PatkányBlog

Néha azon gondolkodom, hogy mi lenne vagy lett volna, ha nem olyan kedves és odafigyelő, mint amilyen. Ha nem akart volna elkísérni orvoshoz a fülem miatt. Vagy ha nem éreztette volna velem olyan sokszor, hogy fontos vagyok neki... vagy ha nem mondta volna ezerszer hogy milyen szép vagyok.…

Szóval múlt hétfőn úgy döntöttünk, hogy maradunk együtt. Megkért, hogy ne keressem, egyedül akar lenni, majd ő hív engem. Mondanom se kell, ez nem történt meg. Én tartom magam, nem kerestem. Gyakorlatilag több, mint egy hete nem tudunk egymásról semmit. Hétvégén fönt maradtam…

Köszönöm, hogy segítettél fölkészülni arra, hogy milyen lesz majd nélküled. Asszem, ma vizsgázok ebből. Jó tanár voltál. Külön köszönet a tanársegédeknek, és picsába az emlékekkel. Most valahogy úgy érzem, hogy nem jelentenek semmit. Persze lehet, hogy megbuktatsz majd,…

Egész héten itthon vagyok... de nem találkoztunk. Sokat dolgozik. Ha nem hívom, megint nem beszélünk. Ebből nekem már elegem van. Csak beszélni akarok vele rendesen, face to face, hogy most akkor mégis mi a jó kurva nénikém van?! Járunk mi még egyáltalán? Erre nem lehet jövőt…

Alig szól hozzám. Ha jön is msn-re, késő este, nem is marad sokáig, de tegnap pld. egyáltalán nem jött. Szűkszavúbb, mint valaha, ködösít, ha nem szólok hozzá, ő se szól hozzám. Próbáltam valahogy lelket önteni belé, de nem ment. Úgy kezel, mint egy távoli ismerőst. Ma…

A múlt héten valamikor azt álmodtam, hogy Zolinak rövid haja van. Próbáltam rájönni, hogy mit jelenthet. Mostmár mindegy. Levágatta. Tövig. Megölte a haját. Azt a gyönyörű, selyemszálú, természettől fogva egyenes haját, amiben a barna minden árnyalata ott játszott... mikor…

Hihetetlen baszd meg, hogy ugyanaz van, mint öt évvel ezelőtt. Ugyanúgy baszik szólni hogy merre van, vagy legalább valami életjelet adni magáról, hiába kérem meg... és amikor ezt kultúráltan előadom neki telefonon, még kb. én vagyok lecseszve, hogy ő mennyit dolgozott, meg ecet.…

Miért érzem azt, hogy vissza fog menni hozzá? Ez nem új keletű félelem... ez az Edda koncert óta van, amikor hosszú idő után eszőször a szemébe néztem... amikor az én karjaimban először hallgatott mélyen, hosszú ideig... amikor mondta, hogy látta az utcán... amikor…

Ugyanaz a megfoghatatlan, belenyugvó rettegés kerített hatalmába, mint öt évvel ezelőtt. Kinézve az ablakon még látom is a naplementétől sárga felhőket a kék égen, az épp csak zöldellő fákat, és érzem, tudom hogy vége. Még nem mondta ki, de érzem. Péntek óta elég furcsa,…

Valahogy mintha kezdene szétcsúszni az életem, elveszteném az irányítást minden fölött. Sokszor bejönnek olyan dolgok, amiktől addig tartottam. Egyébként Anglia szép és izgalmas volt, csak rengeteg katedrálist néztünk, ami a negyedik meg ötödik alkalommal már annyira nem fun.…