PatkányBlog

A múlt héten valamikor azt álmodtam, hogy Zolinak rövid haja van. Próbáltam rájönni, hogy mit jelenthet. Mostmár mindegy. Levágatta. Tövig. Megölte a haját. Azt a gyönyörű, selyemszálú, természettől fogva egyenes haját, amiben a barna minden árnyalata ott játszott... mikor mondta a telefonba, azt hittem, rosszul hallok, vagy talán csak valami rémálom. De nem. Két milliméteres haja maradt. Fél méter hosszú volt... talán két hete ha van, hogy a Tekében befontam neki... imádtam nézni, ahogy álmában néhány tincs az arcára hullott... nem tudom hogy sírjak-e vagy nevessek. Oké, tudom, nem akkora baj, mintha... de én tényleg imádtam a haját. Múlt csütörtökön mondtam Tábornoknak, hogy hosszú hajú férfinak lenyírni a haját az gyilkosság, emberiség elleni bűntett, az ilyet hadbíróság elé kéne állítani... erre most ez. Basszus. Legszívesebben elindulnék haza, onnan át Sióagárdra, el hozzájuk, és hadd lássam... de nem, legkorábban pénteken vehetem szemügyre. Amúgy elég rohanós napom volt. Hajnalban kelés, irány vissza Budapestre, Népliget, suli, délben majdnem elaludtam órán, a tanár a zh-mat kb. kiröhögte (nem hibáztatom érte), aztán vissza koli, ebéd, kávé, megint suli, prezentáció klímaváltozásból... az előttem lévő srác nagyjából ötven percig dumált az ő témájáról (a tíz-tizenöt helyett), reménykedtem is, hogy az enyémre már nem marad idő, de nem úsztam meg. Na mindegy, amit tudtam, megtettem. Aztán megint vissza Téténybe, és most itt vagyok. Zajlanak a kolinapok, azt hittem, csak holnaptól, de nem. Holnap viszont megsíratom Zoli haját, és berúgok. Grétával már úgyis megbeszéltünk, hogy lemegyünk karaoke-zni (ezt hogy a faszba írják helyesen?). Tábornok lelkét is ápolgathattam, mert menthetetlenül belezúgott egy csoporttársunkba. Kettőt lehet találgatni, hogy hívják a csajt. Segítek: ugyanúgy, ahogy azt a lényt, akit általában kurvaként vagy valahogy így emlegetek. De ez a lány jó arc, én bírom. Tábornoknak meg ismerem az érzéseit, nyár végére nem is fog emlékezni a csajra, addig talál helyette száz másikat, akik után sírhat. Tesóm osztotta le csórit nagyon face-en, de helyesen tette, Tábornok elevel nagyon lement kutyába, akkor ne csodálkozzon, ha úgy is kezelik. Rám meg baszik hallgatni, pedig Isten látja lelkem, tényleg jót akarok neki. Viszont ma már tele lett a tököm az egésszel, elküldtem a vérbe, összecsaptam a laptopot... aztán sms tőle hogy jöjjek vissza, meg két telefonhívás úgy öt perc alatt. Legyen gyereknap. Miután Zoli előadta a hírt, meg akartam keresni Folyosótársat, de szerintem már alszik. Hiába kopogtam, nem nyitottak ajtót. Na mindegy, maximum majd holnap megint megpróbálom. Korán le akartam feküdni aludni, de most valahogy nem akaródzik.