PatkányBlog

Fejlődtem én az elmúlt évek során valamit is? Azt hiszem, igen. A régi bejegyzéseimet olvasgatom, talán kapaszkodót keresek, visszaigazolást, hogy voltam sokkal nagyobb idióta is, mint most. Nincs amúgy semmi rendkívüli, suli, meló, fiúk jönnek-mennek, Tábornok állandó, fasza…

Van valaki, aki már régóta végigkíséri az életemet, legalábbis többé-kevésbé. Nem olyan régóta, mint ahogy Zolit ismerném, de lassan öt éve. Eleinte csak távolról csodáltam, aztán mikor már késő volt ahhoz, hogy odamenjek hozzá és beszéljünk, interneten keresztül…

Már megint nem bírtam ki, már megint én írtam neki először, megint válaszolt, megint visszaválaszoltam, és később megint fölhívott, és megint nyolc percet beszéltünk... megint hülye témákról: temetők, buszozás, miegyéb. Elhívtam Majosra koncertre, bár lehet hogy még én se…

Szóval. Tegnap már reggeltől vártam, hogy hívjon, vagy írjon, hogy mikor ér rá. Na, ez nem történt meg, se délelőtt, se délben... azt mondta, hogy négy-öt után fog ráérni... szóval négykor már igencsak tűkün ültem, ötkor meg kis híján szétkapartam magam. Lemondtam erről…

Ma rájöttem egy pár dologra. Elsőként arra, hogy Lolácska tényleg kétszínű. És hazug. Mint a kétszínűek általában. Már bánom, hogy kapcsolatba léptem vele, szerintem lemondom a jövhét csütörtököt. Nem is akarom már ezt az egészet vele. Azt a keveset, ami lenne. Igazából…

Bűvölöm a telefont, és egész nap azon imádkozok, hogy mégiscsak jöjjön Aurórára... de a héten már nem kereshetem föl... az olyan... nyomulós. Nem értem. Ha nem akar semmit, miért mosolygott rám úgy, ahogy azért az ember nem mosolyog akárkire? Miért voltunk el olyan jól, miért…

A lot of things has happened today. At first, in the morning, Dórica stopped me to tell some news... for example that she met somebody yesterday in Sióagárd... a long haired boy, who I know... and they talked more than an hour, and they also talked about me. He told Dórica that he doesn't…