PatkányBlog

Van valaki, aki már régóta végigkíséri az életemet, legalábbis többé-kevésbé. Nem olyan régóta, mint ahogy Zolit ismerném, de lassan öt éve. Eleinte csak távolról csodáltam, aztán mikor már késő volt ahhoz, hogy odamenjek hozzá és beszéljünk, interneten keresztül összebarátkoztunk. Néha eszembe jut, mi lett volna, ha... persze ezek csak feltételezések. Rájöttem, hogy hiányzik. Az ártatlansága, az őszintesége, az érzelmi hevessége, és rádöbbenek, hogy sajnos eltávolodtunk egymástól. Elvileg a jövő héten találkozunk. Akármikor is, de az egész napot vele akarom tölteni. Jó lenne félrevonulni valahova, és életünkben először órákig beszélgetni személyesen. Van egy szám Hátsó Szándéktól, az a címe, hogy Pont olyan, mint én. Na, arról mindig ő jut az eszembe. De kb. azóta, hogy először hallgattam volna azt a nótát. Kicsit bánom, hogy amikor megkaphattam volna, nem szereztem meg. De talán ez sem véletlen. Elvégre boldog vagyok Zolival. Az elmúlt néhány napban, vagy talán inkább hétben többször éreztem, hogy odafigyel rám. Úgy értem, többször éreztem, mint annak előtte. Valahogy most hasított belém a fölismerés, hogy nagy valószínűséggel Cukkerbogyót se látom többé. A kockás pulcsis srác. Már csak négy kép iwiw-en. Ő az a fajta sablonfiú, akinek a félpucér képeire élvezhetnek a lányok a Cosmopolitan lapozgatása közben, de a napi világgazdasági helyzetet lehet hogy nem vele kéne kielemeznem. Bár saját bevallása szerint szereti a matematikát. Na mindegy. Carlos visszaigazolt iwiw-en, kb. egy éve jelölhettem be... hát mit ne mondjak, nem siette el, de ennyi gond legyen. :) Hogy mindezt miért írtam le? Mert volt, illetve van az életemben három fekete szemű Keris férfi: egy elballagott szakmunkás, egy végzett technikus, és egy tanár. :)