PatkányBlog

A jó hír, hogy a múlt pénteken előléptettek. Mármint hivatalosan is: szenior csicska lettem. Igazából a titulus kb. mindegy, a fizetésem úgy gondolom, elég jelentős összeggel nőtt, egyébként ugyanazt fogom csinálni, amit már hónapok óta is, és végre világosan tudom, hogy miket kell elérnem ahhoz, hogy továbbléphessek majd arra a szintre, ami már átmenetet fog képezni a kutatás-fejlesztés és a mostani munkaköröm között, ami azért fasza, mert a fél karomat odaadnám, ha ilyesmivel foglalkozhatnék. Úgyhogy a következő fizum már az emelt összeg lesz, ami azért is jó, mert ahhoz képest, hogy eléggé be voltam tojva, hogy hogyan fogok tudni kijönni anyagilag, most úgy néz ki, hogy az életszínvonalam tartása mellett (evés, ivás, lakhatás, bulizás, dohányzás, piálás, ruházkodás, miegyéb) még marad is pár tízezer forintom a hónap végén. Mondjuk kajára nem sokat költök, a ma délutáni állás szerint 67,4 kg vagyok. Fejlődés, gecc. Mondjuk ma (is) ellógtam az edzést, nem vagyok rá büszke, de legalább itthon a végére tudtam érni néhány dolognak, ami már régóta esedékes volt. Apróságok, de már jó ideje halogattam őket, és még így is van vissza néhány. De a héten megpróbálok mindent elrendezni, szombat estig ráérek, aztán koncert, vasárnap... vasárnap Új Srác, bár igazából tahó vagyok, hiszen van neve is. Szóval vasárnap Zoli. Vagyis szombat estétől, az első közös koncertünk lesz, ami tök jó. Hiányzik, amikor nincs itt, meg nála is szeretek lenni. Valahogy olyan... pedáns. 
A múlt pénteki céges piálás viszont egy rakás szar volt, a csapat fele nem jött el valami nyavalya miatt, a másik fele klikkesedett, B-vel gyakorlatilag csak az elején tudtam váltani néhány mondatot, aztán ment a farka után mint a legtöbb pasi, nem hibáztatom érte, az utolsó két órában már csak unalmamban ittam, noha jöttem volna haza a gecibe, de Monsu még marasztalt, csak még egy utolsó sör, csak még egy utolsó csocsó, stb, én meg nem akartam ünneprontó lenni. Aztán persze alig bírtam aludni valamicskét. De ez nem akadályozott meg abban, hogy szombat este még megigyak pár pohár bort Tesómékkal, aztán még pár pohárnyit Zolival. Lényeg a lényeg, hogy ezúttal tényleg ott tartok, hogy befejeztem a céges piálások szervezését. Tököm tele, bő egy éve akármi volt, azt én intéztem, és nem nagy eresztés egy ilyet összehozni, de mindig van az a 20-30%, akiknek valami nem jó, és miért nem lehetne-e máshogy, őt miért hívtad, ide menjünk, azt csináljuk... hát a faszomat. Vedelni akartok, mucik? Oldjátok meg. Mivel már nincs jelentősége, asszem B-re is a legnyugodtabb szívvel merek ráírni, hogy igyunk, bár ha jobban belegondolok, nem tudom, hogy akarom-e. Pusztán csak azért, mert május óta eszébe se jutott megkérdezni, hogy innék-e valamit csak úgy a semmiből. Ha ilyen laborbuli volt, serényen pakolta elém a szeszt, de egyébként nyista. Aztán a fasz tudja, majd kitalálom. Az elkövezkezendő néhány péntekem egyébként is sűrű lesz. Persze ezzel nincs gond, hazamenés, koncertek, csináljuk amíg győzzük. Kelleni fog egy naptár. Idén nem is volt. Pedig idáig minden évben, de idén kimaradt, mintha tudtam volna, hogy. Aztán a faszt érdekli, majd jövő évre veszek valami szépet. A konyhában el is fér.
Én ezt a srácot szeretem.