Nincs kedvem takarítani. Kivételesen reggeliztem (és ha már nekiálltam, ebédeltem is), beütött a kajakóma, úgyhogy takarítás helyett mesét nézek és döglök. Meg járatom az agyam. Igazából elég jól vagyok. Voltunk nyaralni. Az Őrségben. Abban az Őrségben, ahová 13 éve vissza szerettem volna menni, és ezer meg egy ígéretet kaptam annak idején, hogy majd megyünk, és persze aztán nem mentünk, vagyis aki megígérte, az ment, csak mással. Tahóság? Az. De már rég nem számít. Mostanában kissé rámtört a letargia, vagyis inkább a félelem, hogy majd megint úgy járok. Persze amikor Zoli velem van, akkor ennek az érzésnek nyoma sincs, csakhogy nincs mindig velem, nem is lehet, és ez teljesen oké is. A meló a szokásos, a régiekkel tudok találkozni, meg szerintem ezután is fogok tudni. Gondolom majd működni fog.
- Ha ezt megiszod, nincs visszaút!
- Tudom.
- Nincs több sárdagonya!
- Tudom!
- Nincs több seggvakarászás!
- Tudom!!!
- De te szeretsz Szilvus lenni!
- TUDOM!!! De Zolit jobban szeretem.
Szóval az van, hogy megkért, hogy költözzek hozzá. Úgyhogy ha addig nem változik semmi (nem gondolja meg magát, nem ábrándul ki belőlem, nem döbben rá, hogy...), novemberben 10-12 év után offolok Pestről.
Mesemesemátka
2022.08.07. 14:06
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr6617902613
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.