PatkányBlog

Ezt a nótát tegnap költöttem, amikor Zillel és Ferkével mentünk le Tekéből a Promiba. Igazából úgy kezdődött hogy este találkoztam Ragával és Orsival, aki (mint megtudtam) egy nagyon jó barátja, megértem, nagyon jó fej a csaj. Velük volt Zil, meg még páran jöttek-mentek Tekébe, így hát volt társaság, meg a rengeteg szüretis emberke, gazdagok, csórók, változóan. Mindegy, a vécére fél órákat kellett sorbaállni, de aztán megérte, Andival elvoltunk, apukája is jó arc, Peti is lent volt velünk egy darabig, meg mit tudom én. Szóval azért csak sikerült megint berúgnom, de hát kellett, megesküdtem magamnak, hogy amiért két évig ilyen hülye voltam (de legalább nem csak én), ezért berúgok, iszok a baromságomra, meg mindenre. Zillel megint eldumálgattunk, hajott Erikára (Mogyi ex nője), de aztán Raga is megpróbálta lebeszélni róla, meg én is, csak azt tudnám, hogy miért... Mogyi miatt? Azt hiszem, igen. Így visszagondolva lehet hogy olyan szaga volt, mintha a saját érdekemben álltam volna ki amellett hogy hagyja Erikát, pedig eskü hogy nem! Na jó, talán egy kicsit, egy iciri-picirit, de tényleg csak egy nagyon picikét! Teke háromkor zárt, utána go promi, cigink már semmi, piára még csak-csak össze lett dobva, de épphogycsak egy pohár sörre, aztán találtunk egy valamennyi bort, azt is beleöntötték a srácok, plusz a pálinka amit vittem magammal... a vicces az volt hogy itthon az üveget simán csak bevágtam a mosogatóba, hogy majd ma elmosom. Ja, csak azzal nem számoltam, hogy negyed egykor kelek fel... viszont tudtam volna tovább is aludni, ha anyámék hazaérkezése nem ébresztett volna fel. De lehet hogy az is szerepet játszott benne, hogy megint valami baromságot álmodtam, annyira emlékszem, hogy valami vasútnál voltunk Cintával, és volt nála egy nejlonzacsiban egy csomó nagy, gusztustalan, undorító, kövér földigiliszta, amivel engem ki lehet kergetni a világból. És csak dobálta rám, mert ő roppantul jó mókának tartotta, na persze milyen a hülye álom, én nem bírtam megmozdulni csak kiabáltam és zokogtam hogy hagyja már abba. Vááá én rettegek a földigilisztától! Meg az összes másmilyen gilisztától is!!! Brrr, kiráz tőlük a hideg. Jövő héten meg jönnek szüretre a szegediek is, már alig várom. Ráadásul hozzák magukkal a mindentudó stréber puncsos okádék lányukat, akitől felfordul a gyomrom, mert egy kibírhatatlan nyálgép, egy kis gennygóc, egy hisztérika!!! Lehet hogy a suliban legjobb tanuló, de garantálom hogy egy fazék vizet nem tud felforralni, annyira gyökér. Szóval tipikusan az az útálék mocskos kis nemtommi, egy undorító pattanás életem mosolygós arcán. Anyám már megmondta, hogy vagy elvisszük magunkkal, vagy maradunk otthon vele. Na mondom akkor egye bassza, én elhozom magammal, leitatom a gecibe aztán makogjon csak, elindítom újvárosba hazafelé, muhaha. Majd azt mondom hogy berúgott és bújócskázni ment saját magával, én meg nem akartam korlátozni a szabadságában, és azóta sem találta meg magát. Vagy egyszerűen jól megverem és a cigányokra fogom. Sőt, ha már osztja az észt, hogy rocker (mert három évvel ezelőtt, pontosan szüretkor volt a nadrágján oldalt egy körmömnyi biztosítótű), akkor ezt mondja meg a bokszosoknak is. Egyébként Tesóm akkor azt hitte, hogy fejest ugrok a szőlősorba, én csak azt, hogy azt a kis libát fogom levágni a picsába, de akkor a Kápolna térig meg sem állt volna. Fogadok hogy lesz valami fasza koncert jövő héten, amire pont nem tudok majd elmenni miatta, de akkor beleszarok hogy mi lesz, majd Cinta elviszi szórakozni, nem vagyok én bébicsősz.

Mérges vagyok. Mérges vagyok magamra, és mérges vagyok rá is, a világra, és a fejemet a falba tudnám verni, hogy milyen hülye voltam kettő egész évig. Csak csorgott a nyálam utána, vágyakozva néztem a szemébe, amikor elment mellettem a folyosón... tavaly ballagás előestéjén is azért rúgtam be mert tudtam, hogy már nem jön vissza a Keribe. Ritkán beszéltünk, jobbára azt is csak msn-en, a suliban max köszöntünk egymásnak. Sosem felejtem el, amikor egyszer ment le a lépcsőn, én meg fölfelé, és csak bámultam és bámultam, amíg vissza nem nézett. Akkor meg pirultam. Na mindegy. Tegnapelőtt sms-eztünk egy sort, és akkor derültek ki a dolgok: például hogy járni akart velem, csak beszari volt, mindig is bejöttem neki, olyan szépeket írt rólam (őszinte, megértő, rendes, nyílt, stb.) hogy néha arra gondotlam, hogy félreküldte a szöveget, de nem. Aztán megvitattuk, hogy csúnyán elbasztunk mindent a két év alatt, mert neki is csak egy szavába került volna hogy járjunk, meg nekem is. De nem, mi nem szóltunk egymáshoz semmit... most meg már van barátnője. Bár nem úgy tűnt, mint akit nagyon zavarna... tett egy ajánlatot, én elfogadtam, de azért megkértem hogy aludjon rá egyet (azért mert hülye vagyok, meg hogy azért mégiscsak máskor tud majd biztosat mondani), úgyhogy most éppen ott tartunk hogy átgondolja. De ha kitalálja hogy mégsem, akkor Madocsa is fel lesz gyújtva. Miatta akarok piercinget csináltatni, megígérte hogy majd elkísér. Ha ezen múlik, hogy látom-e, akkor tele leszek lőve fémmel. Szóval ez váltotta ki belőlem a dühöt és hogy be kell rúgni. Ittam is tegnap egész este szüretin, de valahogy mégsem sikerült... de a vége felé! Na akkor már éreztem hogy van bennem pia. Viszont előtte maradékoztam is egy keveset, mert már nagyon éhes voltam, de a hús olyan mócsingos volt, hogy egyszerűen nem bírtam vele. Az íze még csak oké lett volna, de nem lehetett elrágni. Na mindegy, mentem Tekébe, ingáztam egy csomót közte meg Zug között, aztán végül mégiscsak Tekében maradtam Leventéékkel. Mikor leléptem, találkoztam még egy neten megismert haverommal, közben ki hívott fel, na ki, na kicsoda? Detox. Először elküldtem a picsába. Mikor megint felhívott, már engedékenyebb voltam. Harmadszorra már beleegyeztem. Fél négy körül tehát szépen Aurórát énekelve hazaszédelegtem, tesómék már aludtak. Nem húztuk az időt, ágynak estünk (nem a klasszikus értelemben véve), és hát mi tagadás, na, megérte, sokkal jobb volt mint a múltkori. Persze azt tagadta hogy Cintiával lett volna valami. Reggel viszont Cinta mondta, hogy hívta őket is miután velem beszélt, és állítólag elég nyilvánvaló szándékai voltak, de ők azt mondták, hogy nem. Na, ennek komolyan örültem. Ugyanakkor meg is lep... kezdenek rájönni, hogy Detox nem a két szép szemükért lóg velük? Ideje lenne. Egyébként az ezer hogy ez volt vele az utolsó, mert hatodikán megy vissza, addig meg nem fog ráérni. Vagy én nem. Vagy mit tudom én. Én csak azt tudom hogy ha Lala mégis szívatna, akkor agyonverem.

Szar napom volt ma, nagyon szar. Reggel elkéstem a suliból, az eső is esett, a hajam is begöndörödött megint (nesze neked zselé és lakk és szárítás... pedig mikor elindultam otthonról, bármelyik hajtincsemmel üveget lehetett volna metszeni), suliban a sok kis diszkós geci nem állta meg, hogy ne baszogasson és ne szóljon már, a nap végére már ott tartottam, hogy orrba vágom valamelyiket. Még a srácok is, akiktől igazán nem vártam volna. Na mindegy, majd szakvizsgán én is geci leszek velük, olyan szar megoldásokat fogok súgni nekik, hogy a vizsgabiztosok beszarjanak a röhögéstől. Suli után go Ady kóterhez, ahol Iza már várt, és megcsodálhattam Rostási Attila új hajkoronáját, ami nagyjából olyan rövid mint az enyém, csak neki csak úgy... van. Semmi vegyszer rajta, mondjuk így is jól áll neki szerintem. Megismerni pedig luxus, és ez nagyon fájt, mintegy megkoronázta a napomat. Három évig legjobb barátok voltunk, bent paráztam anno a gimiben amikor pótvizsgázott, utána mentünk hozzájuk... csomószor volt hogy csak leültünk, egymás után szívtuk a cigiket, de délutánokat pofáztunk át, és igen, az igazi barátság volt. Nem úgy mint most azokkal, akik a barátaimnak nevezik magukat (akinek nem inge...). Erre valaki bekeverte a szart... nem tudom ki, nem tudom hogy miért... illetve sejtésem van... de nem tudom, talán már nem is érdekel. Csak az zavar hogy hülyeség volt az egész. Emlékszem még amikor másfél éve (még együtt voltam Zolival, aki szintén szép kis firma lett, de ezt majd a későbbiekben) Budai Adrika jött hozzám oda a suliban, hogy Rostási mindenféle utolsó ribancnak elmondott engem, nem csak ő hallotta, meg ecet. Nem akartam hinni a fülemnek, egyből felvettem vele a kapcsolatot, de csak az anyukáját tudtam elérni (akivel szintén jóban voltam, ahogy a húgával is), de ő sem hitte hogy igaz lenne... aztán Rosta (akkor még Marilyn) a szemembe nézve kérdezte, hogy én el tudnék-e ilyet képzelni róla... mondtam, hogy nem. Aztán októberben még beszéltünk tavaly, aztán soha többé, azóta nem is köszön, ha egy évben kétszer találkozunk. Amikor megszakadt az osztálytársi viszony, akkor is csütörtökönként ütköztünk... most meg semmi. Nagyon hiányzik. Eddig eszembe sem jutott, hanem csak most, ahogy ma láttam. Nem hagyom hogy ennyiben maradjon ez az egész. Zoliról meg csak annyit, hogy egy ideje úgy látom, kedveli a rózsaszínt, legalábbis a barátnőjének rózsaszínnel ír maileket. Hogy én ezt honnan tudom? A saját szememmel néztem meg az elküldött leveleit myvip-en. Gusztustalan, na. És még Detox meg Mogyi. Azt hiszem, ki nem állhatom a férfiakat.

Megint eltelt három nap, de szerintem egészen jól. Kezdem az elején: péntek. Gyakszi, reggel Diával tüdőszűrő, ahol összefutottunk Margittal. Röhögés, majd vissza dolgozni. Délután bejött hozzám Barbi babám, és jó sokat pofáztunk, amiért le is lettem kicsit baszva, de nem érdekelt. Megbeszéltük hogy ha végzek ötkor, akkor találkozunk a központon. Mire odaértem, már ott volt Csilla, Orsi, és Judit is. Ééés ahogy ott dumáltunk, láttam, ahogyan hercegem épp a bringáját szabadítja ki, felpattan rá, és megy szépen Parászta felé, haját fújja a szél, csak néz maga elé, én meg majdnem elolvadtam. Mutattam a csajoknak, így aztán egymás mellett állva nyugati irányba fordulva kis híján kieső szemekkel mustráltuk a biciklis őrültet. Tényleg elég nyeszlett, de hát attól még a haja az akkor is csodálatos. Meg az a téboly ami rá van írva az arca minden kis vonására. Gyönyörű volt. Na mindegy, utána Barbival elmentünk vásárolni (illetve hát cserélni, mert a pénzt nem kaphattam vissza), aztán kimentünk a Promiba, dumáltunk, meg ecet. Utána go home, rendbe szedtem magam, és mentem bulizni. Jó volt, épp Weiszék játszottak, végre élőben is láthattam őket. Ugyanis három együttes lemondta a fellépést, maradt Lecsó meg Tres Trogeros (tanyaszomszéd, és semmi ingyen jegy, pofátlanság), és előkapta valaki a BorzAlom együttest, hogy mi lenne, ha... és lett. Jó hír: Szöcske visszajött. Nem ugrott ugyan a nyakamba, nem is vártam tőle, valami azt súgja, hogy ki nem állhat, de én azért örültem neki. Buli után indultam haza, fáradt voltam meg éhes is. A központon találkoztam egy rég nem látott volt évfolyamtársnőmmel, Verával, akivel ott volt még két haverja. Az egyik roma volt, de jó fejnek tűnt, ugyanakkor sikeresem megijesztett. Életemben először láttam a tagot, mégis... belenézett a szemembe, és tulajdonképpen a legmélyebb érzéseimet mondta el: hogy hiába vagyok én kisminkelve, a tekintetem üres, volt egy nagy csalódásom, és azóta nem voltam szerelmes, és most sem vagyok az. Hogy ezt honnan tudta... na mindegy, még egy darabig mentem velük, aztán irányt vettem hazafelé. Itthon feljöttem a netre, késztetést éreztem, hogy írjak Lalának valami eléggé egyértelműt. A végeredmény a következő lett: "szia, hallod nézem ea képeid... nem ismermének és szembejönnél velem az utácn, kajak utánad fütyülnék... vagy túl sokat ittam? Az aszaflt legyen Veled! deto". Télleg észveszejtően jól néz ki ez a srác, ha egyszer megszerzem... na reggel jött a válaszemil. Már akkor ideges lettem, amikor megláttam hogy írt. Íme a válasz: "Szia oooooo köszi Én nemcsak utánadfütyülnék hanem még utánad is mennékNa szia". Deto olvad olvad olvad... Aztán jöttek a témák hogy ki mikor lesz msn-en, meg hogy mikor akarok és mennyi piercinget csináltatni, ő mit ajánl, meg ecet. Ja, péntek esti csiccsenetes vagányságom hevében megvan a bal fülemen az ötödik kis lyuk is. Ott karika lesz, ha szerzek karikát, mert ami volt, az elveszett. Legalábbis nem emlékszem hogy hova tettem. Mindegy, most ez így tök jó, elhatároztam hogy akkor is megszerzem magamnak Lalát ha beledöglök, és a mostani barátnője rámküldi a fél megyét. Úgysem fogja. Azon is filóztam, hogy a szarkeverés is beleférne, hiszen szerelemben és háborúban mindent szabad. Nem, nem vagyok szerelmes, de ha már a szimpátia kölcsönös... egyébként meg nem tartozom senkinek magyarázattal, két éve csorgatom a nyálam ez után a pasi után, az egyetlen volt aki után megfordultam amikor Zolival jártam! A szétválasztáshoz pedig lehet hogy felhasználnék valakit... valakit, aki mindhármunkat ismeri. Nem akarom én bántani az illetőt, de úgysem jönne rá, aranyos csaj meg minden, de olyan kis butuska! :) Erősebb kutya baszik.
Másik téma, Detox és húgom vs. én: Cintia tagad, Detox tagad, Deto leszar. Úgy vagyok vele, hogy miattam már aztán tényleg mindkettő azt csinál amit akar. Szombat reggel arra ébredtem, hogy tesóm egy naaagy bögre tejszínes kávéval kelteget. Na ez igazán jólesett, kissé másnapos voltam. Ezek után csak bízom benne hogy nem lesz semmi olyan, aminek szerintem még nem kéne lennie. Én sem vagyok egy apáca. Mondjuk tény és való hogy a tesóm ágytársával azért nem kezdenék ki, de hát fiatalság, bolondság... ebben Detox is ludas, talán még én is. Mondjuk valamit ki fogok találni Izával, hogy Cintiát hogyan boronáljuk össze azzal a 18 éves sráccal, aki tetszik is neki, szerintem neki is húgom, és megjegyzem, mellette biztonságban tudnám őt, hallottam a srácról hogy elég normális, meg velem is köszönőviszonyban van, csak azért, mert látott már, meg max tudja hogy ki vagyok. A bátyját is ismerem, ő is jó fej. Na mindegy, majdcsak lesz valahogy.

Li, köszi a kommenteket, hasznosak voltak. Beszéltem ma msn-en Detoxszal, azt mondta hogy nem akar semmi tesómtól. Szerintem rájött, hogy valamit tudok, ami nem baj, legalább leáll. Vagy ellenem fordítja tesómat. Belefosok. Ami nekik jó, tegyék azt. Én minden esetre holnap elmegyek bulizni, és ihaj-csuhaj, sose halok meg, meg ecet, jó lesz remélem. Megvettem a tornacipőt.

Nnna, akkor valamiért mégis jól derengett a kommentár szerint... és Te ki vagy, kedves ismeretlen?

Esős, borús, álmos nap. Reggel mikor mentem dolgozni, már ott volt a hercegem bringája a könyvtár előtt, de aztán mégsem láttam. Kár. Egész nap meló dögivel, aztán vásárlás Szabyval, ugyanis ösztöndíjnap volt, és égette a pénz a zsebünket. Igazából ő az egyik barátnőjéhez ment, de mondta hogy ott vett pár száz forintért csíkor térdzoknit, ami nekem is kell, úgyhogy vele tartottam. Hát zokni az nem volt, úgyhogy mást vettem, többek közt rózsaszín bugyit. Komolyan, amikor megláttam, úgy voltam vele, hogy buliból megveszem, úgysem fogja valami sok ember látni. Kinéztem magamnak egy állati jó tornacipőt, szerintem azért holnap visszamegyek. Olyat még nem láttam senkin, és meg is ölöm az illetőt, ha látom rajta. Itthon csak pihi meg kaja, internet. Meg a gyökér tesóm, aki semmit nem hajlandó megcsinálni, amit kérek. Annyi lett volna, hogy ha már fel kell osztani kettőnk közt a mosogatást és a teregetést, akkor hadd én mosogassak, voltam ma eleget kint. De ő nem. Én hülye meg utána még meszántam és segítettem neki a háziban. Szó sincs róla, hogy már nem haragudnék rá, csak egyelőre még nem akarom hogy megtudja, hogy tudok mindent. Lehet hogy tahóság elolvasni mások msn-beszélgetését, de könyörgöm, én tahó vagyok, megtehetem. Izának is megvan a maga baja a mostmár volt pasijával, Móni mondta ma, hogy még a héten el kell menni tüdőszűrőre, mert jövhéten megyünk a sulival orvoshoz. Csak tudnám, hogy minek... szóval péntekre még azt is be kell ütemeznem, még munka előtt, de nem baj, megoldom, megoldom, megoldom... a szombati buliban bízom hogy az jó lesz, meg utána szüreti, azon a héten pont sulis leszek, tehát lóghatok a srácokkal délutánonként, tök jó. Ma amikor ebédért mentem az 505-be, találkoztam Mészivel, Istivel, Tücsivel meg Weisszel, aztán még apukámmal is. Valamiért sejtettem hogy összefutok vele. Jóformán alig látom. Igazából nem nagyon tudok most mit kezdeni, de majdcsak lesz valami, eddig is lett mindig. Mogyiék is valamikor má' lejöhetnének Szekszárdra, majd lehet szólok neki hogy nézzen le Ragával, vagy mit tudom én. Szerintem úgysem fogom látni őket egész télen, kinek van akkor kedve utazni? Nekem. Mert én szeretek buszozni. Jó móka, csak bambulok ki az ablakon, és jár az eszem, vagy annak a helye, már magam sem tudom. De azért én akkor is szeretem.

Még mindig vannak egészen furcsa dolgok. Ma például olyan hideg volt, mint máskor novemberben. Vagy csak én fáztam? Hercegem haja össze volt kötve, na persze még így is észbontóan jól nézett ki. Gyakszin volt munka dögivel, habár mikor nem. Nem akartam hogy essen az eső. Hazafelé szépen meg is áztam volna, ha az eladók nem adnak egy esernyőt. A sors iróniája, hogy épp feketét kaptam. Vagy mégsem? Én nem tudom. Minden esetre a tornacipőm öt lépés után már át volt ázva, de teljesen, úgyhogy mire hazaértem, rájöttem, hogy baromi kényelmes lehet a víztalpbetétes cipő. Végülis annyira nem volt olyan hideg a "lábvizem", szóval tök jó volt. Főleg úgy, hogy mikor hazaértem, anyámék nem voltak itthon, mert elmentek Bajára valami gépet venni a fogtechnikára. Abban reménykedek, hogy kimennek a tanyára, most valahogy nagyon nincs kedvem hozzájuk, pláne anyámhoz. Reggel ugyanis hiába mentem be a suliba, és hiába vártam, a könyvesbácsi nem jött. Aztán hiába mentem el a Rossmannba, még nem kaptak törölközőt, ráadásul mindkét helyre csütörtökön kell visszamennem. Biztos vagyok benne, hogy anyám hiszterizálni fog, és kitalálja, hogy biztosan nem is mentem el sehová, csak egyenesen dolgozni, meg ecet. De akkor belefosok az esőbe, elmegyek valahova, aztán miattam azt csinál, amit akar. Cintia mondta, hogy hangulatban van, ami nem jelent jót. Vele is kiabált állítólag a rendetlenség miatt, ami szerintem teljesen jogos. Most nem csak azért, mert haragszom a kis ribancra, hanem tényleg, hazaér nagyjából délután kettőkor, leül gépezni, és ott megáll a világ. Nem hiszem, hogy hat átücsörgött meg átbaromkodott óra alatt annyira elfárad, hogy teszem azt nem tudna elmosogatni, vagy ilyesmi. Persze ebből egy nyíl visszakanyarodik hozzám, ugyanis már évekkel ezelőtt ki lett találva, hogy én mutatom neki a rossz példát, meg ecet. Hm, különös. De hát hogy őszinte legyek, leszarom. Valamiért már nem tudom sajnálni. MSN-en az van kiírva nála, hogy "API mókuskája XDXD" meg valami olyan szöveg, amivel életerősen arra a smárolásra céloz. Megkérdeztem tőle, mintha mit sem sejtenék, hogy hát ez mi akar lenni, azt mondta, hogy a bulira érti. Valami olyasmi volt, hogy "megismételjük ezt csak még sokkal jobban" vagy valami ilyen. Mondjuk a magyarázat ügyes volt... de könyörgöm, kit akar átverni? Viszont ami jó: mivel hétvégén nem lesz szüret, ezért simán el tudok majd menni a pénteki koncertre, szerintem addig ösztöndíjat is kapok, illetve hát nagyon ajánlom, hogy kapjak! :) Balázs, egyébként meg nagyon remélem hogy nem lesz szükség semmilyen rendőrségi procedúrára, és ezt nem úgy értem, hogy Detoxnak tényleg a hátába vágom a húsvágó kést. Tényleg vissza kéne térnem a régi önmagamhoz, végülis jó lenne, a jelenemből csak egyvalakit vinnék magammal, ha vihetném, de nem jönne, hát nem viszem. Néha nagyon hiányzik, néha eszembe sem jut, néha jó lenne ha velem lenne, néha amikor velem van, jó lenne, ha eltűnne. Egy biztos: Detox a seggébe sem szagolhat. Hehe, pedig de megnézném, jó kis jelenet lenne! De nem, még mindig nem vagyok szerelmes, és őszintén remélem hogy nem is leszek. Szerencse hogy messze van, elég messze. Túl messze.

Li, akkor liliomtipró, kiskorú megrontója, perverz állat, aljas szörnyeteg, szemét dög, és végül de nem utolsósorban: diszkós pasi!!! Kell ennél több?! Ennek mindegy csak lyuk legyen... de ha tényleg valami olyat tesz ezzel a kis kurvával, amit azért mégsem kéne, akkor nem gyengén fogok bosszút állni. Egyébként én úgy tudom, hogy 14 éves korig mindenképpen büntetendő a dolog, de 16-ig is még.

Hát igen. Megtudtam Izától, hogy míg én ideges voltam és alig bírtam aludni, Detox rámászott tesómra, és még smároltak is. Azt hiszem, ezek után érthető, hogy soha nem akarok vele találkozni, talán az ő érdekében is. Tesómnak nem mondhatom meg hogy tudok erről az esetről, megígértem Izának is. Ez talán még megalázóbb, mint amikor gyakorlaton Melindáék szarát pucolom hulla fáradtan (ez szó szerint értendő). Nem baj, pénteken buli lesz, elmegyek és jól berúgok. Az életváltoztatás ráér jövő héttől. De ezek után azt hiszem, tényleg elegem volt az alkalmiakból. A suli is elkezdődött, persze nekem gyakorlattal. Rohangáltam egész nap, papírmunka, babámfasza, persze ötórásiként lettem beosztva, miért is ne... Annyi jó viszont volt, hogy visszajöttek a koleszos haverok... mint mondjuk Ferke, aki májusban seggrészegre itatott, aztán majdnem lett valami, de mégsem lett. Most ahogy találkoztam vele meg egy haverjával a boltban este, nagy ölelés, puszi-puszi, aztán mentem velük inni, de éppcsak megkóstoltam a piát, nem is akartam berúgni. Búcsúzásnál alig akart elengedni. Tudom, ez most felvágósan hangzott, de hát ennyi azt hiszem, hogy nekem is jár. Ha már a saját testvérem így képes átbaszni a fejemet.