PatkányBlog

Mérges vagyok. Mérges vagyok magamra, és mérges vagyok rá is, a világra, és a fejemet a falba tudnám verni, hogy milyen hülye voltam kettő egész évig. Csak csorgott a nyálam utána, vágyakozva néztem a szemébe, amikor elment mellettem a folyosón... tavaly ballagás előestéjén is azért rúgtam be mert tudtam, hogy már nem jön vissza a Keribe. Ritkán beszéltünk, jobbára azt is csak msn-en, a suliban max köszöntünk egymásnak. Sosem felejtem el, amikor egyszer ment le a lépcsőn, én meg fölfelé, és csak bámultam és bámultam, amíg vissza nem nézett. Akkor meg pirultam. Na mindegy. Tegnapelőtt sms-eztünk egy sort, és akkor derültek ki a dolgok: például hogy járni akart velem, csak beszari volt, mindig is bejöttem neki, olyan szépeket írt rólam (őszinte, megértő, rendes, nyílt, stb.) hogy néha arra gondotlam, hogy félreküldte a szöveget, de nem. Aztán megvitattuk, hogy csúnyán elbasztunk mindent a két év alatt, mert neki is csak egy szavába került volna hogy járjunk, meg nekem is. De nem, mi nem szóltunk egymáshoz semmit... most meg már van barátnője. Bár nem úgy tűnt, mint akit nagyon zavarna... tett egy ajánlatot, én elfogadtam, de azért megkértem hogy aludjon rá egyet (azért mert hülye vagyok, meg hogy azért mégiscsak máskor tud majd biztosat mondani), úgyhogy most éppen ott tartunk hogy átgondolja. De ha kitalálja hogy mégsem, akkor Madocsa is fel lesz gyújtva. Miatta akarok piercinget csináltatni, megígérte hogy majd elkísér. Ha ezen múlik, hogy látom-e, akkor tele leszek lőve fémmel. Szóval ez váltotta ki belőlem a dühöt és hogy be kell rúgni. Ittam is tegnap egész este szüretin, de valahogy mégsem sikerült... de a vége felé! Na akkor már éreztem hogy van bennem pia. Viszont előtte maradékoztam is egy keveset, mert már nagyon éhes voltam, de a hús olyan mócsingos volt, hogy egyszerűen nem bírtam vele. Az íze még csak oké lett volna, de nem lehetett elrágni. Na mindegy, mentem Tekébe, ingáztam egy csomót közte meg Zug között, aztán végül mégiscsak Tekében maradtam Leventéékkel. Mikor leléptem, találkoztam még egy neten megismert haverommal, közben ki hívott fel, na ki, na kicsoda? Detox. Először elküldtem a picsába. Mikor megint felhívott, már engedékenyebb voltam. Harmadszorra már beleegyeztem. Fél négy körül tehát szépen Aurórát énekelve hazaszédelegtem, tesómék már aludtak. Nem húztuk az időt, ágynak estünk (nem a klasszikus értelemben véve), és hát mi tagadás, na, megérte, sokkal jobb volt mint a múltkori. Persze azt tagadta hogy Cintiával lett volna valami. Reggel viszont Cinta mondta, hogy hívta őket is miután velem beszélt, és állítólag elég nyilvánvaló szándékai voltak, de ők azt mondták, hogy nem. Na, ennek komolyan örültem. Ugyanakkor meg is lep... kezdenek rájönni, hogy Detox nem a két szép szemükért lóg velük? Ideje lenne. Egyébként az ezer hogy ez volt vele az utolsó, mert hatodikán megy vissza, addig meg nem fog ráérni. Vagy én nem. Vagy mit tudom én. Én csak azt tudom hogy ha Lala mégis szívatna, akkor agyonverem.