PatkányBlog

De legalább vége, nem mintha rossz lett volna, de közelebb vagyok a hétvégéhez. Persze ez relatív, mert tegnap és hétvége volt még, és attól már távolodok, de felejtsük el a múltat és koncentráljunk a jövőre (igen, tudom, mondom én, khm). Egyébként szerintem is alamuszi dolog névtelenül kommentálni... ja és persze elérhetőség vagy cím nélkül. Jó, az egy dolog ha én ismerőseim blogját csak névvel kommentelem, mert arról tudja az illető hogy ki vagyok, nem igaz? Pszichológus? Minek fizessek azért, hogy felbosszantsak valakit aztán jól kiröhögjem? Ingyen is megtehetem. Egyébként a mai nap, mint olyan: várakozós (este msn Nándi, allooo! ), punnyadós (szakáruismeret óra Péchynével), változatos kicsit (mert a keritanár nincs egész héten, és helyettesítik), vicces (áruismeret órák:)), sietős (hascsikarás), fárasztós (Moncsi), azon kívül takarítgatós, örömködős, picit ugyan bosszankodós, de mégis vidám. Tegnap este nézegettem Tanos Timi adatlapját iwiw-en, rákattintottam a képekre is, persze ott vigyorgott rám Péló Barna... pfff... srácok, hogy tudtam én azzal szóbaállni?! Annyira szánalmas... és képmutató... és hú! Lolácska sem jobb, de erről kussolok, mert ha ő képmutató, azzal csak nekem tesz jót, ha minden igaz. Tudom, ez egy kicsit csavart, de hát ez van. Ő most egyébként is másodrendű. Nem hiszem, hogy vele ki tudnék menni az erdő szélére hallgatni a baglyokat. Aranyos srác, és tényleg nagyon jól néz ki, de nem hiszem hogy értené a lényeget. Hogy szeretem-e a természetet? Talán. A gilisztákat húsz méterre igyekszem elkerülni, a póktól sikítozok, a szúnyogtól idegbajt kapok, szóval mit is akarok én azzal az erdővel? Bonyolult? Nem hiszem. Mert nem ezekre kell koncentrálni. Vagy mondjuk... tavasz. Akkor még nem mászkálnak kétkilós pókok, nincsenek nyunyogok, a giliszták meg csak eső után bújnak elő. Valamilyen szinten úgy érzem, hogy ez diszkrimináció, de hát a világon ezt annyi mindenre rá lehetne fogni! Kíváncsi vagyok hogy vajon megnyugodnék-e akkor... friss levegő, holdfény, lombok zúgása, és a tücskök, az elmaradhatatlan tücsökciripelés... meg a baglyok. Ezekhez valamiért ragaszkodom. De miért? Megkapom a választ valaha? Legkésőbb jövő nyáron tényleg kimegyek bringával Sötétvölgybe... ha másért nem is, legalább egy délutánért, és sötétedéskor elindulok haza, mert Rozin nincs ám lámpa... egyedül, senki más csak én, kirekeszteni a világ zaját, ülni, rajzolni, cigizni, feküdni, talán aludni is... olyan jó lenne! Az egész környezetet átjárja valami több évezredes titok, leomlott kővárak és elfelejtett temetők pókhálója, nem tudom hogy tényleg van-e, vagy csak az én elmémben létezik. Mi sikítozik a föld alól? Mit rejt a huhogás és a ciripelés, vagy a fák zúgása? Tényleg arcok vannak bennük? Tényleg gyerekek vannak eltemetve a régi kápolna mellett? Egyszer láttam ott dolgokat, de azokat azt hiszem meg tudtam magyarázni teljesen reálisan, kivéve egyet... hiába volt a fű egy jó része a fák árnyéka alatt, mégis olyan volt, mintha telihold sütné... csak úgy, magától. Nem szentjánosbogár volt, azt megismerem. Na mindegy... talán csak bemeséltem magamnak. Azóta talán nem is voltam ott, pedig aztán nem kéne nagy távot megtennem... főleg busszal. Csak úgy tudom, hogy sokan járnak oda elmélkedni, vagy szellemet idézni (fényes nappal?), félő hogy nem lennék egyedül. Szerintem pár héten belül ezt megejtem. Azt mondják, sokan megőrültek ott fent, és függők lettek. Szerintem rám nem lenne olyan nagy hatással, hacsak nem amiatt, hogy egy időre magamba tudnék szállni. Erdő, kápolna, kálvária, csend, nyugalom, természet... és rettegés az ismeretlentől.

Néha üvölteni akarok, de nem jön ki hang a torkomon, néha fülig ér a mosolyom pár szó miatt, aztán ököllel vágni valahova teljes erőből és lihegve nézni ahogy összetörik, néha táncolnék és pörögnék, néha ülnék és hallgatnék hogy más is hallgasson körülöttem és ne zúgjon a fejem. Néha szaladnék kitárt karokkal valahova boldogan, néha megölném a velem szembejövő embereket, állítólag látszik a tekintetemből, hogy ha egyszer ölnék, utána függő lennék és nem tudnám abbahagyni. Azt tudom, hogy örömömet lelném a gyilkosságban, de hogy miért ... már én sem értem. Mi lesz ennek a vége? Parásztán este van, Madocsán is, Pécsen is, Decsen is, bár Detox tegnap visszament. Lolácska megint írt, egyem a kicsi szívét. Hétvégente mindig ír... persze én hétköznap várom a leveleit. Remegek és nem tudom miért. Asszem, elszívok egy cigit, az jót fog tenni, mindig jót tesz. Mélyeket lélegezni, felnézni az égre, már rég sötét van... szerintem ilyenkor teljesen kifordul sarkaiból a világ. Az emberek ösztönösen félnek a sötéttől... vajon ki fog halni valamikor ez az ösztön? És ha igen, mikor? Én pl ha egyedül vagyok itthon, nem merek töksötétben aludni. Meddig tart a türelem? Mi történik amikor nem süt a nap? Milyen lidércek keringenek körülöttünk még a modern gépek világában is? Az ősi démonok megmaradtak, szentül hiszem. Elég csak valakinek este kitenni a lábát egy olyan helyre, ahol nincs mesterséges fény, csak a föld illata és tücsökciripelés. Érezni fogja. Ha nem, akkor az már régen nagy baj. El tudom képzelni, hogy sírva fakadjon, vagy megnyugodjon, vagy akár énekeljen, vagy fusson ahogy a lába bírja. Valami kihozza belőle. Tudom hogy van valami itt, ami nem erre a világra való... vagy mégis? A régiek tudták, akik még a tűz mellett ültek. De ma már mindenki siet. Ezért nem jó nekem ez a kor, nem csak azért mert egy lusta dög vagyok, hanem mert számomra ez természetellenes. Csak elég lenne elmenni a dombok mögé, túl a szőlőkön, és máris egy olyan világban találjuk magunkat, amit még nem fertőzött meg a túlságosan is rohanó fejlődés, ahol szép nyugalomban nőnek a fák, lesnek a baglyok, cürrögnek a bogarak... ha egyszer a távoli jövőben meghalok, ilyen helyen szeretném ha eltemetnének. Szép dolog a temető, és én nagyon szeretem is, de hogy benne feküdjek, az valahogy nem oké. Domboldalban, erdőben... talán még járni is alig tudtam, de a hegyek és a fák már akkor is elbűvöltek, arra tisztán emlékszem. Üvölteni akarok bele ebbe a dohos városi éjszakába, ahol a villanyok égnek, de nincs hozzá zaj, ez valahogy érdekes nekem. Szép hely ez, csak poros. Úgy érzem elég sokszor, mintha egy üvegfal választana el a világtól, és csak akkor törne össze, ha elég hangosan kiabálnék. Ezt a hangot viszont nem decibelben mérik... fogalmam sincs, hogy mi lehet a megoldás. Talán még rejtély sincs, nemhogy megoldás. Annyi szent, hogy egyszer még szeretnék eltölteni egy éjszakát az erdőben vagy az erdő szélén... de nem egymagamban. Ahhoz viszont találni kéne valakit, aki megérti, hogy miért vagyunk ott. Nem lesz ez így jó...

Pörgős nap volt a tegnapi, úgy érzem. Meló, Renit megnévnapoltuk, nagyon boldog volt, és mi is, hogy Anita le lett baszva, mint a pengős malac, de olyan szinten, hogy azért még egy kis megalázás is belefért. Délután pezsgő, süti, pattogatott kukorica (kár hogy Reninek csak egy keresztneve van). Egy másik terv is sikerült, berúgtam tegnap, nem is kicsit, hanem nagyon. Csajokkal nem, Mogyiékkal (Mogyi, Zil, Orsi, Ildi) Tekében. Találkoztam Andrással (ex-keris haver srác, persze mi is az után álltunk le dumálni miután elballagott), nem tudom pontosan mennyi ideig osztottam neki az észt, de szerintem elég sokáig. Aztán jelentkezett a róka, öblögetés-gargalizálás-Orbitrágó. Itthon msn, nagyjából negyed négyig, aztán háromnegyed nyolcig alvás. Anyámék beszervezték nekem a programot, én viszont olyan izom másnapos voltam, hogy azon imádokoztam órákig, hogy ne hányjam el magam újra. Szerencsém volt... hazafelé viszont azon imádkoztam hogy ne legyen ismerős az út mellett... anyámék nagy virágos jókedvükben bömböltették a kocsiban a zenét, ablakok lehúzva, énekeltek teli torokból... Cintiával meg égtünk mint a szar. De végre itthon megint hódolhattam a netszenvedélyemnek, és eszembe jutott, hogy tulajdonképpen Lolácska nekem írt myvipen (hoha! :D)... egy szokásos "küldd tovább X igaz barátodnak" vacak, ami nagyon jólesett tőle, meg egy másik hogy még mindig nem tudott dönteni (kopp), adjak valami tanácsot, hogy vagyok, mikor akarok piercinget, stb. Hát válaszoltam neki, hogy tanácsot nem nagyon tudok adni, viszont én szeretném ha megesne a dolog mert két éve erre várok (azt hittem leesek a székről, mikor ezt elolvastam... képes voltam megírni ezt neki?!), meg nem is számítana megcsalásnak, egyébként jól vagyok, piercing novemberben, mert pénzügyileg totálisan K.O. vagyok. Közben ott van a Herciprobléma is, mert nem vagyok hajlandó beérni annyival, hogy egész nap egy kirakatban ácsorogjak, mikor kurvára nem vagyok egy oda illő jelenség, khm, csak azért, hogy két másodpercig láthassam, és utána lehetőleg jól le legyek baszva, amiért nem a melóval foglalkozom. Dya mondta a héten, hogy van egy nővére, engem erre elkapott a harci ideg. Nem, fogalmam sincs hogy miért. Ez beteges lenne? Talán. Azt is megtudtam, hogy "ő is génhibás, mint te" idéztem Dyát, aki arra célzott ezzel, hogy valami rockerfajzat, és ő is hosszú hajú. De hát ő csaj!!! Viszont ha megismerném valahogyan, talán ő lehetne az útlevelem... de a gond az, hogy a csajról semmit sem tudok. De nem gáz, megoldom, megoldom, megoldom...

A zöldcsíkos. Mivel eddig csak egy pólóm volt, megkaptam ezt is. Tök jó, mert sóher voltam megvenni... ötezer forintot nem is fogok pólóra kiadni! Tegnap kissé rámtört a bazmegdeegyedülvagyok-életérzés, hát lementem egy kicsit, találkoztam néhány Ady koleszossal, itt lopták az estét az utcánkban, hát elvoltunk. Ma már jobb volt a szitu... de nyolc óra meló, hogy holnap csak hatot kelljen, aztán go Rossmann, majd bringaszervíz (szegény Rozi végre megint kap új kereket), a piercinget is meg kéne vennem... de az átszúrás novemberre marad. Akkor is le leszek égve, de lehet hogy mégsem, mert névnap, ami pénz... Lolácska még mindig semmi hírt nem adott magáról, de kezdem baromira unni. Már-már ott tartok, hogy ha tényleg nem dönt szombatig, akkor megmondom neki, hogy hagyjuk az egészet a picsába, ha már egyszer nem képes az arcomba vágni, hogy nem akarja. Lesz más, ha minden rendben megy. Legalábbis... még nem tudom. Aaa pécsi srác, akit már említettem. De ez mekkora geciség, hogy mindig csak messze találok valakit? Jó, lehetne debreceni is, de nem baj, beérem azzal ami van. Nézegettem myvip-en Timi képeit, van egy olyan ahol Zoli (igen, Péló Barna) motorján ül. Persze, miért ne, elvégre tök jóban vannak. De legalább már tudom hogy hol és mit kell keresni késsel (kerékkiszúrás végett). A háttérben felismertem az Eü-kótert meg a kerítését, szóval... még csak olyan messze se kell mennem... mennyi is? Olyan bő száz méter.

Egyébként meg http://thekickback.com/rickroll/rickroll.php?titlename=/my_pics_0%202/

Li, őszintén, tőle mit vártál? Mondjuk én erre nem is figyeltem föl. Ma sem történt semmi érdekes, Lolácska megint hajnali fél egykor volt képes sms-t írni, amire nem tudtam válaszolni, no mani tel. Írtam neki myvip-en, kíváncsi vagyok hogy mikor fog rá válaszolni. Fent volt msn-en is, de lehet hogy a barátnője  volt. Fogalmam sincs. De fejbevágott egy olyan gondolat, hogy ha a csaj tudja a jelszavát az msn-jéhez, hiszen használja, akkor valószínűleg a leveleit is el tudja olvasni, ezáltal lehet hogy már tud is arról, ami még nincsen. Különös... minden esetre Lolácska abban az sms-ben megint a szexuális téren mászkált, de eleve azzal kezdte, hogy még mindig nem döntött. Hát ezt nem értem... ha nem tudja, hogy mi legyen, akkor miért beszél róla, hogy mi lenne? Myvip-en mondjuk megírtam neki, hogy ha a barátnőjéhez  kötődik érzelmileg, akkor az egész nem számít megcsalásnak, és azt is odaírtam, hogy ezt nekem egy olyan srác mondta, akivel megcsaltam a barátomat, akit szerettem (igen, Zolit). Hogy megbántam, és vissza akartam csinálni, azt kihagytam, ugyanis ha akkor lett volna lehetőségem Punkkal folytatni a dolgot, akkor megtettem volna. Az viszont már nagyon úgy jött volna ki, ha ezt leírom, hogy te, Lolácska, hagyd ott a csajod értem! Na persze nem bánnám ha így döntene, sőt, azon leszek, hogy így döntsön. Erősebb kutya baszik, ahogy mondani szoktam. De tegnap legalább kaptam a hiúságlegyezgetést msn-en, igen, jólesett! Ennyi nekem is jár, én is határozottan szimpatikusnak tartom mindkét srácot, csak sajna mindkettő messze lakik. Mire nem jó a myvip chat... na mindegy. Pénteken jön Mogyi meg valami haverinája, ezt majd még szét kell kürtölnöm, közben a csajokkal már megbeszéltem hogy pénteken megint iszunk az ötösnél... amivel nem lenne gond, csak Mogyiék Zugban lesznek, és mivel ő csajozni, a haverinája meg pasizni akar, ezért szerintem ott is maradnak, úgyhogy majd megpróbálom megfűzni a hölgyeket, hogy menjünk mi is Zugba, ha mást nem akkor előbb iszunk aztán odamegyünk. Li, ha van kedved és Szekszárdon leszel... nem akarsz velünk tartani? Úgyis már ezer éve nem találkoztunk. És hol lehet venni nyelvpiercinget? Mondjuk a Domusnál levő ékszerésznél még nem néztem, pedig ott mindig csodajó cuccok vannak (ez volt itt a reklám helye). Net rendetlenkedik, iwiw idegesít, az üzenőfalnál mindig bedobja a törölközőt. Negyed óra vacakolás, mert az egész net msn-estől, mindenestől elszáll a picsába. Tibi bácsi ezt nem akarja megoldani? Szaby mondta gyakszin, hogy Komjáthi Gergő, első nagy szerelmem sokat szokott menni Medinára, egyszer remélem meg tudom oldani, hogy én is el tudjak menni oda bulizni, vagy legalábbis inni egyet. Ha már a melónál tartok: célozgatás Anitának, hogy meg kéne fürdenie, fogat is moshatna, meg tiszta ruhát is húzhatna, ha már ízlésesen nem tud öltözködni, és ha nem is teljesen tiszta, legalább ki legyen vasalva. Eladók nem mernek (???) szólni neki, pedig szerintem az ő dolguk lenne. De nem. Ránk várnak. Mi meg rájuk. Szaby ugyan már beszólt neki egyszer-párszor emiatt, de a hülye lány poénnak vette. Mondjuk azt aláírom hogy a pulton feküdtem a röhögéstől. Eszméletlen humora van, nagyon bírom ezt a Szaby-leányzót!
Li, egyébként Peti tényleg eltörte a lábát? Olvastam msn-en egy ilyen kiírást, de láttam hogy elfoglalt, gondoltam nem zaklatom. Puszillak!

Úgy látszik, igen. Legalábbis pasifronton. Lolácska nem adott még hírt magáról, szerintem úgy döntött, hogy mégsem lesz semmi, de akkor lebaszom, mert igenis csúnya dolog volt tőle, hogy hitegetett. Barátnő ide vagy oda. Másik oldalon ott van Cseszi, vele is jó lenne egyszer találkozni. Meg aztán most a napokban megismertem neten egy srácot, pécsi, Nándinak hívják, és oltári jó arc. Elég sokat dumálunk msn-en, egészen összepasszolunk, kölcsönös vonzalom, meg minden ecet. Szóval velük legyezgetjük egymás hiúságát, nincsen abban semmi rossz, nem igaz? Új képek myvip-en, pozitív visszajelzések. Na igen, csajokkal iszogattunk kicsit péntek este.

És most geci leszek, és bemásolom Péló Barna barátnőjéhez intézett leveleit. Íme (ami engem illet, én veszettjókat röhögtem rajtuk):

szia drága

ha ezt olvasod akkor már hiányzol szeretlek remélem még te is engem ne aggódj miattam nem bántottál meg majd kiheverem ha velem leszel Tudod néha nem látom az alagút végén a fényt ilyenkor kiborurulok és kicsit vége a világnak a szememben de mint minden gondnak ennek is vége lesz és viharfelhők elmennek az égről és majd újra mosolygom Tudom mi a problémád és tudom rá a megoldást:)) SOMOGYI

UI:YES HUG

Ez még kékkel van írva eredetileg. A következő:

szia drága nagyon hiányzol szeretlek

szerettem volna veled lenni de már mindegy holnap remélhetőleg többet leszünk együtt mert nekem ez így nem túl jó ezer csók és ölelés meg minden amit szeretnél SOMOGYI

És remélem hogy megtalálom a rózsaszínnel írt levelet is... aha, itt is van! De milyen vallási találkozót emleget ez?! Hiszen szektás volt!

Szia drága

ha a mérei utcát keresed menj az ázsia után egyenesen föl tudod amerre a vallási találkozóra mentünk csak a körfogalomnál menj egyenesen és ott is vagy csók ZOLIA KÉPEKET VÉLETLEN KÜLDTEM

Én ebben hiszek. A mai napom már valamivel jobb volt mint a tegnapi, bár cigim egy szál se, illetve éppen annyi, de azt reggel még elszívtam, ugyanis még indulásom előtt anyám kitalálta, hogy még nyafogni óhajt valami miatt. Holnap kérek majd tőle valamennyi aprót, akkor a dohánygond megoldva. Megint fáradt vagyok, én nem tudom mi van velem. Iza mondta, hogy Evelint kirakta az anyja otthonról, valószínűleg megint pasi van a dologban. Szegény lánynak az EÜ koleszba kellett beiratkoznia, apja kitalálta, hogy nála nincsen hely neki, a saját lányának. Nővéréhez sem tud menni, egyfelől a kisbaba miatt, másfelől állítólag Anett férje kitalálta, hogy egyáltalán nem mehet oda. Béla gondolom meg sem említette neki, hogy költözzön hozzá. Egy évig élősködött Evelinéken, erre most amikor az állítólag szeretett barátnője szarban van, nincsen sehol. Tudtam én, hogy ennek rossz vége lesz, de hogy ennyire, azt azért nem gondoltam volna. Mindig a jók szívják meg... szerencsétlen csaj még egy hónapja sincs, hogy betöltötte a tizennyolcat... valahogy segíteni kéne neki, de hogyan? Olvasóknak valami ötlet? Mondjuk én azzal kezdeném hogy az anyját már tényleg bevágnám egy jó messzi zártosztályra, az apjától elvenném a jogokat, csak fizessen mint a katonatiszt... Anett meg... mondtam Izának, hogy ha mondjuk egy olyan helyzetbe kerülnék, hogy a férjem öccsének nem lenne hova mennie, első dolgom lenne mondani neki, hogy te figy, gyere költözz hozzánk, legalább amíg nem találunk valami jobb megoldást. Én nem értem ezt az egészet. Valahogy most úgy tűnik, mindannyiunk feje fölött összecsapnak a hullámok. De egy biztos: pénteken úgy elmegyek inni Timiékkel, mint annak a rendje. A családomért, az árulókért, az érdektelenekért, az osztályomért, a szakvizsgáért, azért amiért Lala nem lett az enyém, pedig lehetne már két éve, és legfőképpen magamért. Jobb lesz tőle, legalább egy kicsit, aztán megint kialszom magam, szombaton megint takarítok és netezek... tiszta idill. Promiba is lementem ma, de kevesen voltak (de mostani viszonylatban mégis sokan): Mészi/apu, Orsi, Csilla, Judit, Bátori Gábor és a barátnője, később jött Csillához Joci is. Hova tűntek a többiek? Lőrinc Robi, Vass Nóri, Weisz, Rizsa, és még sorolhatnám? Jó, a nép egy része elment egyetemre. Sosem hittem volna, hogy pár ember hiányozni fog, ha másért nem, csak azért, mert már annyira megszoktam, hogy ott nyüzsögnek a parkban. Amikor Zoli odavitt, annyira más volt minden, olyan más... nem is szólva Budai Adrikáról, aki tegnapra már rózsaszín körmöket is beújított, aztán megpróbálta bemesélni Juditnak, hogy az osztálytársai kenték be, és nem tudja levakarni. Húúú, miért nem voltam ott? Megkérdeztem volna, hogy mégis kit, kiket akar hülyének nézni? Mert ez már fáj. Na mindegy, az ő dolga, azt csinál amit akar... de akkor ne hazudjon, mert azt nem igazán szeressem. Kíváncsi vagyok, Lolácska mikor fog megint hírt adni magáról. Elvileg szombaton. És akkor mi lesz? Mert addigra dönti el a szentem, hogy akar-e tényleg többet is tőlem, és ha igen, akkor mi lesz kettőnkkel? És ha nem? Na akkor mi lesz? Annyi, hogy szombaton is berúgok. Egy szavam sem lehet... nem ígért semmit, még nem. Azon kívül van barátnője, és azt hittem, lezúzom Mónit amikor nekem áradozott, hogy milyen jól megvannak ők ketten, Lolácska és Gyöngyi. Akkor, abban a pillanatban, abban a percben gyűlöltem mindhármukat: Lolácskát, Mónit, és Gyöngyit. Mi lesz veled, emberke?

De komolyan, miért van az, hogy bárhová megyek, bárkikkel vagyok, vagy le se szarnak, vagy bosszantanak, kiabálnak velem, direkt idegesítenek... itthon mindenki, suliban, mindenhol. Az még a jobbik eset, ha szinte észre sem vesznek, de nem tudom meddig fog ez menni, remélem nem sokáig. Az már ezer, hogy nem megyek velük sehova "nyaralni", akárhova tartanak. Semmi szükségem arra, hogy vagy üvöltözzenek velem vagy simán csak jöjjenek a szokásos "gyakorlatilag szégyellem hogy a gyerekem vagy" szindrómával. Elegem van. Hétvégén berúgok mint a vadökrök, kerül amibe kerül. Akkor úgyis mindenki elhúz mellőlem, nem mintha olyan sokan lennének mellettem, de legalább egyedül lehetek, és talán akkor rájövök arra, amin már tíz éve filózok: hol rontottam el és mit?

Li, nem láthattad, nincs fent iwiw-en... myvip-en van, Fodor Zoltán, Sióagárd. De amúgy tényleg szánalmas!

Igazából nem, csak hát elbűvöl még mindig, és ez nem ugyanaz, mint a szerelem. Gyakszi, munka, kirakat, és csak Herci, Herci, Herci. Láttam is, valami csodálatos ez a srác... eddig még csak talán észre sem vettem, hogy hogy csillog a haja. Szerintem minden nap mossa, fésüli, meg ecet. Diát ráállítottam, hogy tudja meg, hova járt középiskolába. Este koncert, kíváncsi leszek, de szerintem nem lesz ott... mivel ő nem szeret emberek közé járni. Hm, különös, de érthető, én sem rajongok értük, de asszem ezt már kezdem kinőni, illetve mikor hogy. Holnap meg szüret, de legalább nem jön az a nyáladzó kis stréber. Anyám tegnap este nem folytatta a cirkuszt szerencsére, sőt még pénzt is hagyott itthon, amiből nemcsak el tudok menni bulizni, de be is tudok menni! Piros tornacipőben, mert a tarka kényelmetlen, azt csak nagyzolni veszem fel. Ja és Péló Barna barátunk emiljeit nézegetve döbbenetes dolgot találtam: jelszó a www.luxx.hu oldalhoz. Nem tudtam, mi az, hát rákattintottam. Enyhén szólva majdnem lefordultam a székről. Ő, aki világ életében utálta a kurvákat, ilyen oldalakra regszitrálgat?! A kis képmutató!  Kacaj kacaj kacaj! De képen fogom röhögni ha találkozok vele! Teljesen véletlenül kiírtam iwiw üzenőfalára is... hupika, nem kellett volna? Hát miattam aztán nyivákolhat, ha megtudja hogy nézem a leveleit, attól függetlenül én még ugyanúgy fogok röhögni rajta. Én legalább nem recskázok a monitorra. Lassan viszont készülődnöm kellene, mert háromnegyed kilenckor találka Zillel meg Andival, és még meg se fürödtem... hajat majd mosok máskor lehet... áh, megmosom most.