Én ebben hiszek. A mai napom már valamivel jobb volt mint a tegnapi, bár cigim egy szál se, illetve éppen annyi, de azt reggel még elszívtam, ugyanis még indulásom előtt anyám kitalálta, hogy még nyafogni óhajt valami miatt. Holnap kérek majd tőle valamennyi aprót, akkor a dohánygond megoldva. Megint fáradt vagyok, én nem tudom mi van velem. Iza mondta, hogy Evelint kirakta az anyja otthonról, valószínűleg megint pasi van a dologban. Szegény lánynak az EÜ koleszba kellett beiratkoznia, apja kitalálta, hogy nála nincsen hely neki, a saját lányának. Nővéréhez sem tud menni, egyfelől a kisbaba miatt, másfelől állítólag Anett férje kitalálta, hogy egyáltalán nem mehet oda. Béla gondolom meg sem említette neki, hogy költözzön hozzá. Egy évig élősködött Evelinéken, erre most amikor az állítólag szeretett barátnője szarban van, nincsen sehol. Tudtam én, hogy ennek rossz vége lesz, de hogy ennyire, azt azért nem gondoltam volna. Mindig a jók szívják meg... szerencsétlen csaj még egy hónapja sincs, hogy betöltötte a tizennyolcat... valahogy segíteni kéne neki, de hogyan? Olvasóknak valami ötlet? Mondjuk én azzal kezdeném hogy az anyját már tényleg bevágnám egy jó messzi zártosztályra, az apjától elvenném a jogokat, csak fizessen mint a katonatiszt... Anett meg... mondtam Izának, hogy ha mondjuk egy olyan helyzetbe kerülnék, hogy a férjem öccsének nem lenne hova mennie, első dolgom lenne mondani neki, hogy te figy, gyere költözz hozzánk, legalább amíg nem találunk valami jobb megoldást. Én nem értem ezt az egészet. Valahogy most úgy tűnik, mindannyiunk feje fölött összecsapnak a hullámok. De egy biztos: pénteken úgy elmegyek inni Timiékkel, mint annak a rendje. A családomért, az árulókért, az érdektelenekért, az osztályomért, a szakvizsgáért, azért amiért Lala nem lett az enyém, pedig lehetne már két éve, és legfőképpen magamért. Jobb lesz tőle, legalább egy kicsit, aztán megint kialszom magam, szombaton megint takarítok és netezek... tiszta idill. Promiba is lementem ma, de kevesen voltak (de mostani viszonylatban mégis sokan): Mészi/apu, Orsi, Csilla, Judit, Bátori Gábor és a barátnője, később jött Csillához Joci is. Hova tűntek a többiek? Lőrinc Robi, Vass Nóri, Weisz, Rizsa, és még sorolhatnám? Jó, a nép egy része elment egyetemre. Sosem hittem volna, hogy pár ember hiányozni fog, ha másért nem, csak azért, mert már annyira megszoktam, hogy ott nyüzsögnek a parkban. Amikor Zoli odavitt, annyira más volt minden, olyan más... nem is szólva Budai Adrikáról, aki tegnapra már rózsaszín körmöket is beújított, aztán megpróbálta bemesélni Juditnak, hogy az osztálytársai kenték be, és nem tudja levakarni. Húúú, miért nem voltam ott? Megkérdeztem volna, hogy mégis kit, kiket akar hülyének nézni? Mert ez már fáj. Na mindegy, az ő dolga, azt csinál amit akar... de akkor ne hazudjon, mert azt nem igazán szeressem. Kíváncsi vagyok, Lolácska mikor fog megint hírt adni magáról. Elvileg szombaton. És akkor mi lesz? Mert addigra dönti el a szentem, hogy akar-e tényleg többet is tőlem, és ha igen, akkor mi lesz kettőnkkel? És ha nem? Na akkor mi lesz? Annyi, hogy szombaton is berúgok. Egy szavam sem lehet... nem ígért semmit, még nem. Azon kívül van barátnője, és azt hittem, lezúzom Mónit amikor nekem áradozott, hogy milyen jól megvannak ők ketten, Lolácska és Gyöngyi. Akkor, abban a pillanatban, abban a percben gyűlöltem mindhármukat: Lolácskát, Mónit, és Gyöngyit. Mi lesz veled, emberke?