PatkányBlog

Szar napom volt ma, nagyon szar. Reggel elkéstem a suliból, az eső is esett, a hajam is begöndörödött megint (nesze neked zselé és lakk és szárítás... pedig mikor elindultam otthonról, bármelyik hajtincsemmel üveget lehetett volna metszeni), suliban a sok kis diszkós geci nem állta meg, hogy ne baszogasson és ne szóljon már, a nap végére már ott tartottam, hogy orrba vágom valamelyiket. Még a srácok is, akiktől igazán nem vártam volna. Na mindegy, majd szakvizsgán én is geci leszek velük, olyan szar megoldásokat fogok súgni nekik, hogy a vizsgabiztosok beszarjanak a röhögéstől. Suli után go Ady kóterhez, ahol Iza már várt, és megcsodálhattam Rostási Attila új hajkoronáját, ami nagyjából olyan rövid mint az enyém, csak neki csak úgy... van. Semmi vegyszer rajta, mondjuk így is jól áll neki szerintem. Megismerni pedig luxus, és ez nagyon fájt, mintegy megkoronázta a napomat. Három évig legjobb barátok voltunk, bent paráztam anno a gimiben amikor pótvizsgázott, utána mentünk hozzájuk... csomószor volt hogy csak leültünk, egymás után szívtuk a cigiket, de délutánokat pofáztunk át, és igen, az igazi barátság volt. Nem úgy mint most azokkal, akik a barátaimnak nevezik magukat (akinek nem inge...). Erre valaki bekeverte a szart... nem tudom ki, nem tudom hogy miért... illetve sejtésem van... de nem tudom, talán már nem is érdekel. Csak az zavar hogy hülyeség volt az egész. Emlékszem még amikor másfél éve (még együtt voltam Zolival, aki szintén szép kis firma lett, de ezt majd a későbbiekben) Budai Adrika jött hozzám oda a suliban, hogy Rostási mindenféle utolsó ribancnak elmondott engem, nem csak ő hallotta, meg ecet. Nem akartam hinni a fülemnek, egyből felvettem vele a kapcsolatot, de csak az anyukáját tudtam elérni (akivel szintén jóban voltam, ahogy a húgával is), de ő sem hitte hogy igaz lenne... aztán Rosta (akkor még Marilyn) a szemembe nézve kérdezte, hogy én el tudnék-e ilyet képzelni róla... mondtam, hogy nem. Aztán októberben még beszéltünk tavaly, aztán soha többé, azóta nem is köszön, ha egy évben kétszer találkozunk. Amikor megszakadt az osztálytársi viszony, akkor is csütörtökönként ütköztünk... most meg semmi. Nagyon hiányzik. Eddig eszembe sem jutott, hanem csak most, ahogy ma láttam. Nem hagyom hogy ennyiben maradjon ez az egész. Zoliról meg csak annyit, hogy egy ideje úgy látom, kedveli a rózsaszínt, legalábbis a barátnőjének rózsaszínnel ír maileket. Hogy én ezt honnan tudom? A saját szememmel néztem meg az elküldött leveleit myvip-en. Gusztustalan, na. És még Detox meg Mogyi. Azt hiszem, ki nem állhatom a férfiakat.