PatkányBlog

Az előbb írtam egy bejegyzést, amit egy az egyben kitöröltem. Félig azért, mert nem egészen úgy látom a dolgokat, és kissé eltúloztam mindent, félig pedig azért, mert (és ilyet tőlem ritkán fogtok olvasi-hallani) etikátlan volt. Zoli volt a témája, és nem igazán értem magam. Mást sem. Örülnöm kéne annak, amim van. Örülök is. Örülök, hogy Gábor mostanában egyre normálisabb, nem a pia a fő mozgatórugója, sőt ő cseszte le a legjobb haverját, amiért hétvégén úgy viselkedett, ahogy (nem tudom, nem voltam ott, de Gábor beszámolója alapján a srác már több volt, mint szánalmas). Odaadó, mindent megtesz azért, hogy együtt maradjunk, és amikor ilyen, akkor imádom. Viszont bennem van a félsz, talán jogosan, hogy ez megint csak egy átmeneti állapot, és majd ugyanott fog folytatódni minden, ahol abbahagytuk. Akkor viszont már nem lesz menekvés, nem leszek gyenge. A suli meg olyan, amilyen. Elvileg ma szavazták meg, hogy lehet-e nekünk, nagykorúaknak bagózni. Holnap úgyis Révai (továbbiakban néhol Carlos) lesz az ügyeletes, jippí! Az üvegesek a hét közepén jönnek megcsinálni a múltkor kitört ablakot. Hajfestéket kell vennem, kékesfeketét. Jövő héten húsvét, asszem tavaszi szünet is. Lesz időm pihenni? Frászt. Szerintem megyünk mamáékhoz, nem is baj. Anyáék lecserélték a Tankot (khocccsi), kiderült, hogy Katalinának volt spórolt pénze, és használt autót is beszámítottak (ez se új), úgyhogy most a nagy zöld Tank helyett van egy nagy, ezüst Apahajónk. Ki kell majd pucolni, egyébként baromi jól néz ki, meg kényelmes. Pedig már rákészültem, hogy érettségi után valamikor a Tankon tanulok meg vezetni, és akkor Isten óvja a környékbelieket! Rozival is közveszélyes vagyok, hát még egy ekkora batárral! Az viszont őszintén megnyugtat, hogy nem kellett rá hitelt fölvenni. Vajon én majd megengedhetem magamnak, hogy spóroljak másik kocsira? Úgy értem, miután kiküszöböltem az éhhalált, van pár rongyom amit fölvegyek, a saját lakásomban tengessem mindennapjaim, és nem kell minden nap tövig rágnom a körmeim, hogy mikor rúgnak ki... marad elég pénzem a kisebb szükségleteim kielégítésére? Egyébként ma asszem volt egy nem akármilyen pálfordulásom. Srácok, én gyereket akarok. Nem most, majd... de akarok. Kislányt. És ő is Szilvi lesz, mert ilyen egoista dög vagyok. De vajon meg fogok tudni adni neki mindent? Mert kopasz picsára nem fogok szülni, így is most egy osztálytársnőm azért megy el magántanulónak, mert terhes, de a barátja már hetek óta elhagyta, albérletben él a szüleivel, állítólag ő tartja el kb. az egész családot a diákmunkával... jó, ennek talán a fele, ha igaz, mostanában reneszánszát éli körülöttem a pletyka, de legalább értesülök erről-arról. De addig is: felvesznek az egyetemre? És ha addig meggondolom magam, és nem Keszthelyet pályázom meg elsőnek? (Emese, ne tekerd ki a nyakam!) Lesz állásom? Szeretni fogom? Milyen lesz az elkövetkező kb. ötven évem? Lesz férjem? Vagy váltogatni fogom az élettársakat párévente (bánom is én, csak úgy nézzek ki, hogy ha ezt hozza majd a jövő, megtehessem... szóval még tíz év múlva kérjék el a személyimet, ha cigit veszek!)? Hol fogok élni? Azt vallom, hogy mindenki a saját sorsának a kovácsa, de ebben azért sokminden szerepet játszik. Jókor kell lenni jó helyen. Nincs megírva semmi, mi írjuk meg, de néha, néha sokszor mások is bele-belefirkantanak. Vagy akár egész fejezeteket írnak át, de a toll a mi kezünkben van, és soha senkinek nem szabad átadnunk!

A mai délutánom valahogy totálisan a vallás és a hitvilág körül forgott. Az egész akkor kezdődött el, amikor órák után a suli előtt álltunk Dóricával, és kijött az egyik osztálytársnője, aki valamelyik (szerintem túl dogmatikus) vallási felekezethez tartozik. Mondta is Dórica, hogy melyikhez, de ha megfeszülök, akkor se jut az eszembe. Nem mormon, nem farizeus, nem názáreti... de valami "N" betűs. Na mindegy, több ilyen is jár a suliba. Dóricám szerint hihetetlenül anyagiasak, ha kér tőlük az ember tíz forintot, akkor utána a nyakára járnak, hogy mikor adja már meg, vagy ilyesmi. Lehet benne valami, mert szerintem az összes hozzánk, a Keribe (jájj de büszke vagyok erre az iskolára! :s) jár, máshova nem igazán. Na a lényeg az, hogy az ő vallásuk egy csomó mindent megtilt, oké, melyik vallás nem? De náluk például teljesen bevett dolog az, hogy házasságig semmilyen érintkezés nem lehet, aminek szexuális töltete van. Se egy petting (utálom ezt a szót, az özönvíz előtti felvilágosító könyvecskék és füzetek használták még öreganyáink idejében, de most nem jutott jobb az eszembe), se egy csók, se semmi... néha eltűnődöm azon, hogy ők vajon boldogok így? Csak térdet takaró szoknyát viselhetnek, semmi smink, a hajukat kotyban hordják, néha kendőt is kötnek rá. Persze ők ebbe születtek bele, így nőttek föl, de nem hiszem el, hogy soha egyik ilyen lány se akart mondjuk diszkóba vagy kocsmába menni, nem akarta kifesteni magát, nem akart fölvenni valami dögös cuccot, vagy csak egy farmernadrágot. Vagy a másik... ha beleszeret valakibe (mert naná, hogy beleszeret, ez nem kedv- vagy vallásfüggő), nem akar lefeküdni vele? Nem akarja megcsókolni? Nem akarja legalább a kezét megfogni, vagy megsimogatni az arcát, átölelni, hozzábújni? Igazából tökmindegy, mert nem szabad neki. És sajnos a legtöbb vallás ilyen dogmákon alapszik, mindegy, hogy hogyan szólítja Istent, milyen a bőrük színe, a szabályok párhuzamosak. Vannak engedékenyebbek, és vannak kevésbé (lásd görcsös muzulmánok, csador, egyebek) engedékenyek. A hit maga egy csodaszép dolog, mert ha az öreg ártatlan Mari néni úgy érzi, hogy bántja valami, elmegy a templomba gyónni, és elmond három miatyánkot, megkönnyebbül a lelke. Viszont ez a gond... minek a templom, ha Isten mindenkiben ott van? Miért kell vasárnap reggelente misére menni, amikor akkor szólok Istenhez, amikor én jónak látom? A papság meg... vajon kik között van a legtöbb homokos? Azzal még nem is lenne bajom, de egy részük pedofil, ami igencsak érdekes. Cölibátus meg... chöhh! Az állam agyba-főbe támogatja az egyházat, a befizetett pénz valahol visszaköszön (egyházi intézmények, lásd Tesóm zárdagimije), másfelől viszont a papok vígan élnek belőle. Visszatérve azokhoz, akik az egész gyerek- és kamaszkorukat egy ilyen vallási csoport tagjaként élték át, vajon nem akarnak kicsit világibb élvezeteknek is hódolni? Mert az amishoknál van rá lehetőség, azt konkrétan tudom. Ha a gyerek nagykorú lesz, elmehet "szerencsét próbálni" amerre akar, azt csinál, amit jónak lát, bulizhat, drogozhat, és X idő után eldöntheti, hogy visszatér-e az amishokhoz, vagy inkább megáll a saját lábán, és kívülálló marad, akkor viszont soha többé nem láthatja a családját. Érdekes dolog, hogy a legtöbbjük visszamegy, mert nekik az ottani közösség jelenti az életükben a biztos pontot, a támaszt. Azt elhiszem, hogy egy ilyen csoportban óriási lehet az összetartás, de engem akkor is birkákra emlékeztetnek, akik egy szűk akolba vannak berekesztve, és nem jöhetnek ki onnan. Én mindezek után vallásosnak mondom magam. Hiszek Istenben (Krisztusban nem, szerintem ő egy öntelt ács volt, aki bemesélt ezt-azt az embereknek, és nini, kész a világvallás!), hiszem hogy támogat engem, de nem hiszem hogy megharagszik, amiért nem járok templomba, sosem voltam elsőáldozó, reformátusnak lettem megkeresztelve, és hogy bár ő a vallásom alapja, a hitvilágomat én magam alkottam meg még jó régen, és számomra ez valahol a leglogikusabb. Értelemszerűen persze, másképpen nem ilyenre találtam volna ki. Nem vagyok tökéletes, nem vagyok túl gonosz. A fontosabb erkölcsi és alkotmányos törvényeket igyekszem betartani, és bár sosem olvastam a Bibliát (nekem az ugyanolyan mese, mint a Piroska és a farkas, elvégre a zsidó irodalom egy novellagyűjteménye, legalábbis egy része), ezáltal nem is hiszek benne, de Isten van. Nem a más vallásúakat ítélem el. Azokat ítélem el, akik elvakultak, és nincs egy szabad gondolatuk sem, akiknek már az is bűnnek számít, ha finganak egyet. Egy szó mint száz: a hülyéket ítélem el, az igazi értelemben vett hülyéket.

Feladó: Szilasi Szilvi 'deto' - 2009. március 24. 22:23
Címzett: *Zoli
Téma: .
Szia! Gondoltam megkérdezlek, hogy mi újság veled mostanában? Ezer éve nem beszéltünk már. Most valahogy nincs szófosásom, de ha gondolod, majd írj! Addig is az aszfalt legyen veled! Üdv!
szilvi

Asszem nem kell semmit hozzáfűznöm, én megpróbáltam. Valószínűleg esélytelen, mert több mint egy hónapja nem lépett be myvipre, de legalább nem verem a fejem a falba, hogy miért nem próbáltam meg felvenni vele a kapcsolatot. A vicces az, hogy egyfolytában törnek ki a suliban az ablakok, és nekem egyikhez sincs semmi közöm. De komolyan nem! Holnap reggel is jönnek az üvegesek megcsinálni egyet. És most várok.

*Személyiségi jogok blablabla...

Emese! Így kéne nekünk játszani! :D (Ezt a videót egyébként a mostanában egyfolytában rámtörő sakkozhatnékom miatt is tettem föl)

Na gyermekeim, szombaton akkorát, de akkora nagyot buliztam, mint már régen! :) A nap maga elég cinkes volt (reggel mentünk mamáimhoz, délután jöttünk, csak sokára lettem kész, ideges voltam, meg ilyen apróságok), de az este megérte a sok készülődést. Olyan nyolc óra körül értem Zughoz, előtte kémeim (Nyuszu) jelentették, hogy mégsme KŐT lesz az előzenekar (van Isten!), hanem BorzAlom (tényleg van!). Ettől mindjárt jobb lett a kedvem. A vicces előtte még az volt, hogy úgy néztek rám, amíg odaértem Zughoz, mint valami csodabogárra. Hetvenéves tatáktól kezdve a tizenévesekig mindenki. Oké, aláírom, nem voltam túl hétköznapi látvány. Szóval Alom előtt még piálgattunk egy keveset a többiekkel, olyanokkal is találkoztam, akikkel már ezer éve nem, lásd Buksi, meg ilyenek. Tervben volt egy berúgás is, ami végül becsiccsentés lett csak, de azt hiszem, ez így volt rendjén. Jó volt a hangulat, nem is voltunk olyan veszettül sokan, de kevesen se, és teljesült az álmom: játszották a Kaukázusi Krétakört! :) Ott volt Büdi is, aki hol Dinával, hol meg Nyuszuval kavart, kissé érdekes volt őt ilyennek látni, valahogy nem néztem volna ki belőle. A vécében volt egy visítós-röhögős számunk a csajokkal, békét kötöttem Viviennel, koncert után pedig fölmentünk Pandáékhoz, majd Gáborral lementünk lépcsőház elé, ahol kb. tíz percre szingli lettem, de aztán meggyőzött, hogy adjak neki egy uccsó esélyt. Igaza volt abban, hogy mostanában tényleg sokat pedálozik azért, hogy együtt maradjunk. Szóval ez olyan, hogy amikor kettesben vagyunk, akkor egy földre szállt angyal, egy rossz szavam nem lehet rá, mert tényleg nem lehet. Ha társaságban vagyunk, már csökken a figyelem, és a kenyérre kenhetőség is. Amikor pedig iszik... gondolom nem kell bemutatni. Szóval elmagyaráztam neki, hogy ez nem megy tovább részemről, nem is szólva a következő kapcsolatának tervezéséről, váljunk el barátokként meg ecet, legyen boldog egy másik lánnyal, aki utánam jön, bárki is legyen az... de nem, mert jött a sírás, hogy neki csak én kellek, senki más, ő sajnálja, hogy azt mondta, hogy mással akar lenni, nem úgy gondolta (akkor hogy?), még öngyilkosságot is említett, bár valami azt súgta, hogy nem tenné meg. Illetve biztosan tudom, hogy nem tenné meg. Na szóval ennyire elkámpicsorodottnak, és ugyanakkor eltökéltnek még soha nem láttam. Ahogy zokogott, tudtam, hogy tényleg engem akar, és ezért, semmi másért, csak ezért bocsájtottam meg minden hülyeségét abban a pillanatban. Úgyhogy most megint együtt vagyunk. Vasárnap egész nap pihentem, később kiderült, hogy Nyuszunak Rémarcú megint alkotott, lásd az ő blogján (a cím oldalt, a linkeknél). Megint bebizonyosodott, hogy az emberi hülyeség határtalan, beszélnem kell Zsiráffal. Fizikából felhoztam a stabil kettesem stabil hármasra. Révai elvileg egész héten beteg lett volna, de ma már jött. Izáék rávettek, hogy írjak Zolinak myvipen (ja, ott meg képek a szombatról!). Javaslat?

Tegnap este szomorúan nyugtáztam, hogy minden hitem ellenére nem létezik Bifidus Essensis, legalábbis az élelmiszertudósok vagy kik azt állítják... illetve helyesbítek: ha a Danone cég nem fejlesztette ki. Ezt erősen kétlem. Egyébként ma, ahogy mentem a szokásos rándövúmra Gáborral, eszembe jutott, hogy Szekszárdon igenis van néhány kuriózum, amik(hez hasonlók) talán más városokban is fellelhetők, de ez olyan, mint a Kis Herceg rózsája. Az első számú kedvenc természetesen Bolond Józsika, aki aprópénzért (bár egy ideje állítólag felmentek az árai) fejenáll a telefonfülkék tetején, hangosan csattog a nyelvével, felgyújtja a saját haját, forgalmas úttesteken bukfencezik keresztül, vadidegenekhez bújik oda, és legutóbb majdnem felgyújtotta az Ady-t. Rájátszik a hülyeségre nagyon, el lehet vele beszélgetni normálisan is, bár nem könnyű mutatvány. Huszonvalahány éves, szakmáját tekintve kertész, az anyja tipikus népviseletes cigányasszony: hosszú virágos szoknya, általában tiritarka fölső, zöld kendő. Nem a jóslós banya, hanem az a bajszos. Ugyanaz majdnem, mint Józsika. Aztán ott van a galambetetőnéni, aki állítólag régen örömlány volt, de belehülyült. Hát, ezt valahogy el tudom képzelni róla... a ruháiról (vagy legalábbis a nagykockás színes kabátjáról és a vajszínű szőrmekalapjáról) meg a szájából állandóan kilógó cigiről meg lehet ismerni. Kettőt találgathattok, honnan kapta a nevét: mindig van nála egy kis kenyér, amit szétszór a galamboknak. Ez nem is lenne nagy baj, de én a magam részéről ki nem állhatom azokat a mindent összeszaró burukkoló dögöket! Vagy ott vannak a helyi vagányok: K. Csabika, akivel van szerencsém egy iskolába járni, és legszívesebben minden tanítási nap minden szünetében lerúgnám a lépcsőről (ő egyébként a lejjebb említett halállistám harmadik helyezettje). Nagy pajtása Dévidke, a cigányvajda fia. A triumvirátus harmadik tagja a nagyjából 120 centi marmagasságú Karcsika, aki most ha jól tudom, kiskorúak börtönében van egy ideje. Igazából annyira nem érdekel. Vannak ám itt nálunk nevezetes helyek is: az egyetlen park (Promi), ami egyre jobban lepusztul, pedig nem is járunk ki. Egy pár éve elterjedt az a hír, hogy mélygarázst akarnak csinálni belőle, de aszongyák hogy azt nem lehet, mert valami atombunker vagy micsoda van alatta. Erről tud valaki valamit? Másik klassz terület a SZÜV környéke volt. Kezdő zugdohányos koromban mindig oda jártunk a csajokkal cigizni, mert a nagy bokrok eltakartak minket a világ vizslató szemei elől. De valamelyik évben találtak ott egy hullát, és volt dzsindzsa, nincs dzsindzsa. Ha belegondolok, hogy akkoriban talán naponta kétszer is elmentem mellette... és még azt hittem, hogy biztonságos környéken lakok. Végülis nem rossz ez, közel van a központ, mégis viszonylag csöndes, kényelmes panellakás, szeretek itt élni. A Remete kápolnáról már írtam valamikor, szerintem az a leghátborzongatóbb rész az egész városban. Oké, városban... a legszélén. Nem keverednék este oda egymagam, tele van az egész völgy kísértetekkel, a gyerekek lelkei tuti hogy még mindig ott vannak. Ha lesz időm, egyszer tényleg utánanézek a levéltárban, hogy mi is történt ott pontosan. De összefoglalva az egészet: "Nincs neves pincészetem. Nem járok a Béla téri tempomba és nem iszok szekszárdi bort. A Sárköz legszélén élek, és rajtam kívül harmincezren értik, mire gondolok, amikor azt mondom: Alisca. A hírnevem megelőz, ha külföldre mennék, és ég a pofám, ha a turisták összekeverik Szekszárdot a szexáradattal. Mosolyogva gondolok Bolondjózsikára, a szellemjárta kollégiumra, a bankokkal telebaszott sétálóutcára! Nem szeretem a polgármestert, a szakiskolai trógereket, a sznob borosgazdákat! Itt élek az ország legkisebb megyeszékhelyén, unalomban mi vagyunk a császárok, és igenis, nálunk élnek a világ legkétszínűbb arcai! Szekszárdia... és én ide születtem!

Ezt Zí (lásd oldalt) blogján találtam, Feng Sui horoszkóp, vagy mi a bánat. ( http://www.ezo.hu/index.php?id=92 ha kedvet kaptál hozzá)

 Az ébredő, a gerjesztő

Kulcsszava: Fejlődés  (az, nagyon)
Jele: Mennydörgés  (ebben van valami...)
Eleme: Fa  (az asztalos nője...)
Polaritása: yin  (beztos!)
Égtáj: Kelet  (Nyugat, de segáz)
Száma: 3  (miért is?)
Évszak: Tavasz   (ámen)
Színei: zöld, zöldes-sárga  (még mit nem!)
Ékkő: smaragd, aventurin  (értékesek?!)
Alak: esőcsepp, kerek  (honnét tudja, milyen alakom van? o.O)
Illat: menta, liliom   (én inkább szagnak nevezném, ami nekem van)
Szimbolikus állat: Sárkány (őserő)  (őserő? hiszti!)

Mennydörgés, égbe szárnyaló sárkány, vihar. (Bizonyára) Semmihez sem áll közömbösen hozzá (frászt nem!), mindig meg tud újulni (naná, azért van hat és fél éve ugyanolyan frizurám). Szeret vitatkozni (ha nekem van igazam). Nem szereti a váratlan helyzeteket (ki szereti?). Elszánt, hihetetlen terveket kovácsol (a világuralomra és a leendő diktátorságomra céloznak?). Zaklatott, viharos (általában mindig). Birtoklási vágy (ez így van, aláírom).

Karakterszám: 2

Megbízható (hooogyne!), hűséges (hát persze!). Háttérbe helyezi saját érdekeit (ezt felejtsétek el, nem vagyok krőzus, se Terézanya). Bizonytalan magában (áh, tudom hogy a fizikai tökély csúcsa vagyok), kínosan ügyel a részletekre (én e?!). Gyakran ódivatú (mi a baj a krinolinszoknyámmal?). Fejlett az igazságérzete (tudom, hogy mindig nekem van igazam, alap).

Energetikai szám: 6

Pozitív oldala: Lassú (anyám ezért baszogat születésem óta :D), megfontolt (bár így lenne!), egyenes (mint a nyíl!), őszinte ("én sose hazudok!"), nagyon tisztességes (-sen tud sumákolni), cselekedetei nyíltak (he?), kiszámíthatóak (tényleg?).

Negatív oldala: Unalmas (hogy merészeled...?), lusta (mint a föld), egyenes, mert még a becsapáshoz is lusta (azt ez a szar csak hiszi!)

Összegzés: 3.2.6

Nagy teherbírása (áhh!), rengeteg életereje (az az, amikor a szobámban gubbasztok és kb. meg akarok halni?) és jó ráérző képessége segítik az új tervek és ötletek megvalósításában. Úgy látja, hogy a lehetőségek karnyújtásnyira vannak munkatársaitól (ha az osztálytársaimra és az érettségijükre gondol, nagyon téved!), ők viszont kicsit kapkodónak találják (szerintem meg szarnak rá). Kapcsolataiban segítőkész és készséges (baromira), a családi perpatvarok kapcsán legfőbb vágya a kedélyek lecsillapítása (mert mindig nekem kell, hogy igazam legyen). Megfontoltnak és aprólékosnak tűnik (tűnök, de nem vagyok az!), sokak szemében már túlzottan is - a bosszantásig (az szándékos :D). Az Önben lakozó őszinteség és egyenesség a legtöbb ember számára megnyerő, másoknak azonban elviselhetetlen (szokjátok meg, kincsecskéim! :)

Még jó múltkor Gáboréknál néztünk egy kelet-ázsiai filmet, a címe Death Note volt, és arról szólt, hogy egy fiatal srác megszerzi a Halál Könyvét vagy mit (az elejéről lemaradtam), és "kap" hozzá egy halálistent is. Akinek a nevét a srác beleírja a könyvbe, az kb. perceken belül meghal szívrohamban. Később rájön, hogy beírhatja azt is, hogy kit mikor és hogyan akar, hogy bevégezze az életét. Először csak bűnözőket "gyilkol" így, aztán amikor kezdenek rájönni, hogy ő állhat a dolgok hátterében, már az FBI ügynököket is, és végül a saját barátnőjét. Van folytatása is a filmnek, de azt még nem láttam. Minden esetre ma reggel elgondokodtam azon, hogy milyen klassz lenne, ha nekem is lenne egy ilyen könyvem. Már meg is van, hogy kiket és milyen módszerrel nyírnék ki. A sort természetesen Gyapjas kezdené (miért is ne?), mondjuk elevenen lereszelném egy sajtreszelővel. Először csak az ujjait, aztán a karjait, lábait, időnként szüneteket tartva, hogy jobban érezze és fájjon neki. Néha meg is sóznám a sebeit. Az előkelő ezüstérmet a matektanárom szerezte meg, már szeptemberben: őt szerintem addig döfködném egy késsel, jó hosszan elnyújtva az egészet (a döfködést is), amíg ki nem vérzik. Előtte a saját kezemmel kaparnám ki a szemeit, és a pofáját betömném a matekfüzetem lapjaival. A bronzérmes a városszerte agyonsztárolt Csabika, akiről lenyúznám az agyonszoláriumozott bőrét, aztán egy kád vízbe fektetném, hogy ne tudjon moccanni se, és otthagynám, hogy a saját szarába rohadjon bele. A többin még nem nagyon gondolkoztam, de közel sem azért, mert mást nem utálok: ellenkezőleg. Egy nap kevés lenne ahhoz, hogy legalább ötezer különféle kínhalált találjak ki. Bár lehet hogy csak az első tíz részesülne ilyen kitüntetésben, a többit egészen egyszerűen lelőném, vagy inkább fültől fülig elvágnám a torkát. Azt valószínűleg jobban élvezném. Megnyugodnék tőle az egyszer biztos.

Egyébként ma egész jól elvoltam. Jó kedvem volt, nem baszták fel az agyam (jé!), azt hiszem hogyha ez így megy tovább, végig fogom mosolyogni az egész PiCsa koncertet. Tegnap véradáson kaptam 500 pénzes kajajegyet is, lesz miből piát vegyek buli előtt. De most szeretném kifejezni hódolatomat és minden tiszteletemet a világ legnagyszerűbb, legzseniálisabb zenekara előtt. Barátok, barátnőj jöttek-mentek, ízlés változott majd' minden téren, elvek születtek és falak omlottak le, néhány dologban teljesen kicserélődtem, de egyvalamiben változatlanul hiszek 15 éves korom óta: vannak a földön istenek, akik bandát alakítottak Rammstein néven, és a mai napig lenyűgözően zenélnek! Lassú, gyors, bulizól, befordulós, mindegy hogy milyen szám, egyszerűen nem tudom megunni őket, csodát alkottak! Állítólag idén jön az új album, már alig várom! :D

Azon tűnődtem ma dél körül, amikor Nyuszuval a Polip előtt cigiztünk, hogy mi lenne, ha mindent, amit nyugaton (főként kiemelem persze a szívemet kellemes szerelemmel körülölelő kedvenc országomat, azt a mocskos kurva USÁ-t)csinálnak, mi is átvennénk. Jó úton haladunk, lásd Valentin-nap, Haloween. Az anyák napja ellen nincs bajom, az még szép is, bár ott is lehet méltatlankodni, hogy miért csak egy napon szeressük az anyukánkat, nagymamánkat... ha tippelnem kéne, pár éven belül lesz apák napja is. Asszem az odaát június utolsó vasárnapja, de könnyen lehet, hogy tévedek. Szóval milyen lenne, ha Disneyland után nekünk lenne mondjuk Dargaylendünk, ahol Szaffik meg Vukok meg ilyenek szaladgálnának. Vagy Eiffel-torony helyett Ybl-tornyunk, Szabadság-szobor helyett meg gondolom Köztársaság-szobor (vagy Monarchia, vagy diktatúra, esetleg királyság, kinek mi tetszik). Ha már úgyis őket majmoljuk, akkor már csináljuk nagyban, mert ha már lúd, érjen nyakig! Ünnepeljünk március 15. helyett július 4-ét, augusztus 20. helyett hálaadást. A kölkeinket szólítsuk Juniornak, mert az olyan trendi. Magyarországot a mosolygó kis nukleáris családok fogják ellepni, a felmenőinket beszórjuk valami rottyant szeretetotthonba, apuka dolgozik, anyuka háztartásbeli. Ha nem, akkor meg többet keres, mint a férje. Minden pasi érezze magát attól férfiasabbnak, hogy meló után sörözik és hamburgerrel tömi a fejét, vasárnaponként elmegy és megnézi a fia baseball-meccseit (mert falufoci az már nem lesz, divatjamúlt), míg az anyuka hiszterizál, hogy mindent neki kell megcsinálnia, nem tudja teljesen kibontakoztatni önmagát, beszélnie kell a pszichológusával, egyébként is harminc múlt és már tizenkilenc évesnek néz ki, nem tizenötnek, szóval... én azt mondom, hogy totális káosz lenne. A csárdák helyére betörnek a gyorsbüfék, magyar terméket már amúgy se nagyon vesz senki. A Hortobágyból szerintem pár év alatt egy remek jó Tiny Canyon-t lehetne csinálni, a templomokba gospel kórus (bár ez az egyetlen, amit nem tartok hülyeségnek), a cigányok kezéből kivenni a hegedűt, és adni nekik mondjuk egy acéldobot, vagy mi a tökömmel zenélnek a jamaikaiak (akiké jamaika, ugye...). Igazából fogalmam sincs, hogy miért tanakodok mostanában annyit Magyarország helyzetén... az elmúlt egy-két hétben többet, mint az elmúlt legalább három évben. Na mindegy, legalább van véleményem.

Akik meg végighallgatták a mai hisztimet, mert nem volt más választásuk: tudom, hogy hülye vagyok. Nem érdekel Gyapjas, se Konkurencia, legalábbis megpróbálom elhessegetni magamtól ezeket a gondolatokat. Igazából kicsit már belefáradtam ebbe az egészbe, ott tartok, hogy beleszarok mindenbe, lesz ami lesz. Amikor kettesben vagyunk, annyira más... kenyérre lehet kenni, odaadó, meghallgat, ha valami bajom van próbál felvidítani... és nincs olyan nap, hogy ne hozna nekem valami apróságot. Ezek a dolgok állandóak, és ezek tartanak még össze minket, és ezek miatt fontos ő nekem minden hülyesége és (sokszor már elviselhetetlen) baromsága ellenére. Valami azt súgja, hogy nem akar ő bántani engem, csak néha felelőtlen. Viszont változtatnia kell a hozzáállásán, mert a szál ami még hozzá köt, már túl vékony, és nem kell neki sok, hogy elszakadjon. Úgy érzem, ez már nem rajtam fog múlni.

Ezt a kifejezést a "vannak a romák és a nem romák Magyarországon"-ból alkottam valamikor tegnap este, amikor a cigánykérdésen gondolkodtam. Lehet akárki akármilyen liberális szellemű, nyitott gondolkodású, be kell látnia, hogy ami ma megy az országban, az katasztrófa. Cigánybűnözés van, ahogy cigányzene, cigánypecsenye (bár olvastam már étlapon olyat is, hogy etnikum-tál, kész voltam tőle), cigánycsárda is. Bár elég baj, hogy a bűnözés már hozzátartozik a nemzetiségi vonásaikhoz. Hallom folyamatosan a történeteket alsós gyerekekről, akik úgy elküldik a tanárt a kurva anyjába, ahogy én sosem merném; tizenévesekről, akik középiskola előtt használnak és terjesztenek drogot, húsz év körüliekről, akik városrészeket "uralnak", maffiáról, akik mindennel csencselnek, amivel lehet. És egyre több lesz belőlük. Mit tesz ezért a drága jó Nemromaország akármelyik hatalmon lévő kormánya vagy az országgyűlés? Kioszt még több segélyt, még több kedvezményt ad nekik, még több támogatást, hogy aztán egyszeri Kolompár Beneflek "merdzsóval" és "fukszokkal" megrakodva bevágtasson érte az önkormányzathoz, ha nem kap eleget, lehetőleg még hőbölögjön is egy sort. Vagy ott van, ami engem még jobban idegesít: az egyetemi felvételinél 50, azaz ötven pontot számít csupán az, ha valaki roma nemzetiségű(nek vallja magát). Megjegyzés: a középfokú, C típusú nyelvvizsga 35, OKTV versenyen elért országos első helyezés 10-15 pont. Ingyen tankönyvet kapnak, hogy aztán eladhassák őket. Nem azt mondom, hogy nem kell támogatni őket, mert kell, de máshogy! Segélyt akarnak? Vállaljanak érte legalább alkalmi munkát! Egyetemre akarnak menni? Lakjanak ingyen a kollégiumban, kajáljanak ingyen, bánom is én, de dolgozzanak meg érte ugyanúgy, mint akárki más! Ingyen tankönyv? Akkor tanuljon is belőlük! Természetesen vannak kivételek, akiket tisztelek, és a magyarok nem romák között is vannak olyan putrisok, hogy a legnagyobb gettóból is kiutálnák őket. De amikor nyáron a vagány cigány veret a városban metroszex frizurával, hangosan csattogtatva a rágót, pasztellszínű vagy fehér, testhez simuló ujjatlan fölsőben és szigorúan fehér nadrágban, szuper csukában (a ruhák összértéke általában ötven-százezer forint között ingadozik általában, mert a kínai vagy Tesco-s ugye gáz), és "diiikmánábüdösrokkérfájzáteee" felkiáltással üdvözöl, vagy átkoz. Azt mondják, attól félnek, ha valaki átkot mond rájuk. Hát... talán amelyik még őrzi a kultúrájának azokat a régi vonásait, amik azokból az időkből maradtak fent, amikor tudtunk normálisan egymás mellett élni. Ők nem éltek vissza a jóindulatunkkal, mi megbecsültük őket. Mára ez valahogy eltűnt. A cigányvajda beismerte ugyan, hogy igenis van ma cigánybűnözés az országban, de hát könyörgöm, mit tudunk velük kezdeni? Börtönbe küldjük, akkor rasszisták vagyunk, az EU megdorgál minket, mert fingjuk nincs arról, mi a helyzet. Az USA is jártatj a pofáját, nem is tudom, hova valósi a Ku-Klux Klán, hol utálják a legjobban a feketéket, és hogy melyik is az a nép, ami az országát az indiánoktól rabolta el, hogy aztán nagyrészüket lemészárolja, a maradékot pedig rezervátumokba küldje. Nekem ez egy kicsit olyannak hat ez a rezervátum, mintha egy szafari vagy állatkert lenne. Szóval ők igazán nyeljenek dugót... ha tippelnem kéne, Obamát meg fogják ölni, merénylet áldozata lesz pár éven belül. Pont a tiszta jenki faj tűrné, hogy egy fekete, számukra rabszolgaivadék mondja meg a hipóreklám fiaknak, hogy mit tegyenek? De vissza haza: a cigányok egyre többen lesznek, mi egyre kevesebben. Bár bevallom, én se mernék gyereket szülni egy ilyen állapotban lévő országba, sőt azt is megkockáztatom, hogy világba. Alapvető különbség a romák és a nem romák között, hogy ők összetartanak bármi áron, mi ok nélkül is széthúzunk, de erről már írtam egyszer. Félreértés ne essék, nem vagyok rasszista, és itt most nem jön az a rész, hogy csak a cigányokat utálom, mert nem. Én az alja cigányokat utálom, akik a mi vagy a szüleink adójából élnek, és félelmet keltenek másokban. A többivel semmi bajom.

Más: Dóri ma mondta nekem, hogy Zoli hogy megváltozott: ő Kárpátiára megy, nem PiCsára. Basszus!!! Zoli egy Kárpátia koncerten!!! A szakadt, anarchista, szektás, igénytelen Zoli hungarista lett! Na, ő aztán föladta az elveit. És elveszi a szőke ribancot, aki most egy évig kint van mittoménhol. Ki vagyok rá akadva, bevallom őszintén... valahogy úgy érzem, ennek nem így kéne lennie. És nem igazság, hogy így megváltoznak az emberek, és rám mondja a tulajdon barátom, hogy feladtam az elveimet, és nem szabad beszélni olyan sok dologról, és inkább befogom a pofám, és magamban tartom, és tuti, hogy ezek miatt vagyok levert, és ezek miatt vagyok beteg kéthetente, és ezért akarom lemészárolni az egész rohadt Kerit, és felgyújtani a fél megyét, és utána boldog lennék. Mert az lennék.