Tegnap este szomorúan nyugtáztam, hogy minden hitem ellenére nem létezik Bifidus Essensis, legalábbis az élelmiszertudósok vagy kik azt állítják... illetve helyesbítek: ha a Danone cég nem fejlesztette ki. Ezt erősen kétlem. Egyébként ma, ahogy mentem a szokásos rándövúmra Gáborral, eszembe jutott, hogy Szekszárdon igenis van néhány kuriózum, amik(hez hasonlók) talán más városokban is fellelhetők, de ez olyan, mint a Kis Herceg rózsája. Az első számú kedvenc természetesen Bolond Józsika, aki aprópénzért (bár egy ideje állítólag felmentek az árai) fejenáll a telefonfülkék tetején, hangosan csattog a nyelvével, felgyújtja a saját haját, forgalmas úttesteken bukfencezik keresztül, vadidegenekhez bújik oda, és legutóbb majdnem felgyújtotta az Ady-t. Rájátszik a hülyeségre nagyon, el lehet vele beszélgetni normálisan is, bár nem könnyű mutatvány. Huszonvalahány éves, szakmáját tekintve kertész, az anyja tipikus népviseletes cigányasszony: hosszú virágos szoknya, általában tiritarka fölső, zöld kendő. Nem a jóslós banya, hanem az a bajszos. Ugyanaz majdnem, mint Józsika. Aztán ott van a galambetetőnéni, aki állítólag régen örömlány volt, de belehülyült. Hát, ezt valahogy el tudom képzelni róla... a ruháiról (vagy legalábbis a nagykockás színes kabátjáról és a vajszínű szőrmekalapjáról) meg a szájából állandóan kilógó cigiről meg lehet ismerni. Kettőt találgathattok, honnan kapta a nevét: mindig van nála egy kis kenyér, amit szétszór a galamboknak. Ez nem is lenne nagy baj, de én a magam részéről ki nem állhatom azokat a mindent összeszaró burukkoló dögöket! Vagy ott vannak a helyi vagányok: K. Csabika, akivel van szerencsém egy iskolába járni, és legszívesebben minden tanítási nap minden szünetében lerúgnám a lépcsőről (ő egyébként a lejjebb említett halállistám harmadik helyezettje). Nagy pajtása Dévidke, a cigányvajda fia. A triumvirátus harmadik tagja a nagyjából 120 centi marmagasságú Karcsika, aki most ha jól tudom, kiskorúak börtönében van egy ideje. Igazából annyira nem érdekel. Vannak ám itt nálunk nevezetes helyek is: az egyetlen park (Promi), ami egyre jobban lepusztul, pedig nem is járunk ki. Egy pár éve elterjedt az a hír, hogy mélygarázst akarnak csinálni belőle, de aszongyák hogy azt nem lehet, mert valami atombunker vagy micsoda van alatta. Erről tud valaki valamit? Másik klassz terület a SZÜV környéke volt. Kezdő zugdohányos koromban mindig oda jártunk a csajokkal cigizni, mert a nagy bokrok eltakartak minket a világ vizslató szemei elől. De valamelyik évben találtak ott egy hullát, és volt dzsindzsa, nincs dzsindzsa. Ha belegondolok, hogy akkoriban talán naponta kétszer is elmentem mellette... és még azt hittem, hogy biztonságos környéken lakok. Végülis nem rossz ez, közel van a központ, mégis viszonylag csöndes, kényelmes panellakás, szeretek itt élni. A Remete kápolnáról már írtam valamikor, szerintem az a leghátborzongatóbb rész az egész városban. Oké, városban... a legszélén. Nem keverednék este oda egymagam, tele van az egész völgy kísértetekkel, a gyerekek lelkei tuti hogy még mindig ott vannak. Ha lesz időm, egyszer tényleg utánanézek a levéltárban, hogy mi is történt ott pontosan. De összefoglalva az egészet: "Nincs neves pincészetem. Nem járok a Béla téri tempomba és nem iszok szekszárdi bort. A Sárköz legszélén élek, és rajtam kívül harmincezren értik, mire gondolok, amikor azt mondom: Alisca. A hírnevem megelőz, ha külföldre mennék, és ég a pofám, ha a turisták összekeverik Szekszárdot a szexáradattal. Mosolyogva gondolok Bolondjózsikára, a szellemjárta kollégiumra, a bankokkal telebaszott sétálóutcára! Nem szeretem a polgármestert, a szakiskolai trógereket, a sznob borosgazdákat! Itt élek az ország legkisebb megyeszékhelyén, unalomban mi vagyunk a császárok, és igenis, nálunk élnek a világ legkétszínűbb arcai! Szekszárdia... és én ide születtem!