Még jó múltkor Gáboréknál néztünk egy kelet-ázsiai filmet, a címe Death Note volt, és arról szólt, hogy egy fiatal srác megszerzi a Halál Könyvét vagy mit (az elejéről lemaradtam), és "kap" hozzá egy halálistent is. Akinek a nevét a srác beleírja a könyvbe, az kb. perceken belül meghal szívrohamban. Később rájön, hogy beírhatja azt is, hogy kit mikor és hogyan akar, hogy bevégezze az életét. Először csak bűnözőket "gyilkol" így, aztán amikor kezdenek rájönni, hogy ő állhat a dolgok hátterében, már az FBI ügynököket is, és végül a saját barátnőjét. Van folytatása is a filmnek, de azt még nem láttam. Minden esetre ma reggel elgondokodtam azon, hogy milyen klassz lenne, ha nekem is lenne egy ilyen könyvem. Már meg is van, hogy kiket és milyen módszerrel nyírnék ki. A sort természetesen Gyapjas kezdené (miért is ne?), mondjuk elevenen lereszelném egy sajtreszelővel. Először csak az ujjait, aztán a karjait, lábait, időnként szüneteket tartva, hogy jobban érezze és fájjon neki. Néha meg is sóznám a sebeit. Az előkelő ezüstérmet a matektanárom szerezte meg, már szeptemberben: őt szerintem addig döfködném egy késsel, jó hosszan elnyújtva az egészet (a döfködést is), amíg ki nem vérzik. Előtte a saját kezemmel kaparnám ki a szemeit, és a pofáját betömném a matekfüzetem lapjaival. A bronzérmes a városszerte agyonsztárolt Csabika, akiről lenyúznám az agyonszoláriumozott bőrét, aztán egy kád vízbe fektetném, hogy ne tudjon moccanni se, és otthagynám, hogy a saját szarába rohadjon bele. A többin még nem nagyon gondolkoztam, de közel sem azért, mert mást nem utálok: ellenkezőleg. Egy nap kevés lenne ahhoz, hogy legalább ötezer különféle kínhalált találjak ki. Bár lehet hogy csak az első tíz részesülne ilyen kitüntetésben, a többit egészen egyszerűen lelőném, vagy inkább fültől fülig elvágnám a torkát. Azt valószínűleg jobban élvezném. Megnyugodnék tőle az egyszer biztos.
Egyébként ma egész jól elvoltam. Jó kedvem volt, nem baszták fel az agyam (jé!), azt hiszem hogyha ez így megy tovább, végig fogom mosolyogni az egész PiCsa koncertet. Tegnap véradáson kaptam 500 pénzes kajajegyet is, lesz miből piát vegyek buli előtt. De most szeretném kifejezni hódolatomat és minden tiszteletemet a világ legnagyszerűbb, legzseniálisabb zenekara előtt. Barátok, barátnőj jöttek-mentek, ízlés változott majd' minden téren, elvek születtek és falak omlottak le, néhány dologban teljesen kicserélődtem, de egyvalamiben változatlanul hiszek 15 éves korom óta: vannak a földön istenek, akik bandát alakítottak Rammstein néven, és a mai napig lenyűgözően zenélnek! Lassú, gyors, bulizól, befordulós, mindegy hogy milyen szám, egyszerűen nem tudom megunni őket, csodát alkottak! Állítólag idén jön az új album, már alig várom! :D
