PatkányBlog

Az elmúlt 24 órában sorozatos és szinte töretlen pechszériám volt... tegnap délután Gábor közölte, hogy a buszon, amivel ment haza, fönt volt a kedvenc legjobb öribarinőm, Gyapjas, és Gábor véletlenül meghallotta, hogy ő is a Nemzetvédelmire akar menni. Megfogadtam, hogy hiába kerülök oda egy évvel később, már a legelső nap szigetelőszalaggal ragasztom föl a csajt három méter magasan a falra, és aki le meri szedni onnan, annak álmában minimum elvágom a torkát. Katalinánál este bekattant valami az agyában, mert üvöltözött, mint egy fába szorult féreg (aki tudja miért, na azért; aki meg nem tudja, így járt). Ma reggel suliba menet még mindig nyomott voltam, melegem volt, tekertem Rozit, éreztem, hogy lapos a kereke is. Suli előtt cigi, jött Dóricám, neki "elsírtam" bánatom, aztán bent a szokásos látvány: Carlos sehol (felügyelt az érettségin, mint később megtudtam), de a plázapicsák és a metroszexualitás díszpintyei csak úgy nyüzsögtek! Oda se neki, irány automata, kávé. Angolon kitöltöttem az adóbevallásom (szakmunkásösztöndíj meg diákmeló), aztán folytattam a vegetálást. Magyaron rájöttem, hogy teljesen fölösleges kötelezőt olvasni. Utoljára hetedikben volt a Kőbaltás ember fiai, most rákényszerültem, hogy elolvassam a Candidát (ne mondj semmit, tudom). A Robinsonra már nem volt időm két nap alatt. Oda se neki, hármas lett a dogám, fuccs az évvégi ötösnek. Délután kis Polip, de nem tudtunk sokat csocsózni, mert jöttek gyerekek matekkorrepetálásra. Nem akartunk a törtető tudomány útjába állni. Háromkor hívott Katalina, hogy azonnal APEH, adófaszom, kitölteni, leadni... megnyugtattam, hogy már minden megvan, csak be kell vinnem a postára. Utána bementem apukához, kérni tőle nyolcszáz pénzt, közben elbeszélgettünk a továbbtanulásról, és ekkor lettem megfosztva minden álmomtól:
én:   - ...szóval ahova érdemes menni, az a turisztika, építészmérnöki (mert úgyis fizikából akarok érettségizni, meg lehet nem ártana egy emelt matek is), egészségügy (de még a tűktől is irtózom), nemzetvédelem...
apuka:   - ...meg a jog se lenne rossz ötlet. Nehéz, de megéri. A nemzetvédelmire nem vennének föl.
én:   - Így most nem, de kicsit jobban odateszem magam a tanulás terén, meg nekiállok edzeni, akkor csak-csak...
apuka:   - Nem az, hanem hogy tartós betegeket nem alkalmaznak, te ott már eleve kihullanál. Ha elvégeznéd az egyetemet, akkor se tudnál itt elhelyezkedni. A műtétek meg minden...
Ezt követte, hogy talán ha felmennénk Pestre az orvoshoz, aki anno operált, talán tudna valamit kezdeni azzal, hogy ne legyek tartósan betegnek nyilvánítva, de mondtam faternak, hogy azzal valószínűleg nem sokra mennénk, annyit nem ér az egész. Majd megyek máshova. Meg akkor elesnék az emelt családi pótléktól és a közgyógytól (főleg ha egyszer rászánnám magam, és elmennék kiváltatni az igazolványomat). Szóval magamban megsirattam szegény pici összetört álmomat, és átkoztam magam körül mindent, hogy ennek az álomnak a darabkáit az esküdt ellenségem fogja összegyúrni, és újra megépíteni. Miért pont ő?! Bár délután Gábor megnyugtatott, hogy ha tényleg így van, akkor Gyapjas se mehet nemzetire, mert neki a tüdejével van valami gebasz. Kövezzetek meg, de megnyugodtam tőle. Egyszer ígyis-úgyis szétverem. Szóval igen, találkoztam ma is Gáborral, utána randi Nyuszuval, haza... és a mai napomat megkoronázandó, felhívott Katalina (szerencsémre kimentek a tanyára), hogy mi a szart hazudozok, hogy már rég kitöltöttem az adóbevallásomat, mikor apuka azt mondta neki, hogy azért mentem be hozzá, hogy segítsen nekem. Gondolom szegénykém nem akarta hogy Kati tudja, hogy pénzt kértem tőle (nyócszázat). Tudom, hogy csak jót akart, de hiába próbáltam Katalinának elmagyarázni a telefonba, hogy ez nem így van, nem hagyott szóhoz jutni. Megint kiabálás, sírógörcs, meg kisfaszom. Elmagyaráztam nagy nehezen Tesómnak, hogy mi az ábra, megpróbáltam felhívni apukát, de Katalina vette föl, nem tudtam vele beszélni. Aztán utána már Cintia hívta föl, és elmagyarázta neki, hogy was meg merre. Utána egyből higgadtabban beszélt velem is, nem haragszom rá. Nem mondom, hogy jólesett, mert nem (szokásos kidoblakitthonról-szöveg), de le se szarom. Szombaton meg az vesse rám a legelső követ, aki ellenzi, hogy bebasszak, mint a vadökrök.

Tesóm is dumált Rémarcúval, de ő már kevésbé mézesmázasan... csekdiszáut!

manó: helo
simán cintiii...: szia
simán cintiii...: mizu?
manó: jól
manó: te?
simán cintiii...: én is köszi
manó: ok
(pár perc szünet)
simán cintiii...: mondani is akarsz valamit, vagy csak rám írtál?
manó: csak rád írtam
simán cintiii...: de akkor ez miér jó?
simán cintiii...: ha nincs semmi mondanivalód, akkor miért írsz rám?
manó: jó akkor nem írok rád
manó: soha többet
simán cintiii...: nincs olyan mázlim
manó: le is törölek
simán cintiii...: hú de megsértődtem
simán cintiii...: ennyit érsz!
manó: na szia
simán cintiii...: rémarcú

Úgyhogy most várunk, mi lesz nyárnyitón. Egyéb: az egész héten minden este furcsákat álmodtam. Volt egy Révairól, hogy elmentünk osztálykirándulni, és ő velünk jött, mint kísérőtanár, meg még az egyik fiatal vörös tyúk. Este a 160-as alatti Coop-ban voltunk elszállásolva, de ők ketten még kimentek a Poliphoz beszélgetni. Én meg kiálltam az ajtóba cigizni. Erre visszajött, hogy mostmár aludjak, rég ágyban lenne a helyem, meg ecet. Visszabújtam (olyan ágyak voltak, mint oviban), és nagy duzzogva a fejemre húztam a takarót. Volt még két álmom, amit le akartam írni, de sajnos mind a kettőt elfelejtettem... Gábor dolgozik rendíthetetlenül, suliban zajlik az élet, Tesóm periszhiltont néz, ahogy keresi az öribarikat. Ennek a picsának nem barátok kellenek, hanem alattvalók! Pár percig hallgattam a műsort, amíg a másik szobában volt dolgom, de leszívta az agyam...
Ha megint lesz Rémarcos beszélgetés, azonnal fölteszem... már várom, hogy mikor ír, hogy árulkodjon Tesóm miatt! :D Ahogy Mágdálénával (Melanie) is tette. Akartam még valamit, de elfelejtettem, hogy mi az. Na mindegy. Ja, megvan: az előző bejegyzés dumapartiját megspékeltem kommentekkel, rájöttem hogy az hiányzott még oda. :)

Sziasztok! Hoztam nektek egy újabb ínyenc falatot (közben rájöttem, hogy mi hiányzik belőle... a hozzáfűzéseim):

cica: helo
deTo: szia
cica: mizu veled?
cica: majd fogok írni blogot (kíváncsian várjuk)
deTo: nem sok, veled? hogy mennek a vizsgák?
deTo: de jó! :D mikor?
cica: majd valamikor
cica: jól mennek köszi (kötve hiszem...)
cica: kunnal taliztam
deTo: igen? és mi volt?
cica: beszélgettünk
deTo: megkérdezhetem, hogy miről?
cica: mondtam neki hogy régeben tedszet ő nekem
deTo: és mit szólt?
cica: nem mondot semit mert sietni e kellett haza (szerintem kocsmába, hogy erre leigya magát)
deTo: értem... jössz majd nyárnyitóra:
cica: szeretnéd hogy menyek? (élek-halok érte!)
deTo: ja, jó buli lesz, kár lenne kihagyni... persze csak ha barátoddal nem terveztek más programot
cica: nem tervezünk én csak Dina és zil miatt nem mennék
cica: mert ők utálnak engem (nyugi, nem csak ők...)
deTo: ugyan már, miből gondolod? főleg Zilről?
cica: mert dina és zil is azt mondta rám hogy rém arcu vagyok (ki nem mondja azt?)
cica: mert már láttam multkor is az arcán (na látod, ők is a tiéden, hogy RÉM)
deTo: ezt nem értem... mármint hogy mit láttál pontosan az arcukon... egyébként mondtam múltkor, hogy Promiban mindenkinek van ilyen kamu gúnyneve, Iza Szörnyella, én Patkány... ez olyan viccféleség
cica: de nekem nem vicc (nekünk se... komolyan gondoljuk hogy Rémarcú vagy)
deTo: miért?
cica: mert olyan gunyosan mongya Dina (csiripelje bazmeg?!)
deTo: nekünk is gúnyosan mondják, mindannyian, és mi is nekik az ő nevüket. Dina például Hisztérika
cica: aha
cica: de nekem ez a becenév nem tedszik (nekünk annál inkább!)
deTo: de miért nem? nekünk is van... vagy mit akarsz, hogyan szólítsanak?
cica: klau (nem érti...!)
deTo: de valami ilyen vicces kell... ez afféle íratlan szabály nálunk
cica: baba (inkább "bamba", igazad volt, Tanti!)
deTo: de ez sem olyan... valami poénos kell
cica: mongy egyet pld (huhú, többet is tudnék!)
deTo: fogalmam sincs
deTo: valamit biztosan ki tudsz találni :) ami neked nem túl sértő
cica: amy lee (ennyire hülye legyen valaki...!)
cica: ismered a puskás grétát?
deTo: az sem! egyébként is, az az Evanescence énekesnőjének a neve
deTo: nem hiszem... miért kérded?
cica: mert őcse lehet hozánk csatlakozna (hozzánk?! nincs "hozzánk", csak "hozzád" vagy "hozzám", ami egyébként kizárt!!!)
deTo: mármint miben?
cica: bandához
cica: vagy ez nem banda ti étek? (nem az eny ém.)
deTo: hát én már szinte alig járok le... többiekkel beszéld majd meg
cica: kivel pld (például a keselyűszobrokkal, majd ők segítenek)
deTo: hát akik lent szoktak lenni... valamelyik délután lemész, biztosan lesznek lent többen is, és megbeszéled velük a dolgot
deTo: tényleg, tudod már, hogy miről fogsz írni blogodban?
cica: még nem (nekem lenne pár ötletem!)
deTo: mondjuk lehetne a legelső bejegyzésed témája egy bemutatkozás, hogy mit szeretsz csinálni, vagy mi a kedvenc kajád, filmed, meg ilyenek
cica: lehet majd ezt írom
cica: kérdeszhetek valamit? (kérdeszhec)
deTo: igen
cica: nem tudsz el olcsó fodrászt?
cica: aki úgy meg csinálja a hajamat mint a tied (NYUGTATÓT!!! Kipukkan a szemem az idegtől!!!)
deTo: hát ilyet ne csináltass, mert ez a frizura nekem védjegyem, és ha valakin meglátnék ilyet, annak az összes haját kitépném ^^ egyébként sem fodrász vágja a hajam. De ha akarsz egy jót, a nagy gyógyszertárral szemben van egy, aki jól vág.
cica: köszi és mennyiér (ingyen, csak ne lássanak többé)
deTo: egy-két ezres szerintem
deTo: olcsóbbat nem hiszem, hogy találsz
cica: oké
cica: emlékszel régebben össze vesztünk (a régi szép idők...)
cica: és most már milyen jobb letünk
deTo: igen... de a mai napig sem tudom, hogy miért haragudtál rám...
cica: mert hülye voltam (voltál?! vagy!)
cica: már énse emlékszemrá
deTo: mindegy, lényeg hogy már kibékültünk
cica: bnődnek számitok? (te vagy a best barinőm vaze!)
deTo: gondolom igen
cica: juhi
deTo: bocs csak ledobódtam
cica: semi baj deto
cica: mi lesz nyár nyiton (ha ottleszel, visítás)
deTo: azt még nem tudom... épp akartam kérdezni, hogy akkor jössz-e?
cica: mehetek veletek? (persze, Gábor fogja majd a bal kezed, én meg a jobbat, nem?)
cica: kik lesznek ott pld?
deTo: huh, mindenki!
deTo: az a gáz, hogy még nem tudom, mi mikor megyünk oda
cica: mert én wgyedül nem akarok (miért? nem fognak elrabolni a szépségedért)
deTo: de miért nem?
cica: mert nincs kedvem egy edül meni (ne válogass!)
deTo: nincs az olyan messze... hamar odaérsz
cica: aha
cica: piát nem kell vinni? (életed első értelmes kérdése!)
deTo: ha akarsz, hozz, biztosan örülni fognak neki :)
deTo: emlékszem, régen áldozatot kellett bemutatni, hogy bevegyenek maguk közé. De akkor még mások jártak le.
cica: csak az a gáz nem tudok vinni (Istenem! akkor meg mi a faszért kérdezted, hülye picsa?!)
deTo: hogyhogy? veszel egy üveg bort, és annyi :D
cica: pénzt nem kapok (végülis válság van...)
deTo: ja értem
deTo: mikor még áldozni kellett, az volt a kemény
cica: mondta kapcsolatunkat meg kell szüntetni
cica: apu (neee!!! elértem életem csúcsát!!! :D)
deTo: micsoda? kivel? miért?
cica: veled (milyen kár...)
cica: mert olvasta most az msnem
deTo: és?
cica: mondta piások hozz nem mehetek
cica: nyár nyitóra se (fenébe, pedig már rákészültem az újabb oltásokra)
deTo: de hát ott lesznek olyanok is, akik nem isznak, sőt, ők lesznek többen
deTo: de miért nem?
cica: mert nem anyit mondot (félt téged tőlünk... végülis... Rémarcút eszünk vacsorára)
deTo: ez nem fair... na mindegy, nem akarok apud ellen beszélni
cica: ok
deTo: de miért nem engedi? mondd neki, hogy lesznek akik majd figyelnek, és hogy egyébként is okosabb vagy annál, hogy alkoholt igyál
cica: mondtam neki
cica: horváth balázsról mit tudsz? (hogy rosszul van tőled)
deTo: semmit... apud most se enged el?
cica: elmehetek
cica: lehet (na azért! >:)
deTo: akkor jó :)
cica: de nem biztos
deTo: értem. Azt hittem, azon akadt fönt, hogy régebben áldozatokat kellett bemutatni az akkori csapatnak
cica: aha
deTo: szóval azon?
cica: ja (kettőt találhatsz, kit áldozunk föl nyárnyitón!)
deTo: de már nincs ilyen :) bár azok valóban sötét idők voltak... csináltak durva dolgokat állítólag
cica: aha
cica: bocs delassan mennem kell
deTo: oké, majd még beszélünk valamikor
deTo: és írj blogot! :D már nagyon várom!
cica: oké
cica: a hot dogon is lehet?
deTo: http://www.blogol.hu/
deTo: itt
deTo: mert hotdogon nem tudom megnézni
cica: ok
cica: te sima deto vagy fent (mit érdekel az téged?)
deTo: én már nem vagyok fent... nem is emlékszem, hogy milyen néven voltam...
deTo: sikerült regisztrálni?
cica: még nem most fogok (szóval nem sikerült. sejtettem)
deTo: kár... már beleéltem magam
cica: aha
cica: de most mennem kell (pedig szívesen hülyítettelek volna még egy kicsit...)
deTo: akkor mikor regisztrálsz majd?
cica: ha lesz időm
cica: mikor leszel
deTo: de most hétvégén például regelsz majd?
deTo: nem tudom, hogy mikor leszek legközelebb
deTo: talán este
cica: ok
cica: szia

Ennyi lenne. Egyébként hülye egy hetem volt, ha lesz erőm és időm, kifejtem. Baromságokat álmodtam, de lényegében véve jók voltak azok is. :)

Állítólag tudok én verset írni, ha akarok. Ez jó. Pécs fasza volt, ami megintcsak jó. Gáborral minden oké, ami a legjobb. Most valahogy minden túl idilli. Nem mondom, hogy nem élvezem, mert de... csak nem akarom, hogy beüssön a ménkű. Akármilyen fronton. Hiányzik msn-ről. Jön a nyár. Könyvet kéne olvasnom, nemcsak internetet. Majd megoldom. Veletek mi újság?

Van valami, ami nem tudom, nem biztos, sőt korántsem, de áhh...!

Hosszú idő után újabb csemege az igényeseknek (majdhogynem kezd kacérkodni a helyesírással!):

Beszélgetés kezdete: 2009. május 7.

cica: helo végre el ballagtam
deTo: szia, gratulálok :)
cica: köszike
cica: de attol be járhatok a suliba (mivel be kell a vizsgáid miatt...)
deTo: persze... és még hátravannak a vizsgák, igaz?
cica: igen
deTo: sok sikert hozzájuk! barátoddal minden oké?
cica: igen minden oké
cica: és foxival és veled?
deTo: mi is megvagyunk, köszi :)
cica: akkor oké
cica: nem vagyok kolezos már (ez őszintén meglepett!)
deTo: az tök jó. Akkor mész majd Lengyelre?
cica: igen megyek
deTo: bizti nem jössz a Keribe?
cica: biztos hogy nem jövők a keribe (picsába, már rákészültem!)
deTo: hogyhogy?
cica: mert itthon így döntöttünk (szóval édesapád úgy döntött)
deTo: értem... te figyelj csak, nem lenne kedved blogot írni?
cica: miér (na mit gondolsz?! :D)
deTo: mert tök jó, én imádom!
cica: és miről írjak (leszarom, csak írj!)
deTo: leírhatod, hogy mik történtek veled aznap, vagy a héten, hogy mit gondolsz erről meg arról, és a többiek hozzászólhatnak, ha akarod
deTo: hát hogy milyen az életed például
cica: nem tudom még egyenlőre
deTo: szerintem próbáld ki! Ha gondolod, tudok ajánlani egy jó oldalt, ahol tudsz írni blogot. Pofonegyszerű beregisztrálni, és onnan már megy minden, mint a karikacsapás.
deTo: ja, és persze te is tudsz kommentálni mások blogjába, és akkor így népszerűbb lesz a tiéd is... csomó ismerősöm van, aki ír ilyet
cica: ne haragugy nem sznék (képzeld el, hogy de, haragszom!)
deTo: de miért nem?
cica: nincs kedvem (a lusta mindenedet!)
deTo: jó, hát nem feltétlenül most kell :D meg nem kötelező a saját életedről írnod... írhatsz akármiről
cica: oké
deTo: nos?
cica: majd lehet írok de nem biztos
deTo: én igazából örülnék neki, és szívesen olvasnám :)
cica: komolyan (hát hogyne! :D)
deTo: persze
deTo: meg szerintem mások is
cica: tiédet kik olvasák (bocsássatok meg az árulásért!)
deTo: huh, rengetegen! Rendszeresen Netti, Janka, Nyuszu, Tanti, néha Kun, Csilla, Judit, és még csomóan, akik nem kommentálnak
cica: aha
cica: lassan megyek
cica: este leszel 7 körül? (mi vagyok én, javasasszony?)
cica: most le tutsz jönni mert mutatni szeretnék egy képet neked?
deTo: nem tudom, lehet, nem biztos... akkor írsz majd blogot?
deTo: sajna nem érek rá, még ezer dolgom van (például vakarni a seggem)
cica: csak pár perc (addig pont megvakarom)
deTo: tényleg nincs egy perc időm se... bocsi
deTo: szóval? blog?
cica: nem tudom még
deTo: szerintem próbáld ki :) ha nem tetszik, tudod törölni :)
cica: ok
cica: majd valamikor
deTo: okés
deTo: szia
cica: este leszel? (mintha már kérdezted volna...)
deTo: szerintem igen
cica: ok
deTo: hány százalék, hogy írsz majd blogot?
cica: 45% (micsoda pontos valószínűségszámítás! kiszámolom majd, esküszöm...)
deTo: kár... pedig jó lett volna...
cica: ok
cica: meg láttom még (lázsd!)
cica: de most mennem kell
cica: szia
deTo: rendben
deTo: szia
cica: este leszel? (olyan Déja Vu-m van...)
deTo: szerintem igen
cica: ok
cica: kb mikor? (igen, ezt azt hiszi, hogy javasasszony vagyok)
deTo: huh, jó kérdés... nyolc-kilenc körül

cica kijelentkezett. (kár, akartam még tukmálni :D)

A neve mellett persze ott voltak az elmaradhatatlan szívecskék, szám szerint kettő. De mivel a rendszer hülyén menti el a beszélgetéseket, az egészet bötűről bötűre pötyögve másoltam be, és arra már lusta voltam, hogy még azokat is! :D

Nem tudom, mi van velem ma, fosom a verseket. Létrehoztam az első emosokról szólót. Igaz, átköltés, de lehet, hogy egyszer még himnusz lesz belőle:

Mi emónk, ki vagy a szennyekben,
Tapostassék ki a te beled,
Jöjjön el a te halálod,
Legyél megnyomorított, amiképp tested, ugyanúgy a lelked is,
Mindennapi cseszegetésed hadd adjuk meg néked ma,
És vágd fel végre az ereidet,
Miképpen mi is felvágnánk a tieiteket.
Dögölj bele a szaros életedbe,
De kímélj meg minket a rinyálásodtól,
Mert tied a szánalom, a csicskaság, és a gyűlölet, mindörökké, Oi!

Kb. két perccel ezelőtt megszületett életem legutóbbi fő műve (A Die my Darling, a Tavi tündér, és a Szárnyak után), ezúttal rímekbe szedve. Íme:

Majd' hét éve már, hogy együtt vagyunk,
Jóban és rosszban ugyanúgy kitartunk.
Drága kincsem vagy, nem tagadom,
Üres perceimben csak rólad álmodom.
Vágyom rá, hogy előkerülj, és érezzelek,
Hogy egyszerre adj nekem életet és mérget,
Hogy veled lehessek a parkban,
Az iskolaudvar rejtett zugában,
Csöndes balkonon, üres lakásban,
Vagy akárhol ebben a nagy világban.
Tudom, ha tűzbe hozlak, már nincs megállás,
Bűnös gyönyör után jön a kioltás.
Ötperces adagokban adod nekem a kéjt,
Szeretlek téged, drága kék Golden Gate!

Túlvagyok az írásbelin. Nem volt vészes, kivéve a szövegértést. Nagy Péter orosz cárról és a reformjairól szólt. Ha a tizedét értettem, akkor jó vagyok. A többi könnyen ment. Június végén szóbeli, arra rá kell gyúrnom, akkor meglesz az ötös. Szóval folytatni a szorítást! :)

Na ma már sokkal jobb kedvem van, mint hétfőn volt! Fel vagyok spanolva, pörgök, mint a búgócsiga! Holnap írásbelizek angolból, tessék szorítani! Pénteken suli (rájöttem, hogy hiányzik az osztályom, nincs kiket terrorizálni, nem baszogathatom a hülyéket, nem félemlíthetetem meg Lacit, nem üvöltözhetek velük), Dórica nem találkozott Zolival, szombaton pedig irány Pécs, és Rózsaszín Pittbull, és berúgok, és jó lesz! PiCsa óta nem ittam, már kicsit tényleg hiányzik! Nem mintha lenne pénzem, de megoldom. Kicsit már jó is lesz magam mögött hagyni ezt a koszos, álmos, csúf Szekszárdot. Minden érettségizőnek egy kalappal, és természetesen minden szakvizsgázónak is! Szegény pici szakmunkáskáim, titeket sosem említenek a hírek, pedig mi is lenne az országból szakmunkások nélkül? Na meg persze szorítást a fősulisoknak, egyetemistáknak is, és az ovisoknak, mert kezdődik a gyurmavizsga.