Kb. két perccel ezelőtt megszületett életem legutóbbi fő műve (A Die my Darling, a Tavi tündér, és a Szárnyak után), ezúttal rímekbe szedve. Íme:
Majd' hét éve már, hogy együtt vagyunk,
Jóban és rosszban ugyanúgy kitartunk.
Drága kincsem vagy, nem tagadom,
Üres perceimben csak rólad álmodom.
Vágyom rá, hogy előkerülj, és érezzelek,
Hogy egyszerre adj nekem életet és mérget,
Hogy veled lehessek a parkban,
Az iskolaudvar rejtett zugában,
Csöndes balkonon, üres lakásban,
Vagy akárhol ebben a nagy világban.
Tudom, ha tűzbe hozlak, már nincs megállás,
Bűnös gyönyör után jön a kioltás.
Ötperces adagokban adod nekem a kéjt,
Szeretlek téged, drága kék Golden Gate!
