PatkányBlog

Tegnap segítettem neki főzni. Igazából annyit, hogy hagymát vágtam (valami ipari mennyiségűt beletettünk), meg paprikát, és amikor már majdnem kész volt a kaja, néha megkevertem, hogy leváltsam a másik csajt. Közben jégfociztam is egy keveset, mert Zita megelégelte a fagyasztó…

Holnap megint indul a taposómalom. Valahol várom, de valahol nem. Most fáradt vagyok, csak aludni szeretnék, de tanulnom is kéne, meg még ezt-azt... de se fizikai, se lelki erőm nincs semmihez. Valahogy megint szétbasz a szeretet. Ha annyira szeret, amennyire mondja, akkor miért úgy kell…

Valami megváltozott. Nem úgy állunk már egymáshoz, mint régebben, vagy legalábbis én nem. Persze még rosszul esik, amikor nem figyel rám, de már kezd áthajlani abba, hogy leszarom. Ugyanakkor ha megtesz nekem/értem valamit, akármekkora dolog is legyen az, mosolygok rajta egyet, és…

Hiányzik az otthonom. Elmondhatatlanul. Hiányzik, hogy Tesómmal hülyüljünk, hogy bármikor lemehessek a barátaimmal, hiányoznak a SZÜV-ös pletykálkodások, a Polip, a családom, és hiányzik Zoli. Az ölelése, a hangja, a csókja, a szeretete. Nem akarok itt lenni a kollégium hideg…

Végre van netem a koliban. Egyébként kint hideg az idő, a fejem fáj, a torkom dettó, és vég nélkül tudnám sorolni, hogy mennyi minden és mindenki hiányzik. Legjobban persze Tesóm és Zoli. Meg a szüleim. Meg a barátaim. Meg a haverjaim. Meg a Teke, a piactér, az ismerős társaság,…

Hol voltál akkor, amikor tényleg szükségem volt rád? Hol voltál, amikor nyugtatók nélkül nem bírtam elaludni? Hol voltál, amikor előttem karolgattad a menyasszonyodat, és hirtelen nem tudtam eltűnni a szemetek elől? Hol voltál, amikor esténkét fölzokogva arra ébredtem, hogy már…

Van egy embertípus az ismerősökön, barátokon belül, akik mindig nyafognak, hogy nekik milyen szar, és akkor se veszik észre, hogy ezzel mindenki kedvét elvették a bulizástól, ha már kb. kaszákkal rontunk nekik. Egy időben én is ilyen voltam, de nem annyira, mint az a személy, akire…

 Tudom, hogy nyálas, de napok óta ez a szám tükrözi leginkább a hangulatomat, főleg amikor hideg és esős az idő. Nem akarok elköltözni, még nem, amíg nem tudtam mindenkitől elbúcsúzni, hiába jövök vissza hetente, vagy legalábbis kéthetente... valami azt súgja, hogy Zolit…

Igazából szeretem a szeptembert. Zoli nem értette, amikor elmagyaráztam neki, hogy azért, mert bár csodaszép, és még meleg van, és az ember újra találkozik a régi barátaival, van benne valami szomorkás, mert valami elmúlik, ami helyett viszont kezdődik egy új dolog. Ez amolyan…