Van egy embertípus az ismerősökön, barátokon belül, akik mindig nyafognak, hogy nekik milyen szar, és akkor se veszik észre, hogy ezzel mindenki kedvét elvették a bulizástól, ha már kb. kaszákkal rontunk nekik. Egy időben én is ilyen voltam, de nem annyira, mint az a személy, akire most kiakadtam. Nyáron csomószor, nem egyszer, nem kétszer hívtuk, hogy jöjjön velünk ide meg oda, de nem, de nem, de nem. Ha jött is, annak kb. az lett a vége, hogy mindekinek őt kellett sajnálnia. Van egy tök jó arc, helyes barátja, aki isteníti, otthon sokat kell güriznie, de bazz, másnak is! Lényeg a lényeg... akit eddig tényleg barátnőmnek tartottam minden hibája ellenére vagy pont azokért, nem tudom, faszán elárult. Legalábbis én bazira úgy érzem. Nem baj, ami nem megy, nem kell erőltetni. Úgyis alig egy hete álmodtam, hogy szarrá vertük egymást, még asszem ide is leírtam. Rosszul esik, na.
Bocsánatot kért, kibékültünk. :)
