PatkányBlog

Tegnap este két rémálmom is volt. Az elsőben a Körös kislány, Samara Morgan üldözött mindenféle ijesztő helyen... már hat éve ezt csinálja álmomban... utálom. Annyira féltem, hogy fölébredtem. Szerencsére már világosodott, úgyhogy nyugodtan vissza tudtam aludni. A második álom elég szürreális volt, mármint... a promis csapat fönt volt nálunk, és a szobánkban a földön ülve pókereztek. Nem volt itt a komódom meg Tesóm polca, úgyhogy elfértek. Kicsit ugyan csodálkoztam az egészen, de úgy voltam vele, hogy ha már idekeveredtek valahogy, nem fogom kidobni őket. Ugráltam jobbra-balra nekik, hogy miért, arról fogalmam sincs. Egy tábla csokit is ledobtam közéjük, amúgy poénosra véve a figurát, és valami olyasmit mondtam, hogy nesztek, vagy már nem emlékszem... de azzal a huzattal a mögöttem álló Panda úgy vágott nyakon, hogy elestem, át mindenen, és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. A vicces az, hogy mivel ezt senki se látta (konkrétan Pumpira meg Ojszira emlékszem, hogy kérdeztem tőlük, hogy ezt most mire véljem), így zokogásban törtem ki, és Tesómmal lementem sétálni egyet, közben néztem az ablakon kiszűrődő fényt, és hallottam a bömbölő zenét, a nevetésüket... és megint fölébredtem. Biztos vagyok benne, hogy Panda amúgy nem ütne meg, ha viszont mégis, szerintem visszaütnék neki. Bár nem tudom. Álmomban azért nem adtam vissza, mert hirtelen földbe gyökerezett a lábam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt most miért... mert szerinte nem úgy szóltam a többiekhez, ahogy kellett volna... a saját otthonomban... hülye álmok. Elegem van.

Íme, lássátok feleim szemetekkel: így nézett ki a méltán híres és ínycsiklandó Pollenes PujáróPörkölt! Összetevőket lásd lejjebb, a Pollenes bejegyzésben (asszem leírtam). A többi kép egy része fönt van myvip adatlapomon, a maradékot - a javát - meg majd fölteszem, ha lesz rá időm, meg nem leszek túl lusta. Gondolom valamikor holnap. :)

Tegnap valahogy mindenki őszinte volt mindenkivel, még talán olyanok is, akik addig nem. Vagy ha mégse így volt, akkor nagyon meggyőzően tudtak hazudni. Egyébként a tegnapni volt életem első úgymond emlékezetes augusztushuszadikája. Eleinte úgy volt, hogy otthon maradok egyedül, aztán rájöttem, hogy szívesebben innék valamit... valami alkoholt... így történt, hogy Mikola Petivel összebeszéltünk, hogy toborzunk embereket, veszünk szeszt (Tesóm kiszimatolta, hogy van este nyolcig nyitva tartó bolt), aztán lesz ami lesz. Végül a Promiban találkoztunk, fölmentünk venni itókát, visszaültünk, kevertünk, ittunk... Kerekesék is ott voltak egy darabig, meg egy picit Netti és Janka is, meg valami kóbor dög (kutya)... aztán fölmentünk a borudvarba Kunhoz meg Árpihoz, és folytattuk az ivást. Itt kezdődött az őszinteség: Kun őszintén beszélt velem, én is őszintén mondtam meg Árpinak, hogy nem tartom magam kétszínűnek, aztán ha jól emlékszem, bocsánatot is kért emiatt. Megnéztük a tüzijátékot, szép volt meg minden, aztán olyan egy óra előtt elindultam haza... a sétálóutcán persze kismillió ismerőssel egymásba botlottunk, köztük Leventével is, aki volt kedves hazakísérni, a kapualjban lekapni, én meg a liftben ettől rosszul lenni. Érdekes, ezt négy éve a Húsvasalónál is eljátszottuk. Brrr!!! Tesóm addigra már itthon volt, én meg leültem kockulni, és Gáborral folytattuk az őszinteséget. Jó volt, már kellett, hiányzott. Most meg fáradt vagyok, és a gyomrom is háborog... fene másnap... de mindegy, legalább egy rövid ideig jól éreztem magam.

Végleg szakítottunk. Elegem lett abból, hogy a haverok meg a pia még mindig fontosabbak voltak nálam, idegesítette a hisztim, a kölcsönös lelki terror. Most úgy néz ki, rájött, hogy hülye volt, de ez alkalommal már késő. Múltkor még hittem, hogy meg tud változni, ha nagyon akarja, hogy talán módosít egy kicsit a fontossági sorrendjén, és előrébb kerülök, de úgy látszik, mégse. Elvileg ma este beszélünk MSN-en. Kérdés, hogy vajon hallgassam-e meg azok után, hogy ő nem hallgatott meg engem... bár úgy érzem, kiábrándultam belőle. Utálom, ha valaki azt hiszi, mindent megtehet velem, mert majd úgyis megbocsátok. Egy ideig igen... amúgy gratu Gábornak, eddig talán tőle tűrtem el a legtöbbet.

Mától Pollen. Talán jobban rá lennék hangolódva, ha jó idő lenne... bár állítólag holnaptól az lesz... remélem

Éccsapám ma megkérdezte tőlem, hogy mennyi az átlagember IQ-ja. Mondtam neki, hogy száz, és visszakérdeztem, hogy miért érdekli? Kiderült, hogy azért, mert megmérte a neten, és neki százhuszonvalamennyi lett. Ezen felbuzdulva rákerestem arra a tesztre (nehogymá' hülye legyek!), meg is találtam, meg is csináltam. Nekem 122 jött ki. Tuti, hogy faternak legalább 125. Árulás! Ez csak azért volt, mert fáradt vagyok! :) Amúgy ehon van e a link, ha valaki megcsinálja, hagyjon már egy kommentet legyen kedves, hogy neki mennyi lett! Sok sikert!

http://www.iqtest.dk/main.swf

Gothart.hu-n találtam... érdekes megcsinálni, bár nekem nagy baromságok jöttek ki:

Az uralkodó	1	6
Az istennõ	2	4
A varázsló	3	4
A müvész	4	10
A misztikus filozófus	5	9
A hõs	6	9
A mágikus gyermek	7	8
A harcos	8	8
A szent	9	10

http://www.geocities.com/Eureka/Concourse/4186/enne.htm <-- itt tudod megcsinálni.

Amúgy szar minden, mama szombat este meghalt. Nyugodj békében! :(

Das Leben ist kurvakegyetlen. Egyik nap még a haverokkal lógsz, jól érzed magad, minden tök jó, az év legeslegkirályabb bulijától már kevesebb, mint egy hét választ el, mindenki boldog, és akkor pár óra alatt összeomlik minden. A haverjaid kikiáltanak besúgónak (szerintem, és még pár arc szerint jogtalanul), a bulira nem tudsz elmenni, nagymamád haldoklik, hirtelen újra közellenség leszel, bár olyanok szemében, hogy szarsz a véleményükre... de akkor is. Pollenre akartam eljutni, egyedül csak oda... hogy végre három nap alatt kiadjam magamból az egész évben felgyülemlett stresszt... és nem. Legalábbis kibaszottul valószínű, hogy nem. Persze még reménykedek. Szorítsatok!