Tegnap este két rémálmom is volt. Az elsőben a Körös kislány, Samara Morgan üldözött mindenféle ijesztő helyen... már hat éve ezt csinálja álmomban... utálom. Annyira féltem, hogy fölébredtem. Szerencsére már világosodott, úgyhogy nyugodtan vissza tudtam aludni. A második álom elég szürreális volt, mármint... a promis csapat fönt volt nálunk, és a szobánkban a földön ülve pókereztek. Nem volt itt a komódom meg Tesóm polca, úgyhogy elfértek. Kicsit ugyan csodálkoztam az egészen, de úgy voltam vele, hogy ha már idekeveredtek valahogy, nem fogom kidobni őket. Ugráltam jobbra-balra nekik, hogy miért, arról fogalmam sincs. Egy tábla csokit is ledobtam közéjük, amúgy poénosra véve a figurát, és valami olyasmit mondtam, hogy nesztek, vagy már nem emlékszem... de azzal a huzattal a mögöttem álló Panda úgy vágott nyakon, hogy elestem, át mindenen, és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. A vicces az, hogy mivel ezt senki se látta (konkrétan Pumpira meg Ojszira emlékszem, hogy kérdeztem tőlük, hogy ezt most mire véljem), így zokogásban törtem ki, és Tesómmal lementem sétálni egyet, közben néztem az ablakon kiszűrődő fényt, és hallottam a bömbölő zenét, a nevetésüket... és megint fölébredtem. Biztos vagyok benne, hogy Panda amúgy nem ütne meg, ha viszont mégis, szerintem visszaütnék neki. Bár nem tudom. Álmomban azért nem adtam vissza, mert hirtelen földbe gyökerezett a lábam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt most miért... mert szerinte nem úgy szóltam a többiekhez, ahogy kellett volna... a saját otthonomban... hülye álmok. Elegem van.