Das Leben ist kurvakegyetlen. Egyik nap még a haverokkal lógsz, jól érzed magad, minden tök jó, az év legeslegkirályabb bulijától már kevesebb, mint egy hét választ el, mindenki boldog, és akkor pár óra alatt összeomlik minden. A haverjaid kikiáltanak besúgónak (szerintem, és még pár arc szerint jogtalanul), a bulira nem tudsz elmenni, nagymamád haldoklik, hirtelen újra közellenség leszel, bár olyanok szemében, hogy szarsz a véleményükre... de akkor is. Pollenre akartam eljutni, egyedül csak oda... hogy végre három nap alatt kiadjam magamból az egész évben felgyülemlett stresszt... és nem. Legalábbis kibaszottul valószínű, hogy nem. Persze még reménykedek. Szorítsatok!