PatkányBlog

Kezdek komolyan hinni benne, hogy az interneten minden fönt van. Jó is, rossz is. Szóval... hogy mik ki nem kerülnek! Ebben a kurva fájerfokszban nem megy a másolás-beillesztés (morog, káromkod, hogy a fasz essen belé!), pedig találtam egy képet napiszaron (a netsz@rról szedték) egy tök pucér csajról, amint horogkeresztes kendők és mindenféle náci biszbasz között fekszik, szigorúan karlendítő pózban. Érdekes. Szerintem nem nehéz megtalálni, ha keresitek. Azért előre szólok, hogy olyasmi alkatú, mint én, szóval ne a Matel legújabb Nazi Barbie-jára gondoljatok. :D Tééényleg, olyat se gyártottak még... meg szalagmunkás Barbie, drogfüggő Barbie, téesz Barbie, hajléktalan Barbie, hermafrodita Barbie (kösz az ötletért Tesómnak!), és egyéb álombabák sincsenek. Pedig nekem kéne egy kolbászevő-sezalonnaolvasztó mangalicabarbi. Csak úgy, mert másnak még nincs. Ken-t már láttam térdig érő brével. De ahhoz, valljuk be, nem kellett sok fantázia. De kéne még... tudjátok, mi? Promis Barbie, pattanásos Barbie, szippantós Ken (kösz az ötletet Gábor!*), kőműves Ken, kukabúvár Barbie, utcasöprő illetve közmunkás Barbie. Ez utóbbi négy Gábor agyszüleménye. Áhh. :) Ja, meg rajbárbi is. Ajándék Romasoppal. Na mindegy.
Szóval ma megvolt az első Carlosmatek. Itt igazából kb. vége is lehetne. Elvileg számtani sorozatok, gyakorlatilag mivan?! Hát amiket magyarázott... Istennek hála az internetért, hogy még utána tudjak szaglászni. De bassza meg, hogy lehet odafigyelni a matematikára egy ilyen tanár mellett? Szegény, ha tudná, mik jártak a fejemben... bár szerintem tudja, mindenki tudja. Ketten egy teremben, kréta serceg, dobogó recseg és nyikorog, ő beszél, egyébként csönd volt, én meg se nyikkantam. Csak annyit éreztem, hogy amikor rám nézett, fülig pirultam. Részben azért, mert fingom se volt az egészről. Aztán lassan leestek a dolgok (a matek, nem a ruhák!!!), de azért még át kell nyálaznom párszor (a matekot!!!). Bassza meg, abbahagyom, nem írok már többet! :D

*Gábor javasolta, ő nem szippantós. Belekötöl meghalol.

És sikerült! Holnap háromtól matek, külön, Carlosszal. Hatvan percért kétezer magyar forint (sziszeg). Kicsit húzósnak találom, Emese szerint nem vészes, Tesóm szerint az, de anyám szerint se. Jó, nem gond, kell a matek.Meg azt legalább szeretem, talán az egyetlen tantárgy, amit nem tud megváltoztatni a politika, és nem cenzúrázzák. Vagy tévednék? Páncsóval amúgy is szar, poénra veszi az egészet, aztán csodálkozik, ha kb. mindenki bukásra áll, és Bettikém akarja nekem megmagyarázni, hogy neki van igaza. Ez abszurdum! Két rugú... végülis hetente egyszer belefér. Meg aztán olcsóbban jön ki, mintha egy félévet kéne kipengetni a Z1etMen. Bár holnap akarok beszélni az egyik Polipos csajjal, hogy hogyan is van ez a külfördre cserebere... lehet hogy nem ártana. Legalább világot látnék. Sőt. Valami javaslat?

Tanti linkelt msn-en egy valódi gyöngyszemet, aminek utánanéztem az index.hu-n is. A lényege az, hogy megvertek egy leszbikus nőt, mert a tüntetést reklámozó póló volt rajta. Na már most:
-megnéztem a képeket, mindennek láttam szerencsétlent, csak nőnek nem, oké, nem lehet mindenki Marilyn Monroe,
-a blogjába írt egy tag, miszerint talán nem kellett volna "kiprovokálnia" a megverését azzal, hogy a fölvonulás után még mindig a szivárványos-prájdos póló volt rajta, mikor azt mindenki más lecserélte, éppen azért, mert tudták, hogy mire számíthatnak érte,
-több képen látszik, hogy imádja megsebezni magát, szanaszét van vagdosva a karja, de nem mélyen, viszont készültek róla fotók is, ami már több, mint szánalmas, akkor meg miért rinyál, ha megverik?
-szerintem akik megverték, simán pasinak nézték.
Egy szó, mint száz: nem tudom sajnálni.

http://barikad.hu/node/35940

Osztályfőnököm elvileg holnap beszél Carlossal, hogy próbáljon meg fölkészíteni engem egy emelt matek érettségire. Ezt is megértük. :) Csak bólintson rá... Szorítsatok! Mondtam, hogy ha pénzért, az se gáz, inkább kifizetjük ezt az X összeget, mint félévenként a súlyos százezreket a Z1etMen. Meg aztán... na. :) Amúgy már most a faszom kivan az egésszel, matektanáromnak és Bettikémnek (tudjátok, akinek az anyukája cipőfelsőrész-készítő, és Tolna megye geometriai középpontján lakik) újfent csak ordítva kellett elpofáznom, hogy igenis megint nekem volt igazam. Kezdem megszokni. Bár már vége lenne... riogatnak minket az érettségivel, de jobban várom, mint a Messiást, mint a karácsonyt, mint a szülinapomat (pedig be voltam tojva, hogy akkor is lesz majd érecccségi, de nem, mert pünkösd hétfőre esik), vagy mint a nemtommit. Valamit, amit nagyon. Szóval holnap azonnal tudósítok, amint Gálné mondott valamit. Imádkozzatok! ^^

Mit gondoltok a melegfölvonulásról?

Ez a hétvégém valahogy egész jó volt. Mondhatni felhőtlenül jó. Minden volt benne, ami a kellemes közérzetemhez kellett: buli, beégés (ezt majd később), másnap, család, békesség, csönd, barátok, édesség, film... szóval tényleg minden. A beégésem úgy volt, hogy a pénteki buliban hamar elfogyott az ezer forintom, itthon még volt pénz, de szakadt az eső, így megkértem Árpit, hogy ha nem gond, szalajtson má' haza. Oké, elindultunk ki a Club 68 kapuján, két srác megkérdezi, hogy hova megyünk. Árpi viccesen megszólalt, hogy elvisz egy körre, én meg rávágtam, csak a félreértések elkerülése végett: ja, pénzért! Még abban a pillanatban leesett, hogy ezt mások talán félreérthetik, de már nem volt mit tenni. Ennyi eszem van, kész. Később körülöttem voltak összeveszések, de valahogy kimaradtam belőlük, max annyi volt, hogy Kun addig idegesített, amíg fölpofoztam, azért ezúton is bocsánat. :) Rámhajtottak, ami imponált, bevallom, de más eredménye nem lett. Ja, ott volt Herci is, de magasról leszartam, már nem vagyok 19 éves. :D Szombaton kissé másnapos voltam, de estefelé volt erőm kitakarítani a lakást, olyan tizenegy óra körül hazaért a család is, hoztak egy csomó édességet, nekem is, meg két pólót és egy pár álomszép fülbevalót ^^ Ha valakin meglátok ilyet, egészen egyszerűen kitépem a füléből. Hamar aludni mentünk, és sokkal nyugodtabban tudtam úgy durmolni, hogy tudtam: már mind itthon vannak, Tesóm is, szüleim is. Hiányoztak, na! Ma igazából tipikus vasárnap volt. Délelőtt fölébredtem, teljesen kipihenten, addigra apa kicserélte a fürdőszoba elbaszott villanykapcsolóját (éljen, ma már világosban fürödtem!), aztán mire kimásztam az ágyból, már csak Tesóm meg én voltunk itthon. Megkajáltam, rendbe szedtem magam, és nem sokkal dél után kimentem tanyára. Először papához akartam fölmenni, pont jött velem szembe Katalina, megüdvözöltük egymást, aztán papámmal dumáltam, és átmentünk hozzánk, jól beebédeltünk (már nagyon hiányzott anyci főztje, borzasztó szakács vagyok), aztán Katival fölmentünk a padlásra beszélgetni, de igazából csak egy olasz filmet néztünk, valami limonádét egy üresfejű libáról, de vasárnap délutáni könnyed matinénak bőven jó volt. Végül este kilencre értem haza, leültem kockulni, és most itt vagyok. Boldognak érzem magam, reménytelinek, és ez tök jó, hozzá tudnék szokni. Azt nem tudom, hogy jövhét szombaton lesz-e kisszüret, avagy sem. Mondjuk egyiket se bánnám. :) Valamikor megint elkapom Carlost is, hogy hátha van valami matek korrep vagy különóra a suliban, mert nem ártana. A fizikát megoldom, a törit is, a magyart is. Ez utóbbi kettőt igazából le is tojom, ha nem lesz belőlük kiváló érettségim, nem fogok a Dunának menni. Vegyenek föl Pöstre, a többit leszarom, még ha egy pad melletti konténerben lesz a szállásom, akkor is. Nektek hogy telt a hétvégétek?

Először is suli: ma megvolt az első nap, egész jól sikerült. Kiderült, hogy nemcsak Iza és Livi meg Viktor jöttek át, hanem Zsiráf is. Szóval lehet, hogy ez az utolsó év nagyobb buli lesz, mint gondoltam volna... igazi suli-buli-muri. Az "évnyitó" alatt Izáék osztályával voltam, úgyis csak pár méterre álltak a miénktől. Sajnos a Megasztár elballagott, így egy csaj énekelt... Pocahontast (lehet hogy nem így írják, nem érdekel most). Eleinte röhögtünk, de nagyon jó hangja volt, és mivel a szöveg egy részét ismerem gyerekkoromból, tátogtam rá. :) Aztán megvoltak a szokásos kávézósszünetek és a három osztályfőnöki óra. Apropó... az órarend szerint lazaság lesz, de az anyag szerint egyáltalán nem, sőt! Na mindegy... utána kimentünk Poliphoz, csocsó, dumálgatás... jó volt.

Másodszor: GothArt. Mostanában rákaptam (megint) a rajzolásra, pár képemet (na jó, az összeset :D) fölraktam, és persze én is nézegettem másokét. Találtam egy csajt, aki fotókat tett föl, többek között asszem. Na már most, ezek a képek szemcsések, és a művészethez még csak messziről sincs közük, ugyanis az egyiken csak ez a lány van, a másikon szintén ő, egy másik lánnyal, olyan négy-öt év körülivel. Megjegyeztem neki, hogy javíthatna a fényképezőgépe beállításain, mert a sok szemcsétől szinte nézhetetlen a kép, és szerintem nem sok művészeti értéket képvisel. Erre egy majd' hatvanéves vén tyúk leosztotta, hogy szerinte direkt ilyen pocsék minőségűek a képek, mert így olyan, mintha emlék lenne, meg faszom... de szerintem még mindig kurvára nem. Ha akarjátok, majd belinkelem őket. Az én egyik rajzomra, amit a saját jobb kezemmel készítettem egy füzetbe pedig megjegyzést tett, valami olyat, hogy na, valamire az iskola is jó. Na neee! Kiakadtam Gábornak, megmutattam neki a kis 15-éves-vagyok-és-MŰŰŰVÉÉÉSZ!!! képeit, erre ő is kijelenti, hogy nagyon tetszenek neki. Lepetézek... hova lett a szépérzék?! Jó, a csaj nem csúnya, mert nem csúnya, de látszik, hogy a fejét akarja mutogatni, nem a különleges fotóit illetve rajzait. Hát kíváncsi leszek a végeredményre. De hogy előbb leszek "kiemelt vizuális művész" (van egy ranglista a kedvencelések alapján), az zicher. Különben fölkötöm magam.
Ja, és a slusszpoén: egy srác ma, tehát csak ma 12 (!!!) alkotásomhoz írt kommentet, vegyesen képekhez és versekhez. Tetszett neki, volt amelyiket agyondícsérte (hja hát igen, a kreativitásom és tehetségem ^^). De nem kedvencelt egyet sem!!! Ez pedig fontos lenne, mert előrébbjuthatnék a listán, talán elismertebb lennék, talán többen olvasnának! ÁÁÁ!!! Na mindegy. Nem bosszanodom... DEHOGYNEM!!

Tegnap este két rémálmom is volt. Az elsőben a Körös kislány, Samara Morgan üldözött mindenféle ijesztő helyen... már hat éve ezt csinálja álmomban... utálom. Annyira féltem, hogy fölébredtem. Szerencsére már világosodott, úgyhogy nyugodtan vissza tudtam aludni. A második álom elég szürreális volt, mármint... a promis csapat fönt volt nálunk, és a szobánkban a földön ülve pókereztek. Nem volt itt a komódom meg Tesóm polca, úgyhogy elfértek. Kicsit ugyan csodálkoztam az egészen, de úgy voltam vele, hogy ha már idekeveredtek valahogy, nem fogom kidobni őket. Ugráltam jobbra-balra nekik, hogy miért, arról fogalmam sincs. Egy tábla csokit is ledobtam közéjük, amúgy poénosra véve a figurát, és valami olyasmit mondtam, hogy nesztek, vagy már nem emlékszem... de azzal a huzattal a mögöttem álló Panda úgy vágott nyakon, hogy elestem, át mindenen, és hirtelen köpni-nyelni nem tudtam. A vicces az, hogy mivel ezt senki se látta (konkrétan Pumpira meg Ojszira emlékszem, hogy kérdeztem tőlük, hogy ezt most mire véljem), így zokogásban törtem ki, és Tesómmal lementem sétálni egyet, közben néztem az ablakon kiszűrődő fényt, és hallottam a bömbölő zenét, a nevetésüket... és megint fölébredtem. Biztos vagyok benne, hogy Panda amúgy nem ütne meg, ha viszont mégis, szerintem visszaütnék neki. Bár nem tudom. Álmomban azért nem adtam vissza, mert hirtelen földbe gyökerezett a lábam, és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt most miért... mert szerinte nem úgy szóltam a többiekhez, ahogy kellett volna... a saját otthonomban... hülye álmok. Elegem van.

Íme, lássátok feleim szemetekkel: így nézett ki a méltán híres és ínycsiklandó Pollenes PujáróPörkölt! Összetevőket lásd lejjebb, a Pollenes bejegyzésben (asszem leírtam). A többi kép egy része fönt van myvip adatlapomon, a maradékot - a javát - meg majd fölteszem, ha lesz rá időm, meg nem leszek túl lusta. Gondolom valamikor holnap. :)