Ez a hétvégém valahogy egész jó volt. Mondhatni felhőtlenül jó. Minden volt benne, ami a kellemes közérzetemhez kellett: buli, beégés (ezt majd később), másnap, család, békesség, csönd, barátok, édesség, film... szóval tényleg minden. A beégésem úgy volt, hogy a pénteki buliban hamar elfogyott az ezer forintom, itthon még volt pénz, de szakadt az eső, így megkértem Árpit, hogy ha nem gond, szalajtson má' haza. Oké, elindultunk ki a Club 68 kapuján, két srác megkérdezi, hogy hova megyünk. Árpi viccesen megszólalt, hogy elvisz egy körre, én meg rávágtam, csak a félreértések elkerülése végett: ja, pénzért! Még abban a pillanatban leesett, hogy ezt mások talán félreérthetik, de már nem volt mit tenni. Ennyi eszem van, kész. Később körülöttem voltak összeveszések, de valahogy kimaradtam belőlük, max annyi volt, hogy Kun addig idegesített, amíg fölpofoztam, azért ezúton is bocsánat. :) Rámhajtottak, ami imponált, bevallom, de más eredménye nem lett. Ja, ott volt Herci is, de magasról leszartam, már nem vagyok 19 éves. :D Szombaton kissé másnapos voltam, de estefelé volt erőm kitakarítani a lakást, olyan tizenegy óra körül hazaért a család is, hoztak egy csomó édességet, nekem is, meg két pólót és egy pár álomszép fülbevalót ^^ Ha valakin meglátok ilyet, egészen egyszerűen kitépem a füléből. Hamar aludni mentünk, és sokkal nyugodtabban tudtam úgy durmolni, hogy tudtam: már mind itthon vannak, Tesóm is, szüleim is. Hiányoztak, na! Ma igazából tipikus vasárnap volt. Délelőtt fölébredtem, teljesen kipihenten, addigra apa kicserélte a fürdőszoba elbaszott villanykapcsolóját (éljen, ma már világosban fürödtem!), aztán mire kimásztam az ágyból, már csak Tesóm meg én voltunk itthon. Megkajáltam, rendbe szedtem magam, és nem sokkal dél után kimentem tanyára. Először papához akartam fölmenni, pont jött velem szembe Katalina, megüdvözöltük egymást, aztán papámmal dumáltam, és átmentünk hozzánk, jól beebédeltünk (már nagyon hiányzott anyci főztje, borzasztó szakács vagyok), aztán Katival fölmentünk a padlásra beszélgetni, de igazából csak egy olasz filmet néztünk, valami limonádét egy üresfejű libáról, de vasárnap délutáni könnyed matinénak bőven jó volt. Végül este kilencre értem haza, leültem kockulni, és most itt vagyok. Boldognak érzem magam, reménytelinek, és ez tök jó, hozzá tudnék szokni. Azt nem tudom, hogy jövhét szombaton lesz-e kisszüret, avagy sem. Mondjuk egyiket se bánnám. :) Valamikor megint elkapom Carlost is, hogy hátha van valami matek korrep vagy különóra a suliban, mert nem ártana. A fizikát megoldom, a törit is, a magyart is. Ez utóbbi kettőt igazából le is tojom, ha nem lesz belőlük kiváló érettségim, nem fogok a Dunának menni. Vegyenek föl Pöstre, a többit leszarom, még ha egy pad melletti konténerben lesz a szállásom, akkor is. Nektek hogy telt a hétvégétek?