PatkányBlog

Tegnap este úgy volt, hogy itthon maradok, aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve végülis Tesómostól eljutottunk Pécsre Tankcsapda koncertre. Nem volt rossz, bár csomó új számot játszottak, és a régi klasszikusok közül annyit nem. Schilli hozott-vitt minket, de jött Illés és Gábor is. Koncert után iszogattunk még egy kicsit a kocsinál, aztán kitalálták, hogy menjünk le Toxic-ba. Jó. Menjünk. Akkor még viszonylag jó hangulatban voltam, és nem gondoltam volna, hogy lent rámtör a világfájdalom, hogy abba a környezetbe fogok csöppenni, amit gyűlölök születésem óta, és annak ellenére, hogy a barátomnak tartod magad, szartál a fejemre. Pedig egyszer kellett volna odajönnöd hozzám, egyetlen egyszer, mert kurvára gondolkodtam, hogy nem jó ez így, újra kéne kezdeni, talán újra bízhatnék benned, de most már végleg elment tőle a kedvem. Zoli se egy szentlélek, mert nem az, de lehet hogy még így is jobban járnék vele, mert... mert csak. Egy biztos: gecimód elment a kedvem Pécstől határozatlan időre, minden szempontból. Azon tűnődtem reggel hazafelé, hogy vajon szerettél-e valaha komolyan, úgy istenigazából, rajongásig akárkit? Tudod, mi az, hogy szerelem?

A mai napon sokmindenre jöttem rá - megint. Ez pedig egy kibaszottul szar dolog. Zoli valószínűleg csak szórakozik velem, ami a kisebbik gond lenne. A nagyobbik az, hogy sokat gondolkodtam azon, mennyit változott az elmúlt három évben, hát gecisokat. Mondta tegnap, hogy mikor jött össze a menyasszonyával. Nem telt el három hónap a szakítás óta, úgyhogy tényleg sírig tartó, komoly, igaz szerelem lehetett, amit irántam érzett. Bizonyára az volt. Ilyenkor kérdem én: mégis mire áltattam magam? Hogy majd' négy év után visszajön, a nyakamba borul, és sírva kéri hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk? Rájöttem, hogy kurvára nem akarom, nincs szükségem rá, hogy velem is ugyanazt eljátssza, mint azzal a szőke ringyóval. És tegyük fel mégis minden visszazökkenne a régibe... szerintem amint a hősszerelmes Szandika visszatopogna az országba, ismét úgy lennék kivágva, mint a szar. Nem akarok már kockáztatni, belefáradtam. A másik fele a dolognak Gábor, akiben már nem tudok megbízni. Sajnálom, de ez van.

Szóval tegnap találkoztunk, nem olyan hosszú idő után újra. Tőlünk esőben elsétáltunk a Randiba (szomszéd utca), és ott dumáltunk, ahogy régen is. Hát hogy ne mondjam, tényleg nagyon megváltozott. Már nem ugyanaz az ember, akiért anno rajongtam. Kezdve ott, hogy régen még ő nevelte ki belőlem a rasszizmust, most pedig kb. majdnem tagadta a Holocaust-ot. Ezen néztem egyet, de ráhagytam. Lelkizett egy sort arról, hogy milyen volt a kapcsolata a menyasszonyával, és hogy mennyire szerette (szerintem még most is). Meg tudtam volna fojtani, de eszembe jutott, hogy van egy ütőkártyám, mégpedig az, hogy a csaj szanaszét csalta mindenkivel. De még mielőtt ezzel előhozakodtam volna (ha tényleg megtettem volna), közölte, hogy két évig egy tökéletesen működő nyitott kapcsolatban éltek... tehát tudott mindenről, és ő is ugyanúgy... ki volt ez a csaj, és mit csinált Zolival?! Kiderült, hogy ott lakott az utcánk végén. Irónikus. A másik része a dolognak az, hogy amikor eleve szóba jött az ex téma, mint olyan, ő közölte, hogy sok olyan volt barátnője van, akikkel tök jól kijön, ettől függetlenül sose kezdené újra velük. Már nem emlékszem biztosan, hogy ehhez fűzte-e hozzá, vagy máshol mondta, de tudom, hogy volt még egy olyan kijelentése, hogy például azt se gondolta volna, hogy velem egyszer még ott fog beszélgetni. Vajon ennyire hülye, ennyire naiv, vagy ennyire gonosz? Minden esetre bólogattam, és megpróbáltam olyan toleráns és nyugodt maradni, hogy alig ismertem magamra. Később bocsánatot kért, hogy engem traktált ezekkel, de mondtam neki, hogy ha el akarja mondani, én bármikor meghallgatom, erre ő, hogy ez fordítva is igaz, szóval ha bármi gond nyomja a lelkem, vele megoszthatom. Megköszöntem, és mondtam, hogy észben tartom. Nem akartam a fejéhez vágni, hogy valójában mi is az, ami a lelkem nyomja, amit soha nem tudhat meg, aminek előtte mindig titokban kell maradnia... legalábbis még nem. Aztán talán egyszer, ha végre elkerülök Szekszárdról, és tudom, hogy soha többé nem jövök vissza, és esélytelen, hogy újra találkozzunk, talán megmondom neki, akkor már úgyse lesz semmi veszítenivalóm. Bár nem hülye. Lehet, hogy tudja ő ezt nagyon jól anélkül is, hogy egy szóval is céloznék rá. Névnapomon meg lehet, hogy együtt iszunk, de lehet, hogy nem. Úgyhogy most azért tessék szorítani. :) De... végülis mégse aludtam olyan nyugodtan tegnap este.

Egy kurvaszar nap befejezése: Zoli most hívott, hogy holnap találkozhatunk, ha nekem is jó. Nyugodtabban fogok aludni ma este. :)

Gáborral kibékültünk, ami jó. Hideg van, ami nem jó. Egyedül érzem magam, ami megint nem jó. De valahol reménykedek, ami nem tudom, hogy jó-e. Nagy hullámokkal álmodtam, valami piszkos medencében, ahol Tesómmal egy matracba kapaszkodva nevettünk, ahogy a víz dobált minket (sötét volt és hideg), de igazából féltem, és vártam valakit, nem tudom, hogy kit. Várom, hogy magam mögött hagyjam Szekszárdot az állandó följelentgetésekkel, szarkeverésekkel, és a többi nyalánksággal együtt. Rájöttem, hogy ha a nemzetvédelmire mennék mégis, talán még többször látnám Gyapjast, ami egyikünk egészségének se tenne jót. Én gyomorfekélyes lennék, ő halott. Na nem mintha nem szeretném szenvedni, haldokolni látni. Mert igen, nagyon örülnék neki. Tanti tegnap azt mondta, hogy elhonna nekem a fejét, hogy beleszarjak, vagy hamutartónak használjam. Úgyhogy születésnapomra szeretnék Gyapjaskoponya-hamutartót. :) Vagy karácsonyra. Vagy névnapomra. :)

A tegnapi koncert jó volt. Bár Zoli nem jött, azért jó volt. Talán pont ezért, vagy nem tudom. Sok ismerős, sok jóbarát, egy ellenség (na vajon ki, a későbbiekben még szó lesz róla), pasik, csajok, és sok pia... na igen. Sokra nem emlékszem, jól éreztem magam, és reménykedtem dolgokban, de igazából még most is. És rájöttem valamire, arra, hogy a szarkeverő emberek mindig is szarkeverők maradnak, és a belét kitaposnám annak az önző kurvának, nagyon meg fogja keserülni hogy szét akar barmolni körülöttem mindent, ne hazudozzon, vagy akkor már tényleg orrbavágom! És köszönöm, hogy neki hittél, mint ahogy mindig is neki hittél velem szemben. Ennyit ért neked a bizalmam? Sikerült elbaszni, gratulálok mindkettőtöknek! Védd csak! Ha egyszer a kezeim közé kapom, szüksége is lesz rá! Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm és gyűlölni fogom amíg csak élek, ha belepusztulok, akkor is tönkreteszem!!!

Avagy ma is kreatív vagyok, talán a szombati reményeim miatt.

Nincs fehér fűzős bakancsom, nem vagyok balhés, és nem hordok szűk gatyát. Az ország legkisebb megyeszékhelyén élek, és rajtam kívül még nemtommennyien értik, amikor azt mondom: Panda-Chopper ügy. A becenevem többen tudják, mint a keresztnevem, és nem örülök, ha a punkokat összekeverik a csövesekkel. Büszkén gondolok a Prosecturára, a FürgeRókaLábakra, a BorzAlomra és még annyi másra, szeretem a délig alvást, az erős cigit, a potyakoncerteket, a kannásboroskólát! Itt élek a Sárköz szélében, feljelentgetésben mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk élnek az ország leghülyébb arcai! Szekszárd... menekülök innen!

Már megint nem bírtam ki, már megint én írtam neki először, megint válaszolt, megint visszaválaszoltam, és később megint fölhívott, és megint nyolc percet beszéltünk... megint hülye témákról: temetők, buszozás, miegyéb. Elhívtam Majosra koncertre, bár lehet hogy még én se megyek... pedig jó lenne. Szorítsatok! Bár azt mondta, ha mást nem, akkor majd találkozunk máskor, máshol... imádom, hogy mindent úgy kell kihúzni belőle. Néha teljesen lemondok róla, de egy percen belül rájövök, hogy nem, képtelen vagyok rá, és lassan már ott tartok, hogy csokit, virágot viszek neki, meghívom moziba, lesegítem róla a kabátot... bár itt még nem járunk, egyelőre ha együtt megyünk be valahova (mert ez olyan kurvasokszor előfordult az elmúlt egy hónapban :D), mindig előreengedett, meg úgy egyáltalán! Bár tudnám, hogy akar-e valamit, és ha nem, akkor mit...! Ja, ma Lolácska is jelentkezett sms-ben... nem írtam vissza neki. Ezt kár erőltetni.

A bejegyzés tárgya egy környékbeli fiatalember, nevezzük Rudolfnak, bár nem ez a neve. Rudolf 18 éves, jelenleg szakmát tanul. Egy barátnőm révén ismerkedett meg velem, a bátaszéki, 25 éves Kovács Edinával, aki kutató pszichológus, mellékállásban atomsebész. Néhány kör ismerkedés után jót beszélgettem Rudolffal (a kis zárójeles kommenteket gondolom már ismeritek... tippeljetek, kinek a méltó párja lehet eme gáláns és művelt ifiúr):

Egyébként utálom ezt a szót, hogy celeb. A frász kiver tőle. De nézzük, mi is történt már megint (igaz, hogy már írtam róla, de most a szentkoronaradio.hu is foglalkozott vele) kis városomban:

http://szentkoronaradio.com/belfold/2009_10_26_punkok-vertek-meg-a-14-eves-gardistalanyt-szekszardon-kepek-az-elkovetokrol

Szerintem kb. fele nem igaz, de oda se neki, elvégre nem voltam kint, amit tudok, csak hallomásból tudok. Számomra az a poén, hogy ha itt elcsattan már egy pofon, az úgy van elmesélve, hogy XY egy sereg véresszájú náci/kommunista élén harci kocin/tankon bevonult, miközben náci/kommunista indulót énekelve maszturbált, aztán mindenkit lelőtt kalasnyikovval/vállról indítható rakétával/ágyúval a Zug nevű lebujban. Oké, Zug nem a legtisztább hely, de azért én még szeretem... az emlékek, az érzés, meg az olcsó pia miatt is. :) Csak annyit akarok kérdezni attól, aki az olvasói levelet beküldte az szentkoronának, hogy mit gondol, ha Zug nem lenne, hol tartanának koncerteket? Sehol. Vagy drága helyeken (Inco, Club 68, esetleg Spori, amit sok zenész nem is tud kifizetni). A többibe már bele se szólok.