PatkányBlog

Tegnap voltunk Tesómmal, Zitával meg Judittal Vad Fruttik és 30Y koncerten. Azaz... Tesóm meg én megvettük a jegyet, de nem voltunk lent túl sokat. A Fruttik még jók lettek volna, de hogy az Y énekese már eleve önimádattal kezd... na az már ott furcsa volt. Aztán folytatta, persze, és szerintem nem tudtak olyan jól zenélni, mint az előttük lévők. Na mindegy. Legalább sokmindent meg tudtam beszélni Tesómmal, és hihetetlennek tartottuk mind a ketten, hogy fejenként ezerkettőt kellett ezért kifizetni. :D Ami pedig nagyon jól jött volna ma, mert mentünk Pécsre vásárolni. Másnaposan, mert tegnap koncert ide vagy oda... szóval a vodkanarancs egy alattomos pia. Legalább egy hónapig nem akarok vodkát látni. Na mindegy, először vásár, végre van új kabátom, öt év után. Meg sálam. Olyan... abrosz, ami most divat. Igazából nekem, mily furcsaság, arra kell, hogy ne fagyjon le a nyakam. És amit nem bírtam kihagyni... megint... fülbevalók. Nem fogom összeszámolni, hány pár. Sok. Csillognak. Karikák, amiket már ezer éve akartam végig a jobb fülembe. És láttam olyan parfümöt, amit négy éve karácsonyra kaptam, és imádom az illatát, csak hát már egy csöpp sincs belőle. Kérdeztem az eladót, azt mondta, hogy nem tartanak olyat, nem is várható. Később Tesóm kiszúrta, amikor egyszer visszamentünk... csak az a gond, hogy háromszor akkora az üveg, és vagy négyszer annyiba kerül az egész. Lényegében több, mint 11 rugó. De az az illat annyi mindent idézett föl... csak beleszippantottam abba az üvegcsébe, és képek ezrei pörögtek le a másodperc törtrésze alatt lelki szemeim előtt, szavak, érzések, arcok... konkrétan kettő, az egyik a sajátom. Szóval nekem KELL az a parfüm, és ha beledöglök, akkor is megszerzem karácsonyra!!!

Pénteken, azaz 20-án meg mindenki jöjjön Tekébe, iszás lesz!

Egész héten alig történik valami. Lényegében szétunom az agyam helyét. Hétfőn háromnegyed 11-kor ébredtem, nem mentem már suliba, sőt lehet, hogy egyáltalán aznap ki se mozdultam. Kedden nem volt semmi, szerdán se, még tanítás se, mert hála a Szent László TISZK-nek a tanarak továbbképzésen vagy hol a hóttak faszában voltak. Nem hiányoztak. Ma volt olyan fanyar humorral fűszerezett napom. A legjobb talán az volt, amikor a faliújságra kifüggesztett lapok (amik azt a nemes célt szolgálják, hogy felhomályosítsák a drága diákokat, hogy a hét melyik napján milyen világnap van) egyikére a november 13-hoz (magyar szentek napja?) odaírtam piros filccel, hogy NEMZETKÖZI SZILVI-NAP. "Tééényleeeg?"-hallom közvetlenül magam mellől. Carlos volt. Éreztem, ahogy fülig pirulok. Mondom igen, tényleg... de tééényleeeg? Tényleg, igen, apró figyelmeztetés az ismerőseimnek. Tééényleeeg? Igen. :D És lemondtam a mai matekot... mondjuk amúgy is cinkes lett volna a dolog neki is, de így legalább megspórolt a család sok-sok pénzt. Polipban meg volt Laci pályaorientációs-biszbasza, ahol megtudtam, hogy érzelmileg, empatikusan teljesen egészséges vagyok. Naná, mert az embereket érintő kérdésre leszarom-választ adtam, a velem és közeli barátaimmal foglalkozóakra jót, az ismeretlenekre megint tojtam, a szenvedő állatokra megint nem. De ha nekik ez egészséges... :D Igaz, hogy csak két pont hiány kellett volna, hogy hivatalosan is tahónak legyek minősítve. Nincs igazság. Zoli a dolog másik fele. Rájöttem, hogy nekem ő nem kell, nem akarom. Sokat gondolkodtam kettőnkön, már ha lehet így fogalmazni, és mindig arra jutottam, hogy ő már tényleg nem az a hülye punk, akit anno szerettem. Összedőlt a légváram, de nem is baj. Annak az embernek csak onnan tudom, hogy van szíve, hogy műtötték miatta. Emberként jó arc még most is, meg jól eldumálgatunk kéthetente egyszer, de más nem... és nem is kell. Faszé' nem tudom kiverni a fejemből. Asszem bosszút akarok állni rajta a régi sérelmekért, de az meg a világ baromsága lenne, veri őt a sors eleget. Mindig mondtam, hogy Isten nem ver bottal, hát így is lett. Viszont Gáborral a szombati dolgok után megkötöttük a békét, és asszem most tudok a legnyugodtabban aludni. Szombaton 30Y koncert... ki nem állhatom, de hát egye-bassza, jön Kéty és Zomba (Judit és Zita), ott a helyem! :)

Tegnap este úgy volt, hogy itthon maradok, aztán egy hirtelen jött ötlettől vezérelve végülis Tesómostól eljutottunk Pécsre Tankcsapda koncertre. Nem volt rossz, bár csomó új számot játszottak, és a régi klasszikusok közül annyit nem. Schilli hozott-vitt minket, de jött Illés és Gábor is. Koncert után iszogattunk még egy kicsit a kocsinál, aztán kitalálták, hogy menjünk le Toxic-ba. Jó. Menjünk. Akkor még viszonylag jó hangulatban voltam, és nem gondoltam volna, hogy lent rámtör a világfájdalom, hogy abba a környezetbe fogok csöppenni, amit gyűlölök születésem óta, és annak ellenére, hogy a barátomnak tartod magad, szartál a fejemre. Pedig egyszer kellett volna odajönnöd hozzám, egyetlen egyszer, mert kurvára gondolkodtam, hogy nem jó ez így, újra kéne kezdeni, talán újra bízhatnék benned, de most már végleg elment tőle a kedvem. Zoli se egy szentlélek, mert nem az, de lehet hogy még így is jobban járnék vele, mert... mert csak. Egy biztos: gecimód elment a kedvem Pécstől határozatlan időre, minden szempontból. Azon tűnődtem reggel hazafelé, hogy vajon szerettél-e valaha komolyan, úgy istenigazából, rajongásig akárkit? Tudod, mi az, hogy szerelem?

A mai napon sokmindenre jöttem rá - megint. Ez pedig egy kibaszottul szar dolog. Zoli valószínűleg csak szórakozik velem, ami a kisebbik gond lenne. A nagyobbik az, hogy sokat gondolkodtam azon, mennyit változott az elmúlt három évben, hát gecisokat. Mondta tegnap, hogy mikor jött össze a menyasszonyával. Nem telt el három hónap a szakítás óta, úgyhogy tényleg sírig tartó, komoly, igaz szerelem lehetett, amit irántam érzett. Bizonyára az volt. Ilyenkor kérdem én: mégis mire áltattam magam? Hogy majd' négy év után visszajön, a nyakamba borul, és sírva kéri hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk? Rájöttem, hogy kurvára nem akarom, nincs szükségem rá, hogy velem is ugyanazt eljátssza, mint azzal a szőke ringyóval. És tegyük fel mégis minden visszazökkenne a régibe... szerintem amint a hősszerelmes Szandika visszatopogna az országba, ismét úgy lennék kivágva, mint a szar. Nem akarok már kockáztatni, belefáradtam. A másik fele a dolognak Gábor, akiben már nem tudok megbízni. Sajnálom, de ez van.

Szóval tegnap találkoztunk, nem olyan hosszú idő után újra. Tőlünk esőben elsétáltunk a Randiba (szomszéd utca), és ott dumáltunk, ahogy régen is. Hát hogy ne mondjam, tényleg nagyon megváltozott. Már nem ugyanaz az ember, akiért anno rajongtam. Kezdve ott, hogy régen még ő nevelte ki belőlem a rasszizmust, most pedig kb. majdnem tagadta a Holocaust-ot. Ezen néztem egyet, de ráhagytam. Lelkizett egy sort arról, hogy milyen volt a kapcsolata a menyasszonyával, és hogy mennyire szerette (szerintem még most is). Meg tudtam volna fojtani, de eszembe jutott, hogy van egy ütőkártyám, mégpedig az, hogy a csaj szanaszét csalta mindenkivel. De még mielőtt ezzel előhozakodtam volna (ha tényleg megtettem volna), közölte, hogy két évig egy tökéletesen működő nyitott kapcsolatban éltek... tehát tudott mindenről, és ő is ugyanúgy... ki volt ez a csaj, és mit csinált Zolival?! Kiderült, hogy ott lakott az utcánk végén. Irónikus. A másik része a dolognak az, hogy amikor eleve szóba jött az ex téma, mint olyan, ő közölte, hogy sok olyan volt barátnője van, akikkel tök jól kijön, ettől függetlenül sose kezdené újra velük. Már nem emlékszem biztosan, hogy ehhez fűzte-e hozzá, vagy máshol mondta, de tudom, hogy volt még egy olyan kijelentése, hogy például azt se gondolta volna, hogy velem egyszer még ott fog beszélgetni. Vajon ennyire hülye, ennyire naiv, vagy ennyire gonosz? Minden esetre bólogattam, és megpróbáltam olyan toleráns és nyugodt maradni, hogy alig ismertem magamra. Később bocsánatot kért, hogy engem traktált ezekkel, de mondtam neki, hogy ha el akarja mondani, én bármikor meghallgatom, erre ő, hogy ez fordítva is igaz, szóval ha bármi gond nyomja a lelkem, vele megoszthatom. Megköszöntem, és mondtam, hogy észben tartom. Nem akartam a fejéhez vágni, hogy valójában mi is az, ami a lelkem nyomja, amit soha nem tudhat meg, aminek előtte mindig titokban kell maradnia... legalábbis még nem. Aztán talán egyszer, ha végre elkerülök Szekszárdról, és tudom, hogy soha többé nem jövök vissza, és esélytelen, hogy újra találkozzunk, talán megmondom neki, akkor már úgyse lesz semmi veszítenivalóm. Bár nem hülye. Lehet, hogy tudja ő ezt nagyon jól anélkül is, hogy egy szóval is céloznék rá. Névnapomon meg lehet, hogy együtt iszunk, de lehet, hogy nem. Úgyhogy most azért tessék szorítani. :) De... végülis mégse aludtam olyan nyugodtan tegnap este.

Egy kurvaszar nap befejezése: Zoli most hívott, hogy holnap találkozhatunk, ha nekem is jó. Nyugodtabban fogok aludni ma este. :)

Gáborral kibékültünk, ami jó. Hideg van, ami nem jó. Egyedül érzem magam, ami megint nem jó. De valahol reménykedek, ami nem tudom, hogy jó-e. Nagy hullámokkal álmodtam, valami piszkos medencében, ahol Tesómmal egy matracba kapaszkodva nevettünk, ahogy a víz dobált minket (sötét volt és hideg), de igazából féltem, és vártam valakit, nem tudom, hogy kit. Várom, hogy magam mögött hagyjam Szekszárdot az állandó följelentgetésekkel, szarkeverésekkel, és a többi nyalánksággal együtt. Rájöttem, hogy ha a nemzetvédelmire mennék mégis, talán még többször látnám Gyapjast, ami egyikünk egészségének se tenne jót. Én gyomorfekélyes lennék, ő halott. Na nem mintha nem szeretném szenvedni, haldokolni látni. Mert igen, nagyon örülnék neki. Tanti tegnap azt mondta, hogy elhonna nekem a fejét, hogy beleszarjak, vagy hamutartónak használjam. Úgyhogy születésnapomra szeretnék Gyapjaskoponya-hamutartót. :) Vagy karácsonyra. Vagy névnapomra. :)

A tegnapi koncert jó volt. Bár Zoli nem jött, azért jó volt. Talán pont ezért, vagy nem tudom. Sok ismerős, sok jóbarát, egy ellenség (na vajon ki, a későbbiekben még szó lesz róla), pasik, csajok, és sok pia... na igen. Sokra nem emlékszem, jól éreztem magam, és reménykedtem dolgokban, de igazából még most is. És rájöttem valamire, arra, hogy a szarkeverő emberek mindig is szarkeverők maradnak, és a belét kitaposnám annak az önző kurvának, nagyon meg fogja keserülni hogy szét akar barmolni körülöttem mindent, ne hazudozzon, vagy akkor már tényleg orrbavágom! És köszönöm, hogy neki hittél, mint ahogy mindig is neki hittél velem szemben. Ennyit ért neked a bizalmam? Sikerült elbaszni, gratulálok mindkettőtöknek! Védd csak! Ha egyszer a kezeim közé kapom, szüksége is lesz rá! Gyűlölöm, gyűlölöm, gyűlölöm és gyűlölni fogom amíg csak élek, ha belepusztulok, akkor is tönkreteszem!!!

Avagy ma is kreatív vagyok, talán a szombati reményeim miatt.

Nincs fehér fűzős bakancsom, nem vagyok balhés, és nem hordok szűk gatyát. Az ország legkisebb megyeszékhelyén élek, és rajtam kívül még nemtommennyien értik, amikor azt mondom: Panda-Chopper ügy. A becenevem többen tudják, mint a keresztnevem, és nem örülök, ha a punkokat összekeverik a csövesekkel. Büszkén gondolok a Prosecturára, a FürgeRókaLábakra, a BorzAlomra és még annyi másra, szeretem a délig alvást, az erős cigit, a potyakoncerteket, a kannásboroskólát! Itt élek a Sárköz szélében, feljelentgetésben mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk élnek az ország leghülyébb arcai! Szekszárd... menekülök innen!

Már megint nem bírtam ki, már megint én írtam neki először, megint válaszolt, megint visszaválaszoltam, és később megint fölhívott, és megint nyolc percet beszéltünk... megint hülye témákról: temetők, buszozás, miegyéb. Elhívtam Majosra koncertre, bár lehet hogy még én se megyek... pedig jó lenne. Szorítsatok! Bár azt mondta, ha mást nem, akkor majd találkozunk máskor, máshol... imádom, hogy mindent úgy kell kihúzni belőle. Néha teljesen lemondok róla, de egy percen belül rájövök, hogy nem, képtelen vagyok rá, és lassan már ott tartok, hogy csokit, virágot viszek neki, meghívom moziba, lesegítem róla a kabátot... bár itt még nem járunk, egyelőre ha együtt megyünk be valahova (mert ez olyan kurvasokszor előfordult az elmúlt egy hónapban :D), mindig előreengedett, meg úgy egyáltalán! Bár tudnám, hogy akar-e valamit, és ha nem, akkor mit...! Ja, ma Lolácska is jelentkezett sms-ben... nem írtam vissza neki. Ezt kár erőltetni.