A mai napon sokmindenre jöttem rá - megint. Ez pedig egy kibaszottul szar dolog. Zoli valószínűleg csak szórakozik velem, ami a kisebbik gond lenne. A nagyobbik az, hogy sokat gondolkodtam azon, mennyit változott az elmúlt három évben, hát gecisokat. Mondta tegnap, hogy mikor jött össze a menyasszonyával. Nem telt el három hónap a szakítás óta, úgyhogy tényleg sírig tartó, komoly, igaz szerelem lehetett, amit irántam érzett. Bizonyára az volt. Ilyenkor kérdem én: mégis mire áltattam magam? Hogy majd' négy év után visszajön, a nyakamba borul, és sírva kéri hogy folytassuk ott, ahol abbahagytuk? Rájöttem, hogy kurvára nem akarom, nincs szükségem rá, hogy velem is ugyanazt eljátssza, mint azzal a szőke ringyóval. És tegyük fel mégis minden visszazökkenne a régibe... szerintem amint a hősszerelmes Szandika visszatopogna az országba, ismét úgy lennék kivágva, mint a szar. Nem akarok már kockáztatni, belefáradtam. A másik fele a dolognak Gábor, akiben már nem tudok megbízni. Sajnálom, de ez van.