PatkányBlog

Kurvául nem egyszerű ide belépni. Persze mióta tönkrement a laptopom, stikában, melóból nyomom. Ugyanott, majdnem ugyanazt, nagyjából ugyanannyiért. Folyamatosan keresek mást, mert ebből már rohadtul elegem van. Nem szar ez, csak langyos víz, már semmi kihívás, csak a mókuskodás, a pénz meg mindig megy. Oké, ez az év egyébként se egyszerű, spórolás fürdőszobára, esküvőre, babámfaszára, mindig van valami kiadás. Nyilván nem nyomorgunk, de azért bosszantó, hogy barna nyelvű emberek nyelvtudás és releváns végzettség nélkül másfélszer annyit keresnek, mint én (ez nem csak az én csőrömet böki). Így két év után már elég. Érdemben nyaralni se voltunk idén, a két hét, amíg a fürdőszobát csinálták, pihenni tök jó volt, de az azért mégse az a definíció szerinti nyaralás - főleg a kalocsai baszódás az ottani fürdőszobával, a szétrohadt csöveivel, felszakadt linóleummal és hisztérika alsó szomszéddal. De egyébként meg vatevör.
Valahogy nagyon sikerült magamra hozni a frászt. Időről időre belesuttog a kisördög a fülembe, hogy egyszer majd megint rá fog jönni valaki, hogy nem vagyok elég jó, nem vagyok elég érdekes, nem vagyok elég csinos, nem vagyok elég okos... valaki, aki eddig talán még nem jött rá, de majd úgyis észreveszi, és ő is ajtót mutat. Három éve és egy hónapja mantrázom, hogy ez nem igaz (?), és mondja ő is, de az ember elméjében élő démonok csak vele együtt halnak meg, avagy akit egyszer a kígyó megmart, az utána a gyíktól is fél, és lásd az idézetet a fejlécben. Úgy érzem, velem nem tud úgy kiteljesedni alkotói mivoltában, mint ahogy. Hiába mondja, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb, mint régen. Nem tudom, néha csak annyira kurvára, kibaszottul tudok rettegni, hogy megint egyik hétről a másikra összeomlik körülöttem minden, és most így fülig szerelmesen ezt... szóval ezt nem szeretném. Akkora faszság, nem is hiszek a nagy ő-ben meg az egyetlen igazi nagy szerelemben, de mi van, MI VAN, ha tényleg létezik másoknak? Ha nem lenne ilyen irgalmatlan hideg, tök jó lenne berúgni. Ja, ez mindenképpen jó, hogy mostanában kevesebbszer piálok. Mármint a heti egyet fixen tartom, kollégák, civil barátok, Zoli, mindig van társaság és ok. Ugyanakkor olyan jól már nem bírom, másnap egyre inkább vagyok kifosott szar. Mondjuk múlt szombaton, Zoliék koncertje után semmi bajom nem volt. Kevesebbet cigiztem volna? Elég hideg volt, nem nagyon mászkáltam ki... de most pénteken Újpesti Borvíkend, B. már lestipistopizott, jövő pénteken civil piálást akarok, de valamikor városismereti séták is lesznek Pesten és otthon is, 12-én kéne lánybúcsút tartanom, 19. meg fixen piálás. Megvan a ruhám, a helyszín, pár perce érkezett a közös bankkártyáról az értesítés, hogy Zoli befizette a nyanyakönyvvezető tiszteletdíját. Talán a szöveg, amit írt, mármint igazán szép és megható, de van benne egy rész, ami a frászt hozza rám. Fölsorol néhány fogalmat, hogy mi kell egy jó házassághoz, és az egész valahogy olyan, mintha kényszer lenne. Természetesen javasoltam, hogy néhányat cseréljünk le valami pozitívabb csengésűre. Mintha valahogy súlyozva venném észre a szart. Hendikeppes vagyok, kész. Talán a hideg idő miatt vagyok így befordulva, mert egyébként, józan paraszti ésszel nézve minden fasza. Hiányoznak a barátaim, akiket már régen láttam.
Igazából csak rettegek attól, hogy ez is elbaszódik, és miattam baszódik el, mert nem vagyok elég jó. Mi is az irracionális félelem? Létezik egyáltalán irracionális félelem?
Még harminchárom nap. A nevem nem fog változni.