Gáborral kibékültünk, ami jó. Hideg van, ami nem jó. Egyedül érzem magam, ami megint nem jó. De valahol reménykedek, ami nem tudom, hogy jó-e. Nagy hullámokkal álmodtam, valami piszkos medencében, ahol Tesómmal egy matracba kapaszkodva nevettünk, ahogy a víz dobált minket (sötét volt és hideg), de igazából féltem, és vártam valakit, nem tudom, hogy kit. Várom, hogy magam mögött hagyjam Szekszárdot az állandó följelentgetésekkel, szarkeverésekkel, és a többi nyalánksággal együtt. Rájöttem, hogy ha a nemzetvédelmire mennék mégis, talán még többször látnám Gyapjast, ami egyikünk egészségének se tenne jót. Én gyomorfekélyes lennék, ő halott. Na nem mintha nem szeretném szenvedni, haldokolni látni. Mert igen, nagyon örülnék neki. Tanti tegnap azt mondta, hogy elhonna nekem a fejét, hogy beleszarjak, vagy hamutartónak használjam. Úgyhogy születésnapomra szeretnék Gyapjaskoponya-hamutartót. :) Vagy karácsonyra. Vagy névnapomra. :)