Szóval tegnap találkoztunk, nem olyan hosszú idő után újra. Tőlünk esőben elsétáltunk a Randiba (szomszéd utca), és ott dumáltunk, ahogy régen is. Hát hogy ne mondjam, tényleg nagyon megváltozott. Már nem ugyanaz az ember, akiért anno rajongtam. Kezdve ott, hogy régen még ő nevelte ki belőlem a rasszizmust, most pedig kb. majdnem tagadta a Holocaust-ot. Ezen néztem egyet, de ráhagytam. Lelkizett egy sort arról, hogy milyen volt a kapcsolata a menyasszonyával, és hogy mennyire szerette (szerintem még most is). Meg tudtam volna fojtani, de eszembe jutott, hogy van egy ütőkártyám, mégpedig az, hogy a csaj szanaszét csalta mindenkivel. De még mielőtt ezzel előhozakodtam volna (ha tényleg megtettem volna), közölte, hogy két évig egy tökéletesen működő nyitott kapcsolatban éltek... tehát tudott mindenről, és ő is ugyanúgy... ki volt ez a csaj, és mit csinált Zolival?! Kiderült, hogy ott lakott az utcánk végén. Irónikus. A másik része a dolognak az, hogy amikor eleve szóba jött az ex téma, mint olyan, ő közölte, hogy sok olyan volt barátnője van, akikkel tök jól kijön, ettől függetlenül sose kezdené újra velük. Már nem emlékszem biztosan, hogy ehhez fűzte-e hozzá, vagy máshol mondta, de tudom, hogy volt még egy olyan kijelentése, hogy például azt se gondolta volna, hogy velem egyszer még ott fog beszélgetni. Vajon ennyire hülye, ennyire naiv, vagy ennyire gonosz? Minden esetre bólogattam, és megpróbáltam olyan toleráns és nyugodt maradni, hogy alig ismertem magamra. Később bocsánatot kért, hogy engem traktált ezekkel, de mondtam neki, hogy ha el akarja mondani, én bármikor meghallgatom, erre ő, hogy ez fordítva is igaz, szóval ha bármi gond nyomja a lelkem, vele megoszthatom. Megköszöntem, és mondtam, hogy észben tartom. Nem akartam a fejéhez vágni, hogy valójában mi is az, ami a lelkem nyomja, amit soha nem tudhat meg, aminek előtte mindig titokban kell maradnia... legalábbis még nem. Aztán talán egyszer, ha végre elkerülök Szekszárdról, és tudom, hogy soha többé nem jövök vissza, és esélytelen, hogy újra találkozzunk, talán megmondom neki, akkor már úgyse lesz semmi veszítenivalóm. Bár nem hülye. Lehet, hogy tudja ő ezt nagyon jól anélkül is, hogy egy szóval is céloznék rá. Névnapomon meg lehet, hogy együtt iszunk, de lehet, hogy nem. Úgyhogy most azért tessék szorítani. :) De... végülis mégse aludtam olyan nyugodtan tegnap este.