Egész héten alig történik valami. Lényegében szétunom az agyam helyét. Hétfőn háromnegyed 11-kor ébredtem, nem mentem már suliba, sőt lehet, hogy egyáltalán aznap ki se mozdultam. Kedden nem volt semmi, szerdán se, még tanítás se, mert hála a Szent László TISZK-nek a tanarak továbbképzésen vagy hol a hóttak faszában voltak. Nem hiányoztak. Ma volt olyan fanyar humorral fűszerezett napom. A legjobb talán az volt, amikor a faliújságra kifüggesztett lapok (amik azt a nemes célt szolgálják, hogy felhomályosítsák a drága diákokat, hogy a hét melyik napján milyen világnap van) egyikére a november 13-hoz (magyar szentek napja?) odaírtam piros filccel, hogy NEMZETKÖZI SZILVI-NAP. "Tééényleeeg?"-hallom közvetlenül magam mellől. Carlos volt. Éreztem, ahogy fülig pirulok. Mondom igen, tényleg... de tééényleeeg? Tényleg, igen, apró figyelmeztetés az ismerőseimnek. Tééényleeeg? Igen. :D És lemondtam a mai matekot... mondjuk amúgy is cinkes lett volna a dolog neki is, de így legalább megspórolt a család sok-sok pénzt. Polipban meg volt Laci pályaorientációs-biszbasza, ahol megtudtam, hogy érzelmileg, empatikusan teljesen egészséges vagyok. Naná, mert az embereket érintő kérdésre leszarom-választ adtam, a velem és közeli barátaimmal foglalkozóakra jót, az ismeretlenekre megint tojtam, a szenvedő állatokra megint nem. De ha nekik ez egészséges... :D Igaz, hogy csak két pont hiány kellett volna, hogy hivatalosan is tahónak legyek minősítve. Nincs igazság. Zoli a dolog másik fele. Rájöttem, hogy nekem ő nem kell, nem akarom. Sokat gondolkodtam kettőnkön, már ha lehet így fogalmazni, és mindig arra jutottam, hogy ő már tényleg nem az a hülye punk, akit anno szerettem. Összedőlt a légváram, de nem is baj. Annak az embernek csak onnan tudom, hogy van szíve, hogy műtötték miatta. Emberként jó arc még most is, meg jól eldumálgatunk kéthetente egyszer, de más nem... és nem is kell. Faszé' nem tudom kiverni a fejemből. Asszem bosszút akarok állni rajta a régi sérelmekért, de az meg a világ baromsága lenne, veri őt a sors eleget. Mindig mondtam, hogy Isten nem ver bottal, hát így is lett. Viszont Gáborral a szombati dolgok után megkötöttük a békét, és asszem most tudok a legnyugodtabban aludni. Szombaton 30Y koncert... ki nem állhatom, de hát egye-bassza, jön Kéty és Zomba (Judit és Zita), ott a helyem! :)