PatkányBlog

Valami nem oké. Tábornokkal rengeteget veszekedünk, ezt többnyire én provokálom ki, de lehet, hogy csak azt hiszem... nem tudom. A vita tárgya mindig az, hogy a faszomé' nem járunk má' úgy rendesen. Nem arra van szükségem, hogy fészbukon kis szívecskéket posztoljon az üzenőfalamra, vagy hogy még a klotyón ülve is szorongassa a kezem. Egyszerűen csak azt akarom, hogy bárhol, bármikor odabújhassak hozzá egy picit, vagy megpuszilhassam, ilyenek. Nem értjük meg egymást. Valamelyik nap (tegnapelőtt hajnalban) majdnem szakítottunk, ami azért valljuk be, elég abszurd, hogyha nem is járunk. Mindegy. Némi túlzással állíthatom, hogy "együtt maradtunk", szeretjük egymást, satöbbi. Volt egy olyan mondata, amit még leverek rajta, azzal eléggé megbántott, de lehet, hogy én értettem félre. Mintha az lett volna a lényege, hogy inkább menjünk külön, minthogy hivatalosan együtt legyünk. Ha így gondolja, akkor... akkor nem is tudom. Na mindegy. Hétvégére hazajöttem, nem is bántam meg. Jó most kicsit itthon lenni. Főleg, hogy Adrika mesélte szombat este, hogy látta kedvenc Zoltánomat és a nőjét (naná, hogy együtt van azzal a penészvirággal), és a csaj valami hihetetlenül igénytelen (zsíros haj, beesett szemek, rossz öltözködés). Oké, hogy igyekszem magam ahhoz tartani, hogy a külső egyáltalán nem minden, de az igénytelenség azért más. Szóval ha valaki mondjuk ápolatlan. Na de nem is ez a fontos, hanem hogy ebből született egy fészbukos bejegyzésem, elég sok lájkot begyűjtöttem vele, aztán legifjabb ex-sógornőm is odatalált valahogy, és elkezdte védeni azt a picsát. Nevettem... köhög a bolha... :D Mármint szép tőle, hogy kiáll érte, csak kicsit fail, hogy arról semmit nem tudott, hogy a drága bátyja engem hogyan hagyott el, egy ez. Másik meg, hogy amikor én voltam az aktuális Zolibarátnő, akkor én voltam a szép meg a jó, Szandi pedig a világ kurvája. Persze ez egy olyan miliőben várható volt. Hogy lenézem-e őket? Ezek után igen. És ami a legviccesebb: oda akartam írni egy uccsó kommentbe, hogy tényleg nem kívánok nekik rosszat, legyenek egymással boldogok, én is az vagyok, megtaláltam a társam, aki okos, őszinte, gyönyörűszép, kedves, és amellett hogy szerelmes vagyok belé, ő az egyik legjobb barátom, mindenben segít, támogat, együtt nevetünk, együtt sírunk, mellettem van jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben, és ami másnál talán nem szempont, de nekem sokat számít: a válláig érek bazmeg, mert 198 cm magas! (imádom a magas fiúkat) De nem írhattam. Talán majd egyszer. Mindegy.
Munkaügy: el kell mennem tüdőszűrőre, nagy valószínűséggel a budaörsi Tecsóban leszek pénztáros. Ez két okból jó: diákmunka, így legalább az illúzió megvan, hogy iskolába járok; másfelől meg... nem tudom. Asszem a nyüzsgés miatt. Azt szeretem. Kati mondta tegnap, hogy betegszabadságon volt az Invitelnél az a csaj, aki az ügyemet intézi, úgyhogy valószínűleg azért nem kerestek eddig. Mother of God... már tövig rágtam a körmeim, kis híján letettem erről az egészről. Egyébként is csóróság van. Csütörtökön Tábornokkal a suliban kifosztottunk egy italautomatát, de esküszöm véletlen volt! Elnyelte a pénzét, én pedig azt hittem, csak beakadt a kólája lefelé jövet, aztán mivel kisebb kezem van, mint neki, gondoltam megpróbálom kiszedni... nem sikerült, de találtam egy begyűrt papírt, amire az volt ráírva, hogy ROSSZ. Oké, piszkálódjunk tovább. Nini, aprópénz! Jé, még egy papír... azt csak cafatokban tudtam kiszedni... közben kipotyogott nekünk kb. 1200.- forintnyi apró. Maradtam volna még proliskodni, de eszembe jutott, hogy hátha van ott kamera, úgyhogy inkább angolosan távoztunk. Úton vissza Tábornokékhoz végig azon sopánkodtam, hogy elindultam lefelé a lejtőn, bűnöző lettem, ő pedig jókat nevetett rajtam. Sőt, elmondta a szüleinek külön-külön is... ők is jót vidultak rajtam... na mindegy. Lényeg, hogy most megint mintha kissé bizakodó lennék, ami jó. Na, megyek és rendbe szedem magam. Majd még jelentkezem.

Este alig bírok aludni, úgy köhögök. Amikor pedig végre jön az Álommanó, olyan álmot hoz magával, hogy inkább fölébrednék. A ma hajnali termés a következő volt: otthon voltam, a Találka téri Coopnál, és az ottani kis könyvesstand helyén egy kocsma volt. Sötét, hangulatos, amolyan pub jellegű. Tantival, Petivel, Tesómmal és Izussal ültem ott, mellettem pedig Zoli, akivel álmomban még jártam. Különösebben nem is vettem róla tudomást. Valamit beszélgettünk, még néztem is, hogy mintha rövidebb lenne a haja a szokottnál (válláig ért). Aztán valami olyat találtam mondani neki, amin Zoltánunk megsértődött, fölkelt, és kiment a Domus előtt parkoló kocsijába. Nyugodtan ittam tovább a sörömet (érdekesség, hogy korsóból ittam, nem közvetlenül az üvegből), és arra gondoltam, hogy ha hisztizni akar, hát hisztizzen, majd lenyugszik és visszajön. Mivel mögöttem volt egy kis, de tényleg csak egy pici ablak, kinéztem, és arra jöttem rá, a kint parkoló autók közül egyik sem az övé. Akkor tuti elment a kurvájához, és nem tér vissza. Vállat vontam, és ittam tovább a sört, aztán fölébredtem.
Szóval. Fogalmam sincs, hogy került hosszú hónapok után Zoltán megint az álmaimba. Igaz, hogy tegnap nagyon eszemben volt, de sejtésem sincs az okáról. Nem is értettem, hogy mi a faszt csinál ott mellettem, és egyáltalán mi az, hogy mi járunk, bazira nem kéne járnunk... mikor pedig elment, nem hiányzott, és igazából azt hittem, hogy majd visszajön, de nem tette, én pedig nem voltam csalódott. Le se szartam. Érzem a párhuzamot az álom és a valóság között. Szerintem ez az álom egyértelmű. Túljutottam rajta.

Más: Zepteres értékesítői pályafutásom a mai nappal véget ért. Tudom, nem volt valami hosszú életű, de nem vagyok hajlandó újra egész nap azért gürizni, hogy utána vagy lesz belőle pénzem, vagy nem. Holnap megyek az itteni Tecsó üzletsorára állásinterjúra, kíváncsian várom... leginkább a Valami Amerika című filmből a kék majom jut az eszembe erről az egészről... már kicsit hitevesztett lettem. Invitelesek!!! Y U no call me?!

Mától új munkahelyem van, telefonos értékesítő lettem a Zepternél. Igazság szerint sokkal jobban örültem volna az Invitelnek, de ami késik, az rajtam nem múlik. Kis Kati úgyis azt mondta, hogy a héten elvileg hívnak, itt meg két hónapig akármikor akármiért fölmondhatok. Mert hát ugye pénz akkor van, ha el tudom adni a kurvadrága cuccost. Na mindegy. Még mindig beteg vagyok, mint egy kutya, este annyit köhögtem, hogy fáj a hátam, de legalább már nem vagyok lázas. :) Kati és Tábornok ápolgattak, valamennyire én is magamat. Majd jelentkezem. :)

Hogy ennek a Tábornoknak milyen imádnivaló családja van! :)
Egy lépéssel előrébb jutottam az Inviteles munkában, legalábbis úgy néz ki. Megüresedett egy hely, tovább került a jelentkezésem.
Hiányoznak a szüleim, és főleg Tesóm.
Lázam van és fáj a torkom, de már kezdek jobban lenni.
Horrorterápiát akartam ma este tartani, de valamiért a MegaSkipper nem akarja az igazságot.
Tegnap viszont kellemes kis iszogatás volt két volt csoporttársammal, Jokerrel, később jött még egy volt csoporttárs csaj, és Tábornok.
Ma délután búcsúzóul megcsókolt a nyílt utcán, a gyalogosforgalom kellős közepén. Bárki megláthatta volna. De mégse érdekelte.* Szeretem, szeretem, szeretem, Istenem, annyira szeretem! :)

*A felvállalás legkisebb jelétől is általában kiugrom a bőrömből örömömben. Mondjuk... mostmár annyira nem is érdekel. Szeretjük egymást, ez a fontos, nem?

Nos, abbahagytam a pultosi tevékenységem Érden. Rég voltam már ennyire megkönnyebbülve. Persze ötvennel még így is lógnak (huszat kaptam), valahogy ki fogom facsarni belőlük legalább a felét, de legalább a tudat megvan, hogy nem kell többet oda mennem. Fakkjeee. :D Apropó: vasárnap nagyon fakkjeee voltam, még meséltem is Tesómnak. Találkoztam Tábornokkal Pesten, és gondoltam, ha már úgyis beelőztem, kimegyek elé a villamoshoz. Oké, 4-es villamos nagy nehezen jön (csak egy megállót kellett mennem, de majd' leszakadtak a kezeim, fáztam, stb.), látom ám, hogy fönt bilétás bácsi ELLENŐR feliratú karszalaggal végzi a munkáját... semmi gond. A villamos közepe felé járhatott, és balra haladt, én fölszálltam mögötte, és mosolyogva néztem, ahogy egyre távolodik tőlem. Na mondom, ezt neked bérlet, jegy, akármi. Na mindegy, lényeg a lényeg, hogy ha minden jól megy, hétfőn már másik munkahelyem lesz. Ha nem megy jól minden, akkor haza kell költöznöm. Nem vágyom, rá, de legalább már nem vagyok ingyécseléd.
Tábornokkal minden szép, minden jó, szercsi van meg lávcsi. Valamit akartam írni, de elfelejtettem, hogy mi lett volna. Na mindegy, majd írom, ha eszembe jut.

Talán az első közös képünket nem pont most, ehhez a poszthoz kellett volna föltöltenem, de örültem, hogy végre sikerült. Ha még nem jöttetek volna rá, ő Tábornok (nem az, amelyik én vagyok, hanem a másik). Egyikünk se fotogén. Nem érdekel. Akkor is ő a lelki támaszom. 55% lett a köcsög matek újraérettségim. Ehavi mélypont is megvan. Be kéne rúgni.

Bizony, ma vagyok 23 és fél éves! ^^ És ma van fél éve és három napja, hogy hivatalosan is szinglinek számítom magam. Na de hagyjuk a baromságokat. A mai nap tényleg fontos. Ma derül ki, asszem délután négykor, hogy hogy sikerült a matek újraérettségim. Az éjszaka során kb. háromszor álmodtam ezzel, és egyszer az is volt köztük, hogy 14%-ot sikerült teljesítenem. Be vagyok tojva. Nem kicsit. Ezzel álmodtam tehát, meg főnökékkel, a Zétteremmel, a gyerekekkel, Mónival, Jutkával... még az a rühös korcs is benne volt (a kutya, nem pedig Jutka). Egy szó, mint száz: ideges vagyok, nagyon. Viszont reménysugár: tegnap jelentkeztem egy irodai munkára, és ma írtak vissza, hogy kedden kettőre mehetnék be elbeszélgetésre. Remélem, sikerülni fog, és kiszakadhatok az éttermi fogyatékosság mocsarából. Tábornok se hívott tegnap, pedig azt mondta, keresni fog... mondjuk őt ismerve biztosan aludt, meg ezt már meg is szoktam tőle, és nem hibáztatom, ő ilyen... ha hív, azt általában úgyis váratlanul teszi. Jó lenne, ha kedden mondjuk el tudna kísérni az állásinterjúra... adna egy plusz löketet, hogy ott van... vagy lehet, hogy visszájára sülne el a dolog? Ja, és tegnap mikor jöttem haza, most először nem fogadták el a diákigazolványomat, és egész jegyet kellett vennem. Shit happens.

A héten márpedig sztrájkolok. Hazamegyek, pihizek, és végre azért nem kapok majd pénzt, mert nem dolgozom ráncosra magam. Fakkjeee. Holnap kiderül, hogy milyen lett a matek újraérettségim... be vagyok szarva, igen. De most akkor is jól fog esni az otthonlét. :)

Megbeszéltük, minden oké. :) Csak hirtelenjében rámtört a para, hogy elveszítem. Szeretem, Isten látja lelkem, nagyon szeretem. Ő is engem. Próbálná meg, hogy nem! :D

Hogy én mekkora idióta, címeres ökör, ostoba hülye picsa vagyok!!!! Hogy hihettem el egy percig is, hogy többet jelentek neki, mint bárki más? Hogy csak velem olyan, amilyen? Egy tökéletes hosszúhétvége iszonyatosan szar lezárását olvashatjátok. És ő még nem is tudja. Fölpörgettem azon az agyam, hogy valahogy mintha többet tennék meg érte, mint ő értem. Tudom, hogy nem lenne szabad ilyeneken agyalni, de bevillant az első kis gondolat, a többi meg már jött magától. Pedig minden szépnek és jónak tűnt. Pénteken érkeztem meg hozzá, szombaton följött Tesóm is, Petiéknél ittunk, tényleg minden idilli volt, ilyen összhang már rég volt köztünk. Ugyanez vasárnap és tegnap is. Most meg... egész nap döglik azzal, hogy neki migrénje van. Namármost, azt még Zoli mellett megtanultam, hogy az milyen... nem néz egész nap az ember Star Trek-et, nem ég a feje mellett a kisvillany, stb. Na mindegy. Az előbb kiment cigizni, és már előtte föltűnt, hogy szinte megállás nélkül pötyög, de se msn-re, se face-re nincs bejelentkezve. Tudom, hogy nem lett volna szabad ezt se... de leültem az ágyára fölhúzni a zoknimat, és ott volt mellettem a nyitott laptopja. Két csajjal csacsog kb. olyan szinten, hogy most be tudnám törni az orrát. Msn-en. Ja, rejtve van fönt, tehát ők nem írhattak rá. Én se. :/ Eddig éhes voltam, most valahogy nagyon elment az étvágyam. Sírva tudnék fakadni. 48 órával ezelőtt még én voltam neki az igazi, az egyetlen, a mettoménmégmi... most meg ez. Hittem neki, hinni akartam. Megérezhette, vagy nem tudom, hogy valami baj van, mert odahúzott magához most, és mondta, hogy mennyire aggódik értem, de csak azt éreztem, hogy meg tudnám fojtani. Vajon velem egyidőben hány csajt hülyít még ugyanezzel a dumával? Én vagyok a hülye, hogy bedőltem neki, mint a rohadt nád. Nem akarok itt lenni. Nem akarok most vele lenni. Nem akarom hogy még egyszer hozzám nyúljon. Nem tudom, hogy mit akarok, de nem ezt, nem itt, és nem most. Átbaszva és megalázva érzem magam. És mivel beletrollkodtam a gépébe, még csak meg se mondthatom neki, hogy mi bánt. Szemébe nézve hazudtam, hogy csak rámjött. Ha minden cuccom össze lenne szedve, elszaladtam volna innen velük együtt. Egy számító dög. Oké, nem járunk, ne járjunk. Bőven elég ezt megemészteni. De könyörgöm, ha kikezdek egy pasival... faszt. Nem szoktam kikezdeni velük. Lényeg, hogy nem udvarlok nekik. Ő viszont igen. Haza akarok menni. Haza Szekszárdra. Nem is akarok ide visszajönni.