Hogy ennek a Tábornoknak milyen imádnivaló családja van! :)
Egy lépéssel előrébb jutottam az Inviteles munkában, legalábbis úgy néz ki. Megüresedett egy hely, tovább került a jelentkezésem.
Hiányoznak a szüleim, és főleg Tesóm.
Lázam van és fáj a torkom, de már kezdek jobban lenni.
Horrorterápiát akartam ma este tartani, de valamiért a MegaSkipper nem akarja az igazságot.
Tegnap viszont kellemes kis iszogatás volt két volt csoporttársammal, Jokerrel, később jött még egy volt csoporttárs csaj, és Tábornok.
Ma délután búcsúzóul megcsókolt a nyílt utcán, a gyalogosforgalom kellős közepén. Bárki megláthatta volna. De mégse érdekelte.* Szeretem, szeretem, szeretem, Istenem, annyira szeretem! :)
*A felvállalás legkisebb jelétől is általában kiugrom a bőrömből örömömben. Mondjuk... mostmár annyira nem is érdekel. Szeretjük egymást, ez a fontos, nem?
