Hogy én mekkora idióta, címeres ökör, ostoba hülye picsa vagyok!!!! Hogy hihettem el egy percig is, hogy többet jelentek neki, mint bárki más? Hogy csak velem olyan, amilyen? Egy tökéletes hosszúhétvége iszonyatosan szar lezárását olvashatjátok. És ő még nem is tudja. Fölpörgettem azon az agyam, hogy valahogy mintha többet tennék meg érte, mint ő értem. Tudom, hogy nem lenne szabad ilyeneken agyalni, de bevillant az első kis gondolat, a többi meg már jött magától. Pedig minden szépnek és jónak tűnt. Pénteken érkeztem meg hozzá, szombaton följött Tesóm is, Petiéknél ittunk, tényleg minden idilli volt, ilyen összhang már rég volt köztünk. Ugyanez vasárnap és tegnap is. Most meg... egész nap döglik azzal, hogy neki migrénje van. Namármost, azt még Zoli mellett megtanultam, hogy az milyen... nem néz egész nap az ember Star Trek-et, nem ég a feje mellett a kisvillany, stb. Na mindegy. Az előbb kiment cigizni, és már előtte föltűnt, hogy szinte megállás nélkül pötyög, de se msn-re, se face-re nincs bejelentkezve. Tudom, hogy nem lett volna szabad ezt se... de leültem az ágyára fölhúzni a zoknimat, és ott volt mellettem a nyitott laptopja. Két csajjal csacsog kb. olyan szinten, hogy most be tudnám törni az orrát. Msn-en. Ja, rejtve van fönt, tehát ők nem írhattak rá. Én se. :/ Eddig éhes voltam, most valahogy nagyon elment az étvágyam. Sírva tudnék fakadni. 48 órával ezelőtt még én voltam neki az igazi, az egyetlen, a mettoménmégmi... most meg ez. Hittem neki, hinni akartam. Megérezhette, vagy nem tudom, hogy valami baj van, mert odahúzott magához most, és mondta, hogy mennyire aggódik értem, de csak azt éreztem, hogy meg tudnám fojtani. Vajon velem egyidőben hány csajt hülyít még ugyanezzel a dumával? Én vagyok a hülye, hogy bedőltem neki, mint a rohadt nád. Nem akarok itt lenni. Nem akarok most vele lenni. Nem akarom hogy még egyszer hozzám nyúljon. Nem tudom, hogy mit akarok, de nem ezt, nem itt, és nem most. Átbaszva és megalázva érzem magam. És mivel beletrollkodtam a gépébe, még csak meg se mondthatom neki, hogy mi bánt. Szemébe nézve hazudtam, hogy csak rámjött. Ha minden cuccom össze lenne szedve, elszaladtam volna innen velük együtt. Egy számító dög. Oké, nem járunk, ne járjunk. Bőven elég ezt megemészteni. De könyörgöm, ha kikezdek egy pasival... faszt. Nem szoktam kikezdeni velük. Lényeg, hogy nem udvarlok nekik. Ő viszont igen. Haza akarok menni. Haza Szekszárdra. Nem is akarok ide visszajönni.
2011.11.22. 18:15
Címkék: szerelem melankólia névtelen tábornok
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr246149092
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.