PatkányBlog

Este alig bírok aludni, úgy köhögök. Amikor pedig végre jön az Álommanó, olyan álmot hoz magával, hogy inkább fölébrednék. A ma hajnali termés a következő volt: otthon voltam, a Találka téri Coopnál, és az ottani kis könyvesstand helyén egy kocsma volt. Sötét, hangulatos, amolyan pub jellegű. Tantival, Petivel, Tesómmal és Izussal ültem ott, mellettem pedig Zoli, akivel álmomban még jártam. Különösebben nem is vettem róla tudomást. Valamit beszélgettünk, még néztem is, hogy mintha rövidebb lenne a haja a szokottnál (válláig ért). Aztán valami olyat találtam mondani neki, amin Zoltánunk megsértődött, fölkelt, és kiment a Domus előtt parkoló kocsijába. Nyugodtan ittam tovább a sörömet (érdekesség, hogy korsóból ittam, nem közvetlenül az üvegből), és arra gondoltam, hogy ha hisztizni akar, hát hisztizzen, majd lenyugszik és visszajön. Mivel mögöttem volt egy kis, de tényleg csak egy pici ablak, kinéztem, és arra jöttem rá, a kint parkoló autók közül egyik sem az övé. Akkor tuti elment a kurvájához, és nem tér vissza. Vállat vontam, és ittam tovább a sört, aztán fölébredtem.
Szóval. Fogalmam sincs, hogy került hosszú hónapok után Zoltán megint az álmaimba. Igaz, hogy tegnap nagyon eszemben volt, de sejtésem sincs az okáról. Nem is értettem, hogy mi a faszt csinál ott mellettem, és egyáltalán mi az, hogy mi járunk, bazira nem kéne járnunk... mikor pedig elment, nem hiányzott, és igazából azt hittem, hogy majd visszajön, de nem tette, én pedig nem voltam csalódott. Le se szartam. Érzem a párhuzamot az álom és a valóság között. Szerintem ez az álom egyértelmű. Túljutottam rajta.

Más: Zepteres értékesítői pályafutásom a mai nappal véget ért. Tudom, nem volt valami hosszú életű, de nem vagyok hajlandó újra egész nap azért gürizni, hogy utána vagy lesz belőle pénzem, vagy nem. Holnap megyek az itteni Tecsó üzletsorára állásinterjúra, kíváncsian várom... leginkább a Valami Amerika című filmből a kék majom jut az eszembe erről az egészről... már kicsit hitevesztett lettem. Invitelesek!!! Y U no call me?!