PatkányBlog

Újra eltelt egy vizsgaidőszak, egy tavasz, és mindenki szívében ott él a vérző világ, anarchia helyett kapitalizmus, fanatikus betonozók dala, menj innen te veréb, szeretem a HT-t, na. Hiányzik a fiatalságom. Bár most úgy egész jól elvagyok. Persze minden fontos tárgyból átmentem a kémiát kivéve, de már nem érdekel. Azzal, hogy a többi meglett, valahogy úgy érzem, hogy nem bennem van a hiba. Ha meg tudtam tanulni a fizikát, a matek2-t, a bioszt, a babámfaszát, és még az elmfizt is megcsináltam, akkor csak nem lehetek annyira ostoba. Tábornok is azt mondja hogy okos vagyok és büszke rám. Szűk egy hónap és összeköltözünk, addig is itt csövezek nála a Budafoki úton, azt hiszem, szét is kapartam volna magam még egy hónap kollégiummal. Nagyon nem az volt már, mint régen, idegesített a sok kis gyökér (gólyaszinten lakni 26 évesen nem akkora fun), és nem volt már itt se Folyosótárs, se Zita, se Zí, se Joker. Szerencsére mindannyiukkal tartom a kapcsolatot és időnként összejárunk, pláne hogy azóta Zita és Joker egy pár lett. Alhattam volna sokáig, direkt ki is fárasztottam magam tegnap este (Poirot-t néztem, sooo hardcore!), de ma reggel nyolckor úgy fölébredtem, mintha parancsolták volna. Hétvégén otthon voltam, de szinte senki nem ért rá, Tanti hívott, neki mondjuk örültem. Ádám meg behajolhat. Nem értem mire jó ez a teátrális viselkedés meg győzködés hogy szóljak ha hazamegyek, amikor úgyis baszik bele, az elmúlt fél évben személyesen fél órát nem beszélgettünk, hiába csacsogunk el fészen fél napokat. Zöldszeműm is hazament a nyárra. Írt, szólt, de nem is értem volna rá találkozni vele, meg annyira nem is nagyon volt hozzá kedvem. Ősszel úgyis visszajön, s kinyílnak ősszel az egek, a dús kalásszal sárguló nyárnak már úgyis derekán járunk, bár nekem még csak most kezdődik. Szeretném tartalmasan tölteni, menni, bulizni, élni, nem úgy mint tavaly hogy kb. melóztam, aludtam, és próbáltam leküzdeni a többiek megölésére irányuló vágyat. Mindent összevetve boldog vagyok csak picit most egyedül érzem magam. Tábornok csak holnap jön vissza, viszont holnap már megyek dolgozni is, addig takarítok és krimit nézek. Tegnap vettem turmixgépet, remek ötlet volt, és furcsa hogy a melegszendvicssütőhöz még hozzá se nyúltam. Nem nagyon van mit mondanom. Tesóm tegnap szakított a barátjával, aggódok érte, nem tudom hogy kétszáz kilométer távolságból mit tehetnék. Persze hogy a kurva internet egyébként akkor tud elmenni, amikor beszélgetünk éjfél után nem sokkal. Ma reggelig nem is volt semmi, szét baszott az ideg. Egyszer kéne úgy igaziból, akkor hagy cserben, jellemző, már értem hogy Tábornok miért fikázza annyit a UPC-t. Nem szeretem a délelőttöket. A szorgalmi időszak hiányzik, a pörgés, a nyüzsgés, a többiek, az újdonságok varázsa, egyelőre még ráérősen. Múlt péntek délben még vizsgáztam, de már most a suli miatt nyígok. Nem baj, az idei nyár más lesz, jobb lesz, tartalmasabb lesz. Csak győzzem pénzzel. :)