Van egy fiú, aki soha nem szokott mosolyogni. Mindig rezzenéstelen arccal ül, felszínes témákról beszél, bár a hangját még sose hallottam. Nem faggatom, nem mesél, pedig kicsit szeretném. Szende fiú, az a fajta, aki egyszer még baltás gyikossá válik. Minden fényképen ugyanaz a kifejezéstelen, üres tekintet. Értelmes, de üres, semmitmondó. Nem tudom mihez hasonlítani.
De ez a fiú ma búcsúzóul rámmosolygott, mert tudta, hogy boldoggá tenne.
