PatkányBlog

Hátszóvalizé. Csütörtökön nem jött iskolába, este se fizikus csocsóra, amiért megharagudtam, naná. Rá is, amiért átvert, és magamra, amiért hittem neki. Csak ittam, és vertem a fejem a falba, hogy mégis mit képzeltem... ma relatíve másnaposan vártam suliban, hogy megjelenjen. Első órára nem jött be, másodikra se... többiek délben elindultak, hogy bemennek vektorgyakra. Én inkább kint maradtam az előtérben, várni a csodát. És a csoda jött kb. két-három perc múlva. Ő rosszul volt, ne haragudjak. Facebook-on azért nem válaszolt, mert elaludt. Nagyjából ennyit beszéltünk, majd elment buszjegyet venni, és órára. Ezt követően még hátravolt egy óránk, amin együtt vagyunk, de ő valamiért ritkán jár be. Valamiért éreztem, hogy ez alkalommal is ki fogja hagyni... szegény Márknak "sírtam el" a bánatom, egymás után szívtam a cigiket, és csak vártam, hogy Névtelen Tábornok fölbukkanjon. De nem jött. Így inkább bementem a terembe, foglaltam magamnak helyet, és rájöttem, hogy leszarom, nekem megint rá kell gyújtanom. És ahogy ott álltam, szépen a távolból láttam, ahogy közeledik. Néha hátradobta a haját, ami a szemébe lógott, és mikor odaért hozzám, már mosolygott. Elmondta, hogy azért volt rosszul, mert kvázi asztmás, még az inhalátorát is elővette, pedig anélkül is hittem neki. Valahogy jólesett, hogy ott volt. Órán hátraültünk, egymás mellé, bár szóltam neki, hogy ott el fogok aludni. Kotorászni kezdett a zsebében, és kitett elém egy kávés csokit ("hogy nehogy elaludj" :). Nem volt szívem megenni. Úgy óra vége előtt öt perccel elkezdett összepakolni, mert mennie kellett a buszához. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévő legyek, el akartam tőle köszönni normálisan... és akkor a tanár bejelentette, hogy ha nincs több kérdés, akkor menjünk. Rég kaptam már össze ilyen gyorsan a cuccom... érdekes módon, és ezt tényleg nem értem, utána elég ráérősen viselkedett. Nem akartam, hogy siessen, még beszélgetni akartam vele, lassan ballagni mellette, nagyjából hatvan fokos szögben megemelni a fejem, hogy a szemébe nézzek, szóval vele akartam lenni még, na. De hát útjainknak külön kellett válniuk. Viszont azt mondta, hétfőn bejön suliba. Azt hiszem, jövő hét végén Budán maradok