Úgy tűnik, de még nem merek elkiabálni semmit. Egyelőre szerezzem vissza legalább a bizonyítványaimat, mert azok most nagyon kellenek ahhoz, hogy végre kiléphessek a csicskalétből, és vihessem valamire. Igazából csak jókor voltam jó helyen, és egyelőre nem is merek többet írni, félek, hogy elkiabálom, de azért ha ezek meglesznek, és az erkölcsi is, akkor már sínen vagyok.
Vasárnap bemutattam Zolit otthon. Egyébként is menni akartunk a Busójárásra. Mostanában valahogy egyébként is úgy éreztem, mintha kicsit távolabb kerültünk volna egymástól, de megint csak a dili jött rám, mint már oly sokszor, és biztos, hogy lesz is még ilyen. De amikor kedden jó híreket kaptam, és szerdán elmondtam neki, őszintén örült nekem, és akkor fölvetettem néhány sör után, hogy ha már úgyis a környéken leszünk vasárnap, ha neki is van kedve hozzá, bemutatnám a szüleimnek. Így is lett. Azt hiszem, elég jól sikerült. Persze az ilyesmi mindig kínos, és nem mondom, hogy nem féltem attól, hogy annyit fognak elsőre látni, hogy összeálltam egy negyvenes punkzenésszel, de hála Istennek ilyesmiről szó sem volt. Zoli is ideges volt, anyáék is, de ezen egyszer kell túlesni, aztán a második alkalom már lazább lesz, és így tovább. Szeretek vele lenni. Kurvára, nagyon szeretek vele lenni.
Új főnököt is kaptunk, egyelőre nekem kissé antipatikus. Olyan... trágár rabszolgahajcsárnak tűnik. Idáig javarészt csak a dohányzóban beszélgettem vele, de valahogy túl extrovertált. Nagyon vágja a témát, és tényleg alkalmasnak tűnik a részleg vezetésére szakmailag, talán emberileg is, de aztán a fasz tudja.
A szomszédban meg háború van. Ez több, mint ijesztő. Még emlékszem, amikor kiskoromban a NATO-gépek zúgtak délre. Akkor még nem volt annyira elterjedt az internet, most minden erről szól, és rémes az egész, a síró gyerekek, a férjüktől, fiuktól, apjuktól, testvérüktől elszakított nők... csak remélni merem, hogy pár nap alatt diplomáciai úton rendeződni fognak a dolgok.
És egyébként nem gondoltam komolyan, hogy dögölj meg. Nem akarok neked se rosszat.
Alakul
2022.02.28. 22:27
Címkék: munka háború szerelem
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://patkaaany.blog.hu/api/trackback/id/tr9117768662
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.