Múlt héten eszembe jutott valami. Mégpedig az, hogy amikor anno elkezdtem blogolni, a környezetemből csak egyvalakiről tudtam, hogy ő is írja (igazából az ő hatására kezdtem el én is, link oldalt, Lí néven), most pedig már összeszámolni se tudom, mennyien írnak csak azok közül, akiket személyesen ismerek. Aztán rájöttem arra is, hogy blogfüggő vagyok. De nem csak én, hanem sokan mások. A jelek, a jelek erre utalnak! Hogy mik is ezek a jelek?

Az ismerőseid nevére nem emlékszel, csak a blogcímükre (velem már előfordult).
A szülinapos bejegyzésedhez már akkor felköszöntőkommentet kapsz, amikor még meg se írtad.
Valakinek rendszeresen olvasod a blogját, de ha találkoztok, nincs miről beszélgetnetek.
Ha valaki megkérdezi, milyen napod volt, címkékben válaszolsz.
Ha nevetni akarsz, fapofával annyit mondasz: kettőspontdé.
Ismerőseid onnan tudják, hogy valami mély benyomást tett rád, hogy megígéred, hogy berakod blogba.
Nem vagy elkeseredve ha elfelejted, mikor dugtál utoljára, mert ott lesz valahol a múlt heti bejegyzéseknél.
Habzik a szád, ha egy nap nem tudsz reggeli, déli, és esti posztot írni.
Adott és kapott kommentjeid lekörözik a Révai Nagylexikon terjedelmét.
Iskolába már nem jársz be, az anyagot tematikus blogokról gyűjtöd.
Munkahelyednek külön rovatot vezetsz.
Beleszeretsz valakibe, mert szép betűtípust használ, jó színnel.