Először is önsztárolással kezdeném: A tavi tündér ugye a héten hat rövid részben felkerült az internetre. Eddig három részt pontoztak (igaz, hogy csak egy ember, de legalább pontozta): az első rész 9.50, a második és asszem a harmadik pedig 10.00. Ergo kurvajó vagyok! :D Ez megkoronázta az elszenvedett hét napot, amiket inkább túléltem, mint élveztem, persze voltak szép dolgok is. Találkoztam nagyszüleimmel, húsvétoltunk egy jó nagyot, elszabtam a diétámat, meg most ez a pontozósdi... Gábort csütörtök óta nem láttam, hiányzik. Holnap még pihi, kedden Tesómmal nagybevásárlás. Pénteken este újra átélhettem a totális és könyörtelen lelki terrort a legmagasabb szintű rettegéssel övezve: Kör 2. Egy órát néztem belőle (azt is jobbára összeszorított) szemmel, de elég is volt vagy tíz évre! Holnap minden zárva lesz, két szál cigikémmel szűkösen vagyok... valami kocsmát viszont biztosan találok, ami van olyan elvetemült, hogy húsvét hétfőn is nyitva tart, és árul cigit. Egyébként meg rájöttem, hogy gyerek akarok lenni. Na jó, nem gyerek... de tizenhat vagy tizennyolc éves (igen, nekem azok már gyerekek). Vissza akarok menni három vagy öt évvel ezelőttre, mert akkor az emlékeimbe ette magát valaki, akit nem tudok onnét azóta se kitörölni. Mindig eszembe jut, ha a naplementében nézem az árnyékom, főleg így, áprilisban.

Amúgy meg mindenkinek boldog nyuszkót!