Tudom, hogy már rég lerágott csont, de azért azt hiszem, még egy átköltést én is megengedhetek magamnak: Nem vagyok gimnazista. Nincs Bezerédj-s pólóm, és nem vagyok a DÖK tagja. A régió egyik legszánalmasabb iskolájába járok, és rajtam kívül még majd' ezren értik hogy mire gondolok, amikor azt mondom: Kereskedelmi. A sok szuka megelőz, ha a vécére sietek, és nem örülök, hogyha megkérdezik tőlem, hogy melyik suliban tanulok? Szánakozva gondolok a póthajas picsákra, a szteroidos majmokra, a dohányzási tilalomra és a retyópapírhiányra! Rühellem a tanári kart, a koszos termeket, a beléptetőrendszert! Ide járok a szekszárdi Keribe. Ribancképzésben mi vagyunk a császárok, és igenis hozzánk járnak a megye legnagyobb vesztesei! Keri, én érettségi után porig égetlek!
Ezt az váltotta ki belőlem, hogy a mélyen tisztelt Attila-Tö-KING belémkötött ma. Idegeneknek: ő a magyartanárom. Eddig nem volt bajom vele, sőt majdhogynem bírtam. De ma nagyon kihúzta a gyufát, és nem sok választott el attól, hogy szálanként tépkedjem ki a bajszát! Nyelvtan órán kezdődött, amikor Ramónával felíratott egy jó hosszú, többszörösen összetett mondatot a táblára. Ebben volt kb. tíz helyesírási hiba (plusz-mínusz egynéhány). Szóvá tette, de nem nagyon foglalkozott vele. Ramóna félig elemezte utána a mondatot, Király ekkor eleresztett egy olyan beszólást, hogy aki nem tud mondatot elemezni, az nem is érti, amit mondanak neki. Fölszólaltam, hogy másfél éves koromban tökéletesen megértettem, hogy mit mondanak nekem, és érthetően válaszoltam rá... tehát minden világos volt, bár mondatot elemezni nem tudtam (most se nagyon, nem is érdekel). Ez csaphatta ki nála a biztosítékot, mert kiküldött a táblához, hogy csináljak ágrajzot (halovány emlékek derengtek föl bennem általánosból). Okés, kimentem. Felrajzoltam egy A betűt (alany), bekarikáztam, mert a négyesben úgy tanították, a gimiben is, és ha jól emlékszem, a tankönyvben is úgy van. Szólt, hogy nem kell a karika. Baszd meg. Letöröltem, maradt A. Szólt, hogy az állítmánnyal kezdünk (Á), csináltam rá ékezetet. Melléhúztam egy vízszintes csíkot, a végére egy A betűt (alany). Szólt, hogy az a másik oldalra szokás. Na baszd meg! Jó, elkeztem folytatni, szólt, hogy mondjam is amit csinálok, mert a többiek nem értik. Na mostmár tényleg baszd meg! Egyébként... mintha a többieket nagyon meghatotta volna... firkáltam tovább. Király közben igyekezett teljesen összezavarni. Szerintem eddigi leírásaimból látható, hogy miképp kötött bele minden kis apróságba. Mikor befejeztem, és ott tartottam, hogy ha ezt most iskolán kívül játszotta volna meg velem, betörném az orrát; kijelentette, hogy örüljek neki, hogy foglalkozik velem. Mondtam, hogy köszönöm tanár úr, mélyen megtisztel vele. Csak hogy tisztázzam magam: félévkor négyes voltam nyelvtanból, ebben a félévben eddig ötösre állok. Nem tanultam semmit, ezután se fogok. De könyörgöm... engem buzerál?! A fél osztály bukásra áll, és engem cseszeget a hülyeségeivel?! Velem kötözködik?! Egy szó mint száz: sióagárdi!!! Asszem ez sokmindent megmagyaráz. Szünetben láttam, hogy még volt képe az osztályfőnökömmel is beszélni rólam, bár akkorra elborította az agyam a zöld lóhúgy, és nem emlékszem, hogy miket osztott neki. Talán jobb is. Ha lenne Szekszárdon még egy suli, ahol van ilyen NARFO-s cucc, már holnap átíratkoznék! De nincs...
Más: ma a válások napja volt. Panda és Timi, Iza és Weisz. Az első pár azért, mert Panda megtudta, hogy Timi tényleg megcsalta anno Lackóval. Iza pedig megmondta Weisz-nek, hogy már nem szereti. Na ja, ez az április ez már csak ilyen... szakítós. Három éve is az volt, hogy a franc esett volna bele!