Drága Életem! Lassan egy éve vagyunk együtt, ami alatt történt jó is, némi rossz is, megismertük egymást talán elég mélyen, de hiszem, hogy még vannak mindkettőnknek rejtett kis zugok a lelkében... egy év nagy idő... és én szeretném neked megköszönni ezt az egy évet. Remélem, hogy lesz belőle még rengeteg sok év, amit együtt töltünk! Melletted megtaláltam önmagam, nem kell szerepeket játszanom, elfogadsz minden dilimmel, és én is elfogadtalak téged úgy, ahogy vagy... illetve nem csak elfogadtalak... hanem ilyennek szerettelek meg, és ezért szeretlek még most is, és ezért foglak szeretni az idők végezetéig. Tavaly karácsonykor megfogtad a kezem, és bár utána megpróbáltam kihúzni magam, annyira elvarázsoltál, hogy úgy döntöttem, melletted maradok. Mostmár a világ minden kincséért, emberért, Istenért el nem engednélek. Egynek érzem magam veled, a csillagok se lennének elegen, ha fel akarnám írni velük az égre, hogy mennyire imádlak, és hogy milyen fontos vagy nekem! Biztonságot adsz, megértést, törődést, szeretetet, figyelmet... mi mást kívánhatnék még magamnak? Múlt karácsonykor kaptam meg a legszebb ajándékot egész életemben: téged. Akkor még nem is sejtettem, de mostmár biztosan tudom... a mi sorsunk összefonódott, ez túlmegy az életen, túlmegy a halálon, túlmegy az örökkévalóságon... évezredeken át fogjuk nézni a világ pusztulását és újraszületését csak mi ketten, kéz a kézben... de addig is veled akarok maradni, veled akarok élni, veled akarok megöregedni, és ha majd eljön az ideje, veled akarok meghalni. Kérlek ne hagyd, hogy nélküled éljek... soha, egy percig se! De ha eljön az idő, egy szót se szólj, csak fogd meg a kezem, és tudni fogom, hogy menni kell. De addig is éljünk mi ketten egészségben, szeretetben, megértésben... úgy, ahogy eddig. Rajtam nem múlik, én betartom, amit ígértem: örökké!