Mostanában egyre rosszabb a kedvem, és nem tudok rájönni a konkrét okára. Szombaton koncert után is olyan sírás-rívás volt megint Gáborral, hogy csak na. Buli után kitalálta, hogy ő inkább Promiba akar menni, de én meg Tesóm már jöttünk volna haza. El is indultunk, de én néhány méter megtétele után majdnem összerogytam, és határtalan részegségemben csak zokogni tudtam Tesómnak, hogy menjen haza nyugodtan, de nekem vissza kell mennem Gáborhoz, nélküle nem tudok menni, Tesóm persze nem hagyott magamra, és visszamentünk. Nem sok idő kellett hogy rávegyem Gábort, hogy velünk tartson, közben Tesóm vett két csípős-gombás hamburgert, mikor felértünk hozzánk, megkajáltuk a Gábor által hozott pörköltet meg a hambikat (ezúton is köszönöm, Tesóm!), addigra már úgy minden rendbejött. Ledőltünk, és én akkor már nem akartam mást, csak aludni, mélyen, csöndben, Gáborhoz bújva, aki ugyan még a Promiban kijelentette, hogy én mesteri szinten űzöm a lelki terrort (tudom, nekem csak ez az egy fegyverem van, ezt is ritkán használom, csak végszükség esetén). Ezt szerintem azért mondta, mert ultimátumot adtam neki: válasszon most és mindenkorra, hogy ott marad-e vagy velem jön? Jött. De azért itthon még hozzáfűzte, hogy egyébként az ilyen kérdésekre mindig olyan választ szokott adni, ami a másiknak rossz, de most nem... ma egyébként megbeszéltük, hogy mindkettőnk hülyesége volt az egész, mert én sem figyeltem oda rá, szóval pl. elfordítottam a fejem amikor puszit akart adni, meg kb. nem ismertem meg a sötétben... oké, elismerem, én is hibás vagyok. Talán pont ezek miatt félek Rockmaratontól. Azt hiszem, elég komoly megmérettetése lesz ez a kapcsolatunknak, de az legalább olyan terep lesz, ahol ha elkezdi az agyhúzást és nem tudom leállítani (bár őszintén remélem, hogy ilyenre egyáltalán nem kell majd hogy sor kerüljön), akkor lesz kihez odamennem, hogy megtudja csak egyszer: milyen érzés az, amikor szét tudna tépni valakit csak azért mert hozzám szól. És még mennyi mindent nem tud... jó, ma kibukott hogy tavaly majdnem összejöttem Csubival, de péel nem tudja, hogy Mogyi eljegyzett, meg még egy csomó mindent. Rockmaratonon meg ott lesz Punk is. Igen, az a Punk, akivel Egerben anno Zolit megcsaltam. Oké, Gáborral soha de soha nem tennék ilyet, ezt szent eskü alatt merem megfogadni, ha kell. De ahhoz képest hogy azon rinyáltam nem egy hónapig, hogy soha többé nem látom, most tessék itt lesz, gyakorlatilag az ölembe pottyan... amikor már nem kell. Senki más sem. Csak Gábor. Közben anyám is folyamatosan hisztizik mindenen, az a napi öt perc is sok amit egy légtérben töltünk, sőt, sokszor még öt perc sincs. Mindegy, vasárnapig csak kibírom valahogy, inkább azon próbálom meg járatni az agyam, hogy miket vigyek magammal. Oké, az alap megvan: ruhák, törölköző, szappan, fogkrém, fogkefe, smink, fülbevalók, dezodor, valami pacsuri hogy azért mégis valami lányillatom legyen, pénz, jegy... mi kell még? Majdcsak eszembe jut... kaját szerintem majd Pécsen veszünk... amúgy is csak reggeli meg vacsi kell, az ebédet a krisnásoktól fogjuk kérni. Most éppen youtube-on kajtatom a kilencvenes évek hángéjjrien popslágereit... áh, egyik keményebb mint a másik! :) Próbálom nyugtatni magam, remélem sikerülni fog.