Hát, télleg eltelt a nyár, ennyi volt, vége van. Valamiért szomorú vagyok, tudom hogy nem a suli miatt, jó lesz szecskáztatni, meg hát egyébként sem érdekel az egész. Megalázva érzem magam, mindjárt le is írom hogy miért. Kezdem az elején: tegnap koncerten sokan voltak, jó kis buli volt. Találkoztam Scherer Tomi "bácsi"-val is... tényleg észveszejtően jól néz ki. Hogy én ezt miért nem vettem észre általánosban... na mindegy. Váltottam vele pár szót, be is csiccsentettem rendesen, tíz emberből kilenc mondta hogy nagyobb melleim vannak mint Andinak (ami oké, én 19 éves vagyok, ő 15, de hát mindegy), térdre is estem egyszer (fájt, azt hittem magam alá szarok), Aladdin megint próbálkozott, de hát nem lehetett, mert Detox hazajöttét kellett ünnepelnem este. Ő húgommal meg Kittikével ment el diszkóba, kiderült hogy először a Molöry-be, utána valami Sylver nevű helyre. Na mindegy, mire hazaértem kettőkor, még nem voltak otthon. Egész este sík ideg voltam, ismerem Detoxot, és bár tudom hogy Cintia nem hülye, nem lehetne csak úgy rászedni, de Kittike felől már nem voltam ennyire biztos. Arról nem is szólva, hogy tesóm mondta, hogy Detox milyen félreérthető, vagy inkább félreérthetetlen dolgokat mondott meg írt nekik (puszi mindenhova, api mókuskái, meg egyebek). Olvastam, egy msn beszélgetésüket is, azt hittem, hogy megáll bennem a vér. Még mák hogy el van mentve. Valamit nagyon akar a két kiscsajtól... Mikor hazaértek, kimentünk a konyhába, bagóztunk, bár én meglepődtem, hogy már vagy hét csikk volt a rögtönzött hamutartóban. Tesóm nem cigizik, állítólag Kittike sem, Detox bevallotta, hogy azok az övéi... tehát gyanús, hogy amint kitettem a lában itthonról, ez már itt is volt, az Isten tudja mit csináltak. Nagyon remélem, hogy a netezésen kívül nem csináltak semmit, mert ha bebizonyosodik, hogy akár csak egy kósza érintés is történt, Detoxnak belevágom a hátába a nagykést. Azt azért megmondtam neki, hogy remélem tudja, hogy a pedofíliát törvény bünteti. Előjött azzal, hogy ő nem is csinálna olyat, amit a csajok nem akarnak. Kérdés, hogy az mennyi? Két kislány, életükben talán először van olyan, hogy egy viszonylag jóképű srác csapja nekik a szelet. Hát nem tudom... Csak azt tudom, hogy soha többé nem akarom látni, oda megy ahova akar, azt csinál amit akar... de elegem volt belőle. Megvolt az utolsó menet, közben végig arra gondoltam, hogy ha nekem kész bármikor fájdalmat okozni úgy, hogy ő azt poénnak veszi, akkor tesómmal is simán megcsinálja. Azt meg nem akarom. Úgy érzem, más ezt nem tenné. Legalábbis nem nagyon ismerek olyanokat. Talán ez a büntetésem azért, amiért ilyen életet élek. Zoli óta valahogy kifordult a sarkaiból a világ, de legalább már ő nem hiányzik, ha nagyon ritkán eszembe is jut, akkor is közönnyel gondolok rá. Egy volt a sok közül, semmi több. Lehet, hogy elértem azt az úgynevezett robotállapotot, amit anno Detox is, szintén egy nagy csalódás miatt. Tulajdonképpen azt a hitet erősítette meg bennem, hogy a férfiak többsége rohadt önző dög, nem szabad bennük megbízni. Na nem mintha eddig olyan sokban megbíztam volna, leszámítva a barátokat. Akik viszont nagyon hiányoznak. Szabi megy Pécsre, Gyuri Szegedre asszem, Ragát meg Mogyit egyébként is elég ritkán látom, a szekszárdiak közül meg hát itt vannak a haverok, de közülük is a többséggel valahogy elég távol állunk egymástól, ezt viszont nem földrajzilag értem. Fontosak nekem, mind azok vagytok. De ha ez így megy tovább, akkor nem Sióagárd lesz felgyújtva, hanem Decs. Viszont ha azt vesszük, hálás is lehetek érte neki. Tegnap este ugyanis megint kiveszett a szeretet és emberi vonzódás egy darabkája. Egyre jobban érzem, hogy jól megvagyok egyedül. Kérdés, hogy ez az út hova vezet? Tanti mondott a koncert alatt valamit, ami nagyon a fejemben ragadt, és még most is rágódok rajta: "szerencse, hogy régebbóta ismerlek és tudom hogy nem voltál mindig ilyen mint most". Talán vissza kéne térnem a régi életemhez, hogy úgy mondjam, Zoli elé. Lehet hogy megpróbálom. Akkor is megtaláltam valahogy a boldogságomat, most is. Egy fontos: Detoxszal soha többé nem akarok találkozni. Tesómat nem tiltom el tőle, nem is tehetem, de azért rajta tartom a szemem. Nem lesz ez így jó, nagyon nem.