Szerelem? Ha nincs velem, hiányzik egy kicsit. Minden esetre, nem nagyon szoktam rágondolni, csak ha találkozunk, akkor utána pár napig állandóan ő jár a fejemben. Ha viszont vele vagyok, rendszeresen megbánt, flegma, vagy ilyesmi, ha más csajra néz, meg tudnám fojtani, de nem tehetem, hiszen semmi jogom hozzá. Amikor átölel, minden bűnét megbocsájtom, és tudja, szerintem tudja. Hogy érzek-e iránta komolyan valamit, azt nem tudom, de addig vagyok boldog, amíg viszonylag nyugodtan ki tudom jelenteni, hogy nem vagyok szerelmes belé. Vajon ő mit gondol? Megkérdezi valaha, hogy érzek-e valami komolyat iránta a haverságon túl? És akkor arra mit mondjak? Hogy érdekel-e, ha mással van, hogy mar-e a féltékenység? Hogy amikor valamelyik volt barátnőjéről beszél, lennék-e a csaj helyében? Hogy élvezem-e, amikor vele vagyok, amikor nagyritkán megcsókol, hogy ölelném-e olyan szorosan, amennyire akarom, ha szabad lenne? Hogy amikor teste az enyémhez ér, vagy ha rám mosolyog, már semmi más nem érdekel? Hülyeség, hiszen nem is érdeklem a haverság keretein kívül, max annyi, hogy néha, ha nincs más, akkor a feszültséget levezetni ott vagyok én. Neki is jó, nekem is, hát akkor miért ne? Nem vagyok szerelmes belé, csak egyszerűen... jólesik, ha velem van. Volt vele egy olyan élményem, amikor elfelejtkeztem magamról, és rögtön ahogy átkarolt, én is őt. Próbálom mutatni, hogy annyira nem érdekel, mint amennyire ő azt hiszi, de néha nehéz, ez egy ilyen pillanat volt. Már több mint egy év is eltelt azóta, hogy valakihez utoljára hozzábújtam, és most tessék! Nem tudtam, mit csinálok, csak álltam, és nem akartam hogy véget érjen. Pont én, aki szívem mélyéből gyűlölöm az ilyen hozzábújósdi nyáladzásokat, főleg Zoli óta (kis geci, rádgyújtom Sióagárdot! ). Ő viszont már egyáltalán nem érdekel. Rockmaratonon még kerestem, Pollenen már nem. Fölösleges volt. Meg nem is érdekelt. Legyen boldog a pizsamás csajjal, vegye feleségül, és télleg, éljenek úgy, ahogy akarnak, szeretetben, egyetértésben, blablabla. Majdcsak megunja. xD Jó, tudom hogy geci vagyok, de ez semmi, mindamellett nagyon élvezem is, hát miért ne? Visszakanyar a sráchoz. Annyira veszettül helyesnek nem mondanám, az ágyban is volt már jobb mással, másokkal (de hát a férfiegó, az ugyebár sérthetetlen, én ezt igyekszem tiszteletben tartani), körbe sem udvarol (nem is akarom), de valamiért az a gyökér, hülye egyénisége... felejthetetlen srác, akinek egyszer dolga volt vele, az többet szerintem nem felejti el. Szeretem, ha nem is szerelemből, de nagyon szeretem. :)