Édes ismeretlen! Igen, nagykorú vagyok, és a barátosném is az, asszem, de még ha nem is, nem sok híja van. Téged ki kért meg rá, hogy engem ismeretlenül, ráadásul név nélkül kritizálj? Miért nem mész inkább a bús picsába? Előre is köszi!

Más: kedden dimbultunk. Meg is lett az eredménye. Az egész tesiórán kezdődött, nagyon unatkoztunk az öltözőben, de még mindig családiasabb volt a légkör, mint a teremben. Szidtuk Annamarit (már mindenkinek az agyára megy, nem csak az enyémre), hülye lányok felvették a szemüvegét, amit sosem hord, mert rühelli (ez nem lep meg, öreganyámé dettó ugyanolyan... csak ő már 67 éves), de nem is ez a lényeg... a táskámból előkerült egy koton (Szabinától kaptam még év elején, hülyeségből), Kitti tett bele testápolót, és úgy szórakoztunk, szakadtunk a röhögéstől, már nagyon le voltunk fáradva. Aztán valaki beletette Annamari táskájába. Jó viccnek gondoltuk, meg hát könyörgöm... ki csinálna ebből ügyet? Én, meg a többiek is egyetértettünk abban, hogy nem lesz ebből gáz, nevet majd rajta, vagy fél bevallani. Hát nem nevetett, egyből szaladt hetedik óra után az anyjához, aki a suliban takarít. Ő egyből az ofőhöz, aki az igazgatóhoz. Tehát szerda reggel (nem volt kedvem bemenni keriórára, ennyi úri luxust megengedhetek szerintem magamnak egy évben egyszer, mint osztályelső) Erzsi már azzal fogadott, hogy lebuktunk. Na mondom, fasza, ez még hiányzott a boldogságomhoz. Valamelyik órában (áruismeret!) az of. bejött, és leíratta velünk, hogy mit gondolunk arról, hogy milyen dolog mások táskájában matatni, és hogy mit tudunk az előző nap történtekről. Hosszú idő után megint azt tettem, amit nem szoktam, de muszáj volt: hazudtam. Csendben ültem, zenét hallgattam, nem láttam semmit. Következő órában nyolcan lányok vonultunk fel az igazgatónőhöz. Valamiért nem kínált meg bennünket sem itallal, sem cigarettával, nem is értem... Stellát egyből elengedte, ő bent sem volt az öltözőben. Aztán jött a neheze. Kijelentette (mit jelentette, ordította), hogy ha nem valljuk be, hogy ki volt, akkor mind a hetünk ellen fegyelmi eljárás fog indulni. Kitti rám nézett, mire én előléptem, hogy enyém volt a gumi, majd ő is, hogy az övé a testápoló. Arról mélyen hallgattunk, hogy ki tette bele a táskába. Én nem voltam, Kitti sem, a többiek is mélyen hallgattak. Pár perc üvöltözés után aztán mi ketten is elmehettünk, de persze nem fogjuk ennyivel megúszni. Ráadásul még bele is tette a bogarat a fülembe, hogy mi lesz, ha majd a többiek ránk fogják kenni a dolgot? Szabinának és Évinek már nincs több húzása, egy ártatlan szaktanári, és kicsapják őket, de hát könyörgöm, nekem miért nincs még semmi beírásom az idén? Na jó, leszámítva hogy kirúgtak a gyakszihelyről, de hát arra vonatkozóan egy betűt sem írtak az ellenőrzőmbe; meg aztán sosem lógok (na jó, idén két órát, meg néhányszor tíz percet véletlenül persze, elkéstem), nem játszom a vagány gyereket. Bátaszéken már megtanultam (ott mást nem is), hogy nem érdemes a széllel szembe hugyozni. Két osztályismétlés döbbentett rá. Igen, hülye vagyok... na de vissza a többiekhez. Óra vége előtt nem sokkal lejöttek, hogy ha másnap (azaz ma) reggelig nem derül ki hogy ki a felelős, akkor fegyelmi. Azt akarták, hogy vállaljam magamra, elvégre mindenki azt hiszi, hogy én voltam, meg hát a koton is az enyém volt, meg az ötlet is, az igazgatónő ki nem állhat. Azt mondtam, még meggondolom, de igazság szerint eszem ágában sem volt tartani a hátam sok hülye szakmunkás miatt. Itthon felkészítettem anyámat, hogy fegyelmim lesz, annyit mondott, hogy szarjam le, ez az iskola úgy selejt, ahogy van. Hát igazat is adok neki! Na mindegy, ma reggel beszéltem az ofővel, mondtam neki, hogy bár nem én voltam, de elvállalom, mert a faszomnak sem hiányzik, hogy fegyelmi legyen, meg hogy megint tíz évig hallgassam itthon, hogy már megint miattam égett az öregeim pofája. Inkább írjanak be valami másfél oldalas szöveget (tizennyolc évet betöltött lánya óvszert hordott a táskájában, majd azt nem a rendeltetésének megfelelően használta?), aztán hello! Mondta ofő, hogy a tanári karban mindenki mellettem áll, hiszen ismernek, és tudják, hogy hónapokig védtem azt a kis szerencsétlent. De egy biztos: ha engem ezért kicsapnak (nagyon remélem hogy nem, ebben a suliban a tanulmányaim miatt én vagyok a Szakmunkásatyaisten), nyáron megkeresem Annamarit, és addig ütöm-rúgom, amíg él!!!