PatkányBlog

Igen, mert ennyi agyhúzás nekem egy napra egyszerűen nem elég. Íme itt a többi:

Beszélgetés kezdete: 2008. október 22.

(19:18) baba: szia szilvi   (na, megérte levenni a tiltást)
(19:18) deTo: szia
(19:18) baba: itt vagyok újra kész a lecke   (érdekel ez engem?)
(19:19) deTo: az jó... várod már hogy találkozz Kunnal?
(19:19) baba: aha
(19:19) baba: de félek kicsit   (pedig a javát még nem is sejted)
(19:19) deTo: mitől, vagy miért?
(19:20) baba: hogy nem fogunk járni   (ebben biztos is lehetsz)
(19:20) deTo: miért félsz ettől?
(19:21) baba: nem is tudom hogy álljak oda kun elé   (ha rám hallgatsz, holtan)
(19:22) deTo: mi okoz problémát? Simán mondd meg neki, hogy tetszik neked és kész
(19:23) deTo: de szerintem egy csók többet mond akármi másnál
(19:24) baba: aha
(19:24) deTo: szerintem örülne neki
(19:25) baba: oda jösz velem ha mondom neki lécike   (persze, máskülönben hogy tudnék videózni?!)
(19:26) deTo: ha akarod, odamehetek... de miért kellek én oda?
(19:26) baba: nem merek azér
(19:27) deTo: ja, értem... rendben, ha akarod odamegyek
(19:28) baba: oké köszi
(19:28) deTo: nincs mit
(19:28) baba: aranyos vagy   (tudom:)
(19:29) baba: :)
(19:29) deTo: tudom, ez a dolgom
(19:30) baba: ezér is szeretünk a többiekkel mert te mindenkin segitesz ahogy tudsz   (hohó, de még mennyit!)
(19:31) deTo: hát... ja, a magam módján :)
(19:33) deTo: valami kérdés még esetleg?
(19:34) baba: nem tudok te?
(19:34) deTo: nem azért kérdeztem
(19:34) deTo: hanem hogy akarsz-e még valamit tudni Kunról
(19:35) baba: mit tudsz még rola mit szeret pl?   (téged nem)
(19:35) deTo: ja, akartam szólni, hogy szereti ha egy lány ki van festve
(19:36) baba: én magam nem tudom   (rajtad már úgyse segít)
(19:36) deTo: próbálkozz!
(19:36) baba: ok
(19:36) deTo: én is magamat festettem ki mindig
(19:36) deTo: nem szerettem soha ha más nyúlkál a képemhez
(19:37) baba: aha értem
(19:39) deTo: addig próbálkozol, amíg nem fog tetszeni
(19:39) baba: oksa
(19:44) deTo: amúgy mivel ettél hagymát?
(19:45) baba: zsíros kenyér   (kár beléd)
(19:45) deTo: de jó volt, nem?
(19:45) deTo: apukádnak nem tűnt fel, hogy sok hagymát eszel?
(19:45) baba: nem   (picsába!)
(19:50) baba: unatkozom
(19:50) deTo: van ez így...
(19:50) deTo: mondtam ha kíváncsi vagy valamire, kérdezz
(19:51) baba: mit szeret a kun szabad idejében?
(19:51) deTo: bringázni, olvasni, gépezni...
(19:52) baba: énis ezeket   (tudom, a te myvipes adatlapodról néztem le...)
(19:52) deTo: mondtam én hogy összeilletek
(19:52) baba: köszi
(19:52) deTo: de tényleg
(19:52) deTo: ja, kérdezte tőlem hogy szűz vagy-e még
(19:53) baba: nem   (bááázmeg!!!)
(19:53) baba: mikor beszéltél vele?
(19:53) deTo: ajjaj, az baj... nem tudom, valamelyik nap asszem
(19:54) baba: mi a baj   (hogy hányni fogok!!!)
(19:55) deTo: hogy nem vagy már szűz
(19:55) baba: de mér baj neki?
(19:55) deTo: mert még ő is az
(19:56) baba: ja
(19:56) deTo: azt mondta hogy nem biztos hogy járna olyan lánnyal, aki már nem szűz
(19:57) baba: mond neki hogy az vagyok
(19:57) deTo: nem szoktam hazudni
(19:57) baba: mert nem fog velem járni   (a szüzességed nem oszt, nem szoroz...)
(19:58) deTo: de mondom hogy nem szoktam hazudni
(19:58) baba: jó bocsika
(19:58) deTo: maximum majd mondod neki te
(19:59) baba: ok ne haragugyrám   (nem haragszom, csak a gyomrom forog)
(20:00) deTo: nem haragszom... de ha eddig csak egy pasival feküdtél le, szerintem azt még elnézné
(20:01) baba: az a tóbi volt   (a barom...)
(20:02) deTo: szerintem azért nem haragudna
(20:02) baba: ok
(20:07) deTo: ha akarod elmondod neki, ha nem akarod, akkor meg nem
(20:07) deTo: de szerintem jobb ha már az elején őszinte leszel vele
(20:08) baba: tudom el is fogom mondani neki   (értékelni fogja!)
(20:09) deTo: mikor?
(20:12) baba: most fen van
(20:12) baba: kun kicsit
(20:12) deTo: akkor szerintem most mondd el neki
(20:12) deTo: ess túl rajta

Közben szóltam Kunnak is:

(20:08) deTo: hell
(20:09) deTo: szedd le a tiltást rémarcúról :D:D:D
(20:09) wins: helll
(20:09) wins: neeee:D
(20:09) wins: épp indulok:D
(20:09) deTo: muszáj, érted? muszáj! :D
(20:10) wins: meg lcd vizsgára készül:D
(20:10) deTo: engem nyúz egész nap!
(20:10) deTo: csak egy percre majd
(20:10) wins: na jó 5 perc
(20:10) wins: félek:D
(20:10) wins: mire kell számítani?:D
(20:11) wins: megkínál hagymával?:D
(20:11) deTo: jut is eszembe, nézted blogom?
(20:11) deTo: van új beszélgetés fent
(20:11) deTo: nem kell félni
(20:11) deTo: max rádhajt :D
(20:11) wins: oks:D
(20:11) deTo: na hajrá!
(20:13) wins: neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee:D
(20:13) deTo: na mi?
(20:13) wins: bazzzz neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee
(20:14) wins:
baba:
ne haragugyrám de nem vagyok szűz
baba:
mert tóbi vette el a szűzeségemet
(20:14) deTo: xDxDxD
(20:14) deTo: ja igen, akartam szólni hogy erre számíts
(20:14) deTo: xDxDxD
(20:14) wins: neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee:D
(20:14) deTo: bocs de ezt muszáj volt
(20:15) wins: én nagyon félek:D
(20:15) deTo: a nehezén már túlvagy
(20:15) wins: kösz:D
(20:15) deTo: nincs mit :)
(20:16) deTo: na, azért élsz még?
(20:17) wins: jajja
(20:17) deTo: mit írtál neki?
(20:17) wins: most indulok város
(20:17) deTo: okk
(20:17) wins: kb semmi értelmeset:D
(20:17) wins: osztja h azóta szeret h meglátott:D
(20:17) wins: elkezdi 1x látott a buszmegállóban meg párszor promibna:D
(20:18) deTo: kivisít
(20:18) deTo: ez nagyon szar
(20:18) deTo: rendesen azt osztotta hogy szeret?
(20:18) wins: jaja:D
(20:18) wins: na letiltva:D
(20:18) wins: mennem kell
(20:18) wins: majd beszélünk
(20:18) wins: hello
(20:19) deTo: oks
(20:19) deTo: csöcs
(20:19) wins megváltoztatta személyes üzenetét erre: "Azt a büdös kurva életbe:D rémveszély:D"

Szóval így reagálta le mindezt Kun barátunk. :) Vissza Rémarcúhoz: 

(20:15) deTo: na?
(20:15) baba: elmondtam és nem haragszik   (csak épp rosszul lett)
(20:16) deTo: akkor jó, gondoltam hogy így lesz :)
(20:16) baba: igazad volt
(20:17) deTo: mint mindig
(20:17) baba: igen
(20:18) deTo: mit mondott?
(20:18) baba: még beszélünk azt
(20:19) baba: elkeztük beszélni a közös hobbinkat   (ja persze!)
(20:19) deTo: és jutottatok valamire?
(20:19) baba: mondta még beszélünk enyit
(20:20) deTo: le is lépett?
(20:20) baba: le sajna mert haverjához ment   (szerintem előbb rókázni)
(20:20) deTo: ja értem
(20:21) baba: ok
(20:21) baba: de már hiányzik
(20:21) baba: kun
(20:21) deTo: hogyhogy?
(20:21) baba: úgy mint haver   (aha, tényleg...)
(20:21) deTo: ja, azt hittem, hogy többet jelent neked
(20:22) baba: szerelmes vagyok belé így jó de titok   (naná, hogy titok!)
(20:22) deTo: jó... mióta, ha megkérdezhetem?
(20:22) baba: tavaj otta
(20:22) deTo: értem...
(20:23) deTo: pill cigi   (nem bírtam már tovább)
(20:24) baba: ok
(20:30) deTo: vagyok
(20:30) baba: ok
(20:30) deTo: és mik a terveid Kunnal?
(20:31) baba: hogy őssze jövűnk   (álmodj, rémlány...)
(20:31) baba: kedves lesz hozzám vigyázrám   (nagyon, naaagyooon!)
(20:33) deTo: értem
(20:34) deTo: de eddig is rendes volt, nem?
(20:34) baba: de neked mit mondot rolam   (már mondtam, hogy ne akard tudni)
(20:34) deTo: semmit
(20:34) deTo: nem beszéltünk rólad
(20:34) baba: oké csak kérdezet
(20:35) deTo: ??
(20:36) baba: rolam valamit   (hogy miért nem halsz már meg)
(20:36) deTo: nem igazán...
(20:36) baba: aha
(20:40) baba: szerinted mit csinálunk kunnal ha járunk tán   (disszidáljatok)
(20:41) deTo: hát... menjetek kézenfogva... smároljatok... vagy mire gondolsz?
(20:41) baba: köszike
(20:44) deTo: de hát jártál már sráccal, tudod hogy milyen, nem?

(20:45) baba kijelentkezett

Köszönés nélkül lelépett a kis picsa, miután én ennyit segítettem neki! Szép kis hála, mondhatom! De még nincs vége, hosszú lesz az őszi szünet! =)

...friss beszélgetés Rémarcúval. Komment a ()-ben. Read & enjoy!

Beszélgetés kezdete: 2008. október 22.
Ez még csak a bemelegítés a délutánra:

(10:12) baba: szia szilvi (na már csak ez hiányzott!)
(10:12) deTo: csá
(10:12) baba: mizu?
(10:12) deTo: nem sok, nálad?
(10:12) baba: velemse (akkor minek zaklatsz?)
(10:12) deTo: ok
(10:13) deTo: most sajna nem érek rá mert ezer a dolgom, de szerintem délután vagy este fönt leszek
(10:13) baba: 1 én lesz koncert? (mintha nem nyúználak ezzel egy hónapja...)
(10:13) deTo: lesz
(10:13) baba: oksa majd írj ha leszel este (írni fogok, ne aggódj)
(10:13) deTo: okk
(10:13) deTo: csövi
(10:13) baba: neked van interneted? (micsisz?!)
(10:13) baba: szia
(10:14) deTo: máskülönben honnan msn-eznék?!
(10:14) baba: nekem nincs (te akarsz ECDL vizsgát?!)
(10:14) deTo: akkor hogyan tudsz msn-ezni? ahhoz is kell net!
(10:14) baba: nem tudom de nem jön be a modsila
(10:15) deTo: én hagyományos explorelt használok, nem firefoxot
(10:15) deTo: nah lépek, majd még leszek
(10:15) deTo: szia
(10:15) baba letiltva (ennyi egyelőre elég is volt)

(16:38) baba letiltva

* Bok!: "Szart!" (török)

Friss beszélgetés Rémarcúval. Komment a ()-ben. Read & enjoy!

Beszélgetés kezdete: 2008. október 22.
Ez még csak a bemelegítés a délutánra:

(10:12) baba: szia szilvi   (na már csak ez hiányzott!)
(10:12) deTo: csá
(10:12) baba: mizu?
(10:12) deTo: nem sok, nálad?
(10:12) baba: velemse   (akkor minek zaklatsz?)
(10:12) deTo: ok
(10:13) deTo: most sajna nem érek rá mert ezer a dolgom, de szerintem délután vagy este fönt leszek
(10:13) baba: 1 én lesz koncert?   (mintha nem nyúználak ezzel egy hónapja...)
(10:13) deTo: lesz
(10:13) baba: oksa majd írj ha leszel este   (írni fogok, ne aggódj)
(10:13) deTo: okk
(10:13) deTo: csövi
(10:13) baba: neked van interneted?   (micsisz?!)
(10:13) baba: szia
(10:14) deTo: máskülönben honnan msn-eznék?!
(10:14) baba: nekem nincs   (te akarsz ECDL vizsgát?!)
(10:14) deTo: akkor hogyan tudsz msn-ezni? ahhoz is kell net!
(10:14) baba: nem tudom de nem jön be a modsila
(10:15) deTo: én hagyományos explorelt használok, nem firefoxot
(10:15) deTo: nah lépek, majd még leszek
(10:15) deTo: szia
(10:15) baba letiltva   (ennyi egyelőre elég is volt)

(16:38) baba letiltva

Ami csak egy napig tartott, de jó volt! Valahogy túlvészeltem a szombatnak azt a részét, amikor iskolapadot kellett koptatnom, majd kimentem parkba szocializálódni, de mindenki punnyadt volt, én is csak lustaságból maradtam kint, meg hogy kölcsönkérjek egy karkötőt és egy nadrágtartót (magyarul hózentrógert, amit kiskormban hózinak hívtam) estére, aztán go haza, rendrakás (Katalina rinyált), előtte még kaja, utána már szedelőszködés. Szép voltam, mint egy új traktor, csak nem lettem olyan fényes: rövidebb bakancs, fekete-piros csíkos noki (zokni, csak átvettem Gábortól ezt a szót), szakadt farmer, piros-fehér csíkos pólóm, a már említett hózi, kiegészítők (fél alkarig mindkét kezemen cuccok, nyakörv, fülbevalók, smink, bökős frizura...). Katalina nyűgös volt, és engem kezdett el baszogatni, hogy már megint hogy nézek ki, húsz éves nő létemre, Gábornak égni fog a feje miattam, meg ecet. Szépen elvette a kedvem az egésztől, de úgy voltam vele hogy leszarom, bulizni megyek! A buszon már visszatért a hangulatom, Bonyhád előtt még felhívott Livi, hogy Monsu is csatlakozni fog hozzám (jeee!:)... jött is, hozott egy naaagy kotla kávét, amivel gyakorlatilag megmentette az életem. Mire odaértem, Gábor már ott volt, és még egy csomó más ember is, ismerősök, vadidegenek vegyesen. Ricsiék is játszottak, ezt pár nappal előtte tudtam meg... szóval jó volt a buli, söröztem is, vodkáztam is (köszi Gábor és Nagyi!), leveleztem is, ami vicces volt: írni nem tudtam, se Gábor írását elolvasni... a még viccesebb az, hogy ezzel ő is így volt... de másnap már a sajátját sem tudta. Valamikor buli után megint elaludtam, egy tahó kétajtós szekrény a hajamnál fogva emelte meg a fejem, és úgy szólt, hogy ideje lenne kelni. Már nem emlékszem, hogy miket mondott, de akkor én minden voltam, csak nagyságos asszony nem. Nagyival talpra állítottuk Gábort, taxit hívtunk, és hazamentünk. Valamin tudom, hogy ki voltak akadva (valaki már megint csinált valami hülyeséget?), de már nem emlékszem, hogy pontosan min. Azt vágom, hogy nekem is volt egy rövid hisztim, de az kellett: pogó közben Gábor véletlenül nekemlökte Szepit (én a fal mellett ültem), bevágtam fejem-orrom, de Gábor annyit sem mondott, hogy bocs, pedig asszem látta. Na mindegy, amikor később szóba hoztam, hogy ez nekem majdnem úgy esett, mintha megütött volna (soha de soha nem emelt rám kezet, a hangját is csak kétszer emelte föl amikor ideges volt), később persze beláttam, hogy ezzel kezdek megint visszatérni ahhoz a kibírhatatlan rinyához, aki voltam, és visszafogtam magam. A másik meg az volt, hogy nem akartam szégyenszemre vinnyogni mindenki előtt. Szóval lényeg a lényeg: hazaértünk hozzájuk, kajáltunk, és beborultunk az ágyba aludni. Másnap voltak bajok: fejfájás, fáradtság, hányinger... na igen, kissé megcsúsztunk mind a ketten, bár ahhoz képest én nem éreztem rosszul magam, csak épp erőm nem sok volt. Anyukája ebédje viszont visszahozott belém valamennyit. A délutánt alvással töltöttük, jó szorosan összebújva, és azt hiszem, ez hiányzott nekem nagyon, mert minden hétköznap ez hiányzik... nem akartam még hazajönni, de nem volt más választásom, tanulnom kellett... az megint más kérdés, hogy itthon meg már lusta voltam rá. Ma meg bementem suliba, három órám meg is volt tartva... illetve négy, de úgy emlékeztem, hogy első az likas, így azt megspóroltam magamnak. Jövhéten Gábor megy hetelni, nekem pont szünetem lesz... hát hol az igazság? Rájöttem, hogy nekem nem kell Lolácska, nem kell Zoli, nem kell Révai tanár úr (mintha ezeket eddig nem tudtam volna), nekem csak Ő kell, egyes egyedül csak Ő! Volt egy mondata hétvégén megint, amin néztem egyet, ma visszatértünk rá, de ugyanabban maradtunk... na szóval amikor buli után náluk kajáltunk, valahogy szóba jött az esküvő, mint olyan. Akkor megjegyezte: "Szerintem erről még korai beszélni. Még korai." Pilláztam egy sort, aztán hozzátette, hogy majd olyan tíz év múlva. Jogos, én sem akarom elsietni. De azt azért még odabiggyesztettem, hogy ha feleségül akarna venni, én hozzámennék. Tulajdonképpen rá alapoztam az egész hátralévő életemet, nekem Ő a mindenem, az én Megváltóm, és van abban valami szerintem is, hogy sokat változtam előnyömre, amióta együtt vagyunk... most nem azért, hogy a mellemet döngessem, mint egy "Queen Kong", de sokan mondták már. Örülök neki, hogy így látjátok. :) Viszont látok néhány körülöttem lévő emberkével bajokat, és itt most olyanokra gondolok, hogy nekik nem jut ki abból a jóból semmi, ami nekem kijut... és úgy, hogy talán meg se érdemlem... széthullott családok, magány, betegség, szóval csupa olyan dolog, amiket én egyáltalán nem tartok igazságosnak (karma nem lehet, mert akkor ezekkel az emberekkel csak jó dolgok történnének, előző élet? ki tudja...), viszont nem is tehetek ellenük. Amit tudok, megteszek, de sokszor az kevés, és ha nincs rá erőm, időm, lendületem, akkor belevágni és félek, nehogy balul süljön el valami. Mit kéne tennem? Néha tényleg magam mögött hagynám a világot (Gábort vinném!), néha úgy érzem, hogy vannak akiknek szükségük van rám, és hiányoznék nekik tényleg, ha lelépnék. De érettségi után én megyek, amerre látok! Ha kell, külföldre. Ezt már átrágtuk Gáborral is, valahogy biztos tudnánk boldogulni, megemlítette, hogy a fizetéséből így is meg tudnánk élni ketten, de nem hiszem... tegyük fel most összeköltöznénk: albérleti díj, rezsi, kaja, és még nincs egy ruhánk, nem gyújtottunk rá (bár én kimondottam szeretem a töltött cigit), nincs egy rongyunk amit felvegyünk... hogyéaggyák most a bútorozott albérteleket? Ha lenne egy másfél szobás odú valahol a külvárosban, nekem az is bőven jó lenne... ha nem Szekszárdon, az még jobb... ő keres nyolcvanat, ha túlórázik akkor kilencvenet... nekem ott van az emelt családi pótlék (mert rottyantan születtem:), és ha suli mellett tudnék melót vállalni, akkor az úgy oké is lenne talán... megkockáztassam? Javaslatokat kérek!
A másik: Rémarcú állandó szereplője a parknak, szerencsére csak szóban. Ma délután is elkapott a baromkodhatnék, olyanokat osztottam, hogy például ha szart, azt hihette, hogy megszült... vagy amikor felállt hogy lehúzza a vécét, a szar rápislogott, és játékbaba hangon mamának szólította, mire Rémarcú megijedt, elkezdte lehúzni a vécét, és a szar forgás közben is osztotta, hogy "mama!". Most jutott eszembe, hogy nekem kell olyan játékbaba, ami mamának szólít, ha megnyomom a hasát. Anyai ösztön lenne? Kizárt. Ugye nem? Na mindegy. Elsején aki jön, hozzon egy fej vöröshagymát! Ja, meg hát ott lesz szerelme tárgya is... emlékezetes éjszaka lesz, valami nagyon azt súgja! =)

Megint furcsát álmodtam, és nem tudom, hogy miért. Oké, beszéltünk tegnap az illetőről, de nem gondoltam volna, hogy megint megjelenik álmomban, belefurakodik, mint egy féreg... vajon üzenni akart nekem? Szóval az álom: Gábornál voltam Mányokon, de valamiért el kellett mennem (összevesztünk?), és felszálltam a vonatra (mindig busszal járok), majd valami puszta közepén leszálltam. Ott már nem sínek voltak, hanem betonút. Szeptemberi délelőtt, kihalt minden, csak egy ház állt kissé odébb, és két ember az út másik oldalán. Döbbenten fedeztem fel, hogy az egyiket ismerem: Zoli volt. Bementem a házba, ami valami büfészerűség volt, az egyik szobában egy franciaágy, vele szemben az ablak előtt egy hűtő, amin egy kis italautomata állt, ami nem pénzzel, hanem valami zsetonféleséggel működött. Vettem magamnak inni, közben bejött Zoli, de egymásra se hederítettünk. Kiderült, hogy este valami házibuli lesz, arra kíváncsi voltam, és bár érdekelt, hogy mi lehet Gáborral, maradtam. Este tényleg sokan voltunk, jól is éreztük magunkat, bár Zoli kivételével senkit sem ismertem. A következő kép, hogy fekszünk az ágyon, és csókolózunk. Bár végig eszemben volt Gábor, és hogy most mit szólna ehhez, úgy gondoltam, hogy úgyse fog tudni róla, meg aztán álmomban azt csinálok, amit akarok... jelen esetben Zoli mosolygó arcát néztem... és nem akartam, hogy vége legyen. Zoli aztán mégis fölkelt és elment. Tudtam, hogy nem jön már vissza. Volt nálam egy nagy, vonalas füzet, amit a többiek valahogy megtaláltak, és mindenfélét írtak bele: hogy jó a buli, meg mit tudom én. Zoli is beleírt, méghozzá ezt: "Cica, azt kapod amit megérdemelsz". Furcsa, mert nem az ő kézírása volt... és mert nem a nevemen szólított, hanem úgy, ahogy régen. Körülnéztem, hogy hol lehet, de már csak néhány emberke volt ott. Később Tesóm szülőijére mentem (furcsa, hogy az általános iskolában tartották, ahonnan tavaly elballagott). Az utcánk felőli bejáratnál ácsorogtunk egy csomóan, főleg promisok. Sötét volt már, és úgy emlékeztem, hogy Zoli megígérte, hogy ott lesz. Meg is jelent, méghozzá, az égből szállt le, valami furcsa füst kíséretében. Azt mondta, elmegy egy kicsit, de nemsokára visszatér. Még néztem, ahogy elmegy az EÜ irányába, majd az elillanó füstöt... odamentem, belélegeztem... kénszaga volt. Gondoltam, hogy ez egyáltalán nem furcsa, hiszen Zoli a Pokol szülötte. Megint vártam, de megint nem jött vissza... aztán fölébredtem. És most nem értem ezt az egészet... miért álmodtam vele? Miért akartam vele maradni? Miért nem akartam, hogy az a csók véget érjen? Olyan volt minden, mint régen, réges régen... és miért van egész nap a fejemben?

Tényleg az van! Ma suli után vittem Katalinától néhány melót, és ahogy mentem a játszótér másik felén, egy öregasszony ült a padon, Napnak szembe, mezítláb, és süttette magát. Kicsit komikus volt... de hirtelen rájöttem, hogy én is szívesen vagyok most kint (hát most nem, de akkor igen), amíg még melegen süt a Nap, mert szerintem egy hét múlva már be fog fagyni mindenkinek, aminek be kell fagynia. Meg aztán a lehullott levelek illatát is imádom... a fakó fényeket... még a parkba is lenézek suli után, jobb dolgom nem lévén. Van még pár ember, akikért érdemesnek tartom az odatekerést, meg aztán kinek van kedve tanítás végeztével egyből hazamenni? Elkapott az alkothatnék is: megint rajzolok. Egészen máshogy és mást, mint régen, de rajzolok. Ez színtisztán Gábornak köszönhető, ő vett rá, hogy próbáljam meg újból. Érdekes, múlt pénteken arról beszélgettünk, hogy ki mit lát valamiben (fa, épület, villanyoszlop, akármi!), és kiderült, hogy tényleg különbözünk, de annyira, amennyire kell is. Ő például mindenben valami alkotást látott, valami megfogható dolgot (szerintem ennek sok köze van ahhoz, hogy asztalos lett), valami képzőművész-féleség. Én igazából elgondolkoztam, hogy vajon mik történhettek ott, milyen emberek laknak vagy dolgoznak egyik-másik házban... szóval hogy mit mesélnének azok a dolgok, ha tudnának beszélni. Aztán odajött a részeg kötekedős cigánygyerek, szerencsére normálisan viselkedett, de a lila köd elillant... hétfő óta megint iskola, amitől változatlanul rosszul vagyok... véletlenül mindenkinek elkotyogtam Rémarcú hihetetlen történetét arról, hogy hogyan termékenyítette meg egy Szigeti Valter nevezetű egyén a kloákáján keresztül (nem hiszem el, hogy ugyanaz van a lába között, mint más lányoknak). Igazából semmi nem történt még a héten, ami említésre méltó lenne, tulajdonképpen ide is csak azért írok most, mert Gábort várom msn-re, és unatkozom, a vacsi még nincs kész... pedig éhes vagyok! Sült tök van, de azt meg nem szeretem. Nyűgös vagyok, nagyon nyűgös! Lolácska is megint fűzi a fejem, csak azt nem tudom, hogy miért. El akarok innen menni.

 Íme egy újabb bizonyíték egyesek határtalan okosságára, avagy a beszélgetés folytatódik (kommentek zárójelben a sorok után): 

Beszélgetés kezdete: 2008. október 11.

(17:53) Amy Lee: szia sokat segit nekem a hagyma   (abban biztos lehetsz!:)
(17:53) deTo: szia, ennek örülök
(17:54) deTo: mondtam én hogy jót tesz
(17:54) Amy Lee: bocsi hogy írtam   (nincs bocsánat!)
(17:54) deTo: semmi gond... hogyan jöttél rá, hogy segít?
(17:54) Amy Lee: jobban érzem magam tőle   (picsába!)
(17:54) deTo: hogyan etted?
(17:55) Amy Lee: süteményben   (mivan?!)
(17:55) deTo: milyen süteményben?
(17:56) Amy Lee: nem tudom mert ahol mamám volt ott kapta   (neee!!!)
(17:56) deTo: ezt most nem értem
(17:56) deTo: csak tudod, hogy milyen sütit ettél?
(17:57) Amy Lee: vendégségbe volt mamám és ott kapott sütét volt benne hagyma
(17:57) Amy Lee: káposztás hagymás lepényt
(17:57) deTo: jaaa, már értem
(17:57) Amy Lee: ok
(17:59) deTo: de még egy darabig kell hagymát enned
(17:59) deTo: még kb. két hétig lenne jó
(18:00) Amy Lee: 20 ig kb
(18:00) deTo: húsz micsodáig?
(18:00) Amy Lee: 20 ig akkor jön meg
(18:01) deTo: ja értem
(18:01) Amy Lee: ok
(18:01) deTo: sráccal amúgy jóban vagy azóta?
(18:02) Amy Lee: bunkozik egy folytában   (de meglepő...)
(18:02) deTo: hogyan, vagy mivel?
(18:02) Amy Lee: mindig azt mongy úgy meg baszlak stb    (téged?! ugyan már!)
(18:03) deTo: ne foglalkozz vele
(18:03) deTo: ja, amúgy beszélgettem Kunnal kora délután
(18:03) Amy Lee: és mit mondot    (ne akard tudni)
(18:04) deTo: hogy szereti, ha egy nő ki van festve
(18:04) deTo: viszont mondtad hogy nincs sminked
(18:04) Amy Lee: igen ezt mondtam
(18:04) deTo: ha mást nem, akkor Tesco-ban már pár száz forintért lehet kapni kurvajó cuccokat: szemceruzát, rúzst, meg mindent
(18:05) Amy Lee: ha veszek segitesz ki sminkell mert nem tudom anyira magam   (én hozzád nem nyúlok!!!)
(18:06) deTo: pedig csak te tudhatod, hogy milyen sminkben érzed jól magad, meg én tudod aznap rá sem érek
(18:06) Amy Lee: oké bocsi   (már mondtam, hogy nincs bocsi!)
(18:06) deTo: de ha rózsaszín pulcsit viselsz majd, akkor ahhoz a rózsaszín smink megy
(18:07) Amy Lee: tudom
(18:07) Amy Lee: és mit üzent ha meg kérdezhetem   (ne akard tudni)
(18:07) deTo: üzenni nem üzent semmit, csak annyit mondott, hogy tutira ott lesz elsején
(18:08) deTo: nah én lépek is
(18:08) deTo: majd még beszélünk
(18:08) deTo: szia

(18:08) Amy Lee letiltva

Csak hogy mindenkinek legyen egy jó napja: Rémarcú tegnap kijött Promiba, húztam az agyát Tápióhirtelengöröngyössel, elhitte többek között, hogy ott majd a négytojásos tarhonyaföldet fogom kapálni, meg a rangot úgy mérik, hogy kinek nagyobb a szemétdombja. Ezt el is magyaráztam neki. Na a lényeg az, hogy félrehívott, hogy női dolgokról szeretne kérdezni. Hát mondom menjünk. Elmesélte, hogy március óta szed fogamzásgátlót (minek?!), és egy hónapja lefeküdt egy sráccal (itt már kerülgetett a hányinger...), és nem használtak óvszert, és a srác beleélvezett a seggébe... lehet ettől terhes? Azt is hozzátette, hogy elment a nőgyógyászhoz, és ő is azt mondta, hogy ettől nem eshet teherbe. Mondtam neki, hogy ettől tényleg nem. Mikor később (sajnos csak sokkal később) elindult haza, még szóltam neki, hogy azért biztos ami biztos, egyen hagymát, mert az méregtelenít, az tutira végez a kis izékkel. Mikor elmondtam a többieknek, negyed óráig nem lehetett hozzájuk szólni. Visítottak. Én is. :D

Beszélgetés kezdete: 2008. október 11.

(12:03) huncika: szia szilvi ma lejöttök? mert tomi mondta ők lehet lejönnek a promiba? (de mi nem)
(12:03) deTo: szia
(12:03) deTo: hát nem tudom, nem hiszem
(12:03) huncika: oksa
(12:04) huncika: mikor kezdődik 1én a borz alom koncert? (gondolom este...)
(12:05) deTo: elengedtek?
(12:09) deTo: itt vagy?
(12:26) huncika: de előtte apámékkal elkell mennyek a temetőbe (hát így halottak napján előfordul...)
(12:29) deTo: mert?
(12:29) huncika: apumondta elkell mennem
(12:30) deTo: oké, de utána tudsz jönni?
(12:30) deTo: előtte mi is temetőben leszünk
(12:30) huncika: igen hánykor talizunk? (olyat nem játszunk!)
(12:31) huncika: mert kérdi
(12:31) deTo: nem tudom még hogy mikor indulunk el, de szerintem olyan nyolc óra körül
(12:31) huncika: oké de jó ha ott előttetek talizunk (nem akarok az egész lakótelep előtt miattad égni!)
(12:32) huncika: mert apu akkor tudja veletek megyek és nem mással
(12:32) deTo: az a gáz, hogy nem itthonról indulunk, hanem előtte kimegyünk a Tesco-ba, és onnan megyünk
(12:33) huncika: köszpontba jó (ott sem akarok miattad égni)
(12:33) deTo: nem biztos, mert lehet hogy olyan busszal jövünk vissza, ami a Béla téren tesz le
(12:34) huncika: oké
(12:34) deTo: hát majd ott Zugban találkozunk, nem?
(12:34) huncika: de csak én nem szeretek egyedül bemenni (igazából én se szeretném, hogy begyere...)
(12:35) huncika: pár emberke miatt (pár? Ugyan, alig ezren vannak!)
(12:35) deTo: pl? egyébként egyszerű, ne foglalkozz velük
(12:35) deTo: de kik azok az emberek?
(12:35) deTo: lehet hogy nem is lesznek ott
(12:35) huncika: hülye fiúk volotak azok (sejtettem...)
(12:36) deTo: miért, mit akartak?
(12:36) huncika: ismerkedni meg boroskolával le őnteni (orossal? Sajnálták volna rád pocsékolni!
(12:37): igen csak nekem nem tedszet az egész (bezzeg húsvétkor a kölni...!)
(12:38) deTo: érthető, de lehet nem is lesznek most ott
(12:38) huncika: akkor vidám leszek ahogy tiszoktatok lenni mindig (főleg amikor jó messze vagy)
(12:38) deTo: úgy is kell
(12:38) huncika: mi a kis pál és a borztól a szám címe amit énekeltetek?
(12:39) deTo: "Az életben nincs már több móka"
(12:39) deTo: egyébként azt mondtam, hogy elsején Kun is ott lesz, nem?
(12:40) huncika: igen mondtad
(12:40) huncika: neked meg van ez a szám a gépen?
(12:40) deTo: nincs
(12:41) huncika: oké köszi azér
(12:41) huncika: mien ruhába mennyek koncertre? (mindegy, mire elkezdődik, már rég otthon leszel)
(12:42) deTo: van rózsaszín ruhád? Azt mondják, az most nagy divat
(12:42) huncika: pulcsim van csak
(12:42) deTo: az is jó
(12:42) deTo: úgyis hűvös lesz
(12:43) huncika: köszi és mien nadrágot huzzak
(12:43) deTo: egyébként kérdezhetek valamit?
(12:43) huncika: igen
(12:43) deTo: amit tegnap meséltél, hogy megtörtént... az kivel volt?
(12:43) huncika: osztálytársammal mert szülinapi bulija volt és ott (nem hiszem el, hogy létezik ennyi pia)
(12:44) deTo: de név szerintM?
(12:44) huncika: valti
(12:44) huncika: walter
(12:44) deTo: értem
(12:45) deTo: szóval vissza a nadrághoz: ami megy a rózsaszínhez
(12:45) huncika: de ez titok
(12:45) deTo: oké
(12:45) huncika: ezér birlak deto mert te titokba tudsz tartani mindent (nem is sejted, mennyire!)
(12:46) huncika: ettem hagymát (neee!!! xD)
(12:46) deTo: jól tetted!
(12:46) huncika: köszi
(12:48) deTo: szóval milyen nadrágot akarsz felhúzni?
(12:48) Amy Lee: nincsneked valami jó feketéd? (számodra nincs)
(12:49) Amy Lee: mert nekem az sajna nincs?
(12:49) deTo: nem kell hogy fekete legyen
(12:49) deTo: egyébként sincs
(12:49) deTo: mindig farmerban vagoyk
(12:49) Amy Lee: oké csak kérdés volt
(12:50) deTo: ez a valter egyébként ismerősöd iwiwen vagy myvipen?
(12:51) Amy Lee: nincs fent semeikken
(12:51) deTo: értem
(12:51) deTo: na szóval szerintem a farmer jó lesz koncertre a rózsaszín pulcsihoz
(12:52) Amy Lee: de vékony a pulcsi nagyon
(12:53) deTo: és?
(12:53) deTo: bent meleg lesz... amíg kint vagy, addig felveszel rá egy kabátot
(12:53) Amy Lee: fázok benne nagyon ha kimegyek (szerintem nem eléggé... majd ha már diót lehet törni a kézfejeden!)
(12:54) Amy Lee: kék kabát jó lesz?
(12:54) deTo: persze
(12:54) Amy Lee: oké
(12:55) deTo: na akkor elsején találkozunk
(12:55) deTo: meddig lehetsz majd ott?
(12:56) Amy Lee: 10 11 ig (dedós, dedós, dedós! :))
(12:56) deTo: rendben...most lépek
(12:56) deTo: ja, még valami: engedik hogy fesd magad?
(12:56) Amy Lee: oké
(12:57) Amy Lee: sztem igen de nincsen smik készlettem (tökmindegy, rajtad az se segít)
(12:57) deTo: szemceruza se, semmi?
(12:57) deTo: vagy rúzs?
(12:57) Amy Lee: nincs
(12:57) deTo: nem baj, akkor nem leszel kifestve, nem gond
2:57) Amy Lee: te kitudnál sminkellni? (abba belehalnál)
(12:58) deTo: nem
(12:58) Amy Lee: oké nem baj (ha jobban belegondolok: de, baj!)
(12:58) deTo: nah, lépek takarítani!
(12:58) deTo: szia!
(12:58) deTo: és ne feledd a hagymát!
(12:58) Amy Lee: szia
(12:58) Amy Lee: oké

(12:58) Amy Lee letiltva

Szégyellem leírni, és igazából fogalmam sincs, hogy hogy történhetett, de smároltunk. Igaz, hogy csak álmomban, és amint fölébredtem, gyötörni kezdett a lelkiismeret. Mintha igazából megtörtént volna. Hogy került az álmomba? Miért pont ő? Oké, tetszik, ez köztudott tény, de évente nagyjából kétszer találkozunk személyesen, mindketten hosszú ideje boldog párkapcsolatban élünk... és mégis álmomban ott állt velem szemben, nem volt rajta póló, gyengéden megfogta az arcomat, és azt suttogta, miután már adott a számra egy puszit, hogy "ne aggódj, csak egy ártatlan kis csók". És én aggódtam, mégis megtettem! Olyan rohadtul érzem most magam! Álmomban nagyon jól tudtam, hogy nekem van Gábor, akit szeretek. Szeretek? Imádok! De mégis megcsókoltam Lolácskát, még ha csak pár másodpercig is tartott az egész, mert felébredtem. Vajon ő álmodott már ilyet? Vagy Gábor? Ő csókolt már meg olyan lányt álmában, akivel olyan viszonyban van, mint én Lolácskával? Megtenném ezt ugyanígy élesben? Biztosan nem. Januárban is le tudtam mondani Lolácskáról, még utána néhányszor visszautasítottam... augusztusban, amikor találkoztunk, semmi nem volt, ültünk egymás mellett, és dumáltunk. Jó, készült egy kép, amin egymást átölelve vagyunk (myvipen fönt van, ha érdekel valakit, a harmadik mappában), de semmi egyéb. Puszival köszöntünk egymásnak (arcra adott puszival!), és alig egy órát volt lent, tanúink Zil, Jucus, és Rozi. Persze az is lehet, hogy holnapra már elfelejtem az egészet (nem fogom), és jön Gábor, és hozzábujcizva már nem fogok ilyeneket álmodni. Nem hiszek ugyan a sorsban, de az talán mégsem volt véletlen, hogy tavaly ősszel Lolácska addig húzta-halogatta a döntést, hogy mikor ejtsünk meg egy amolyan kétszemélyes találkát, amiről a barátnője nem tud, hogy végül úgy állapodtunk meg, hogy oké, akkor legyen január. December végén találkoztam vele, öt percre csak, de örültünk egymásnak. Néhány napra rá már jött Gábor (akkor már ismertem is, csak még nem jártunk), és lestornoztam az egészet Lolácskával. Ezt azóta sem bántam meg. Ami meg Gáborral kialakult, azt senki kedvéért nem tenném tönkre, még ha csak egy ártatlan kis csókról is lenne szó. Azon is filóztam ma, hogy tulajdonképp Lolácskával nem is illenénk össze (bár tavaly Sallainé azt mondta, hogy igen, mert mindketten dilisek vagyunk kissé, és Lolácska fiú létére lányos, én meg lány létemre fiús vagyok). Ő meg én két egymáshoz ugyan közel álló, de mégis két különböző világ vagyunk. Vagy ezt csak hiszem? A bátyjára lennék egyszer kíváncsi, állítólag neki derékig érő fekete haja van. Csak úgy megnézném. Ettől függetlenül Gábor hajával senkié nem veheti fel a versenyt... naphosszat el tudnám birizgálni... pödörném, befonnám, kifonnám, fésülgetném, rágcsálnám a végét, stb... most kitalálta, hogy fogyni akar. Nehogymá'! Én pont ilyennek szeretem, amilyen! Rájöttem, hogy nekem már nem tetszenek a vékony srácok (kivétel Lolácska), ennyi erővel akár egy kapanyelet is ölelgethetnék. Bocs a vékonyaknak, de kanyarodott az ízlésem, amióta kezd benőni a fejem lágya. Viszont úgy vettem észre, hogy kevesebb szemüveges pasi van. Vagy csak ennyire nem figyelem őket? Holnap ha nem felejtem el, megszámolom, hogy hány fiatal szemüveges fiút látok, mondjuk 15-30 év között. Legyen már holnap ilyenkor!

Szarul vagyok, nagyon szarul. Szerencsére csak fizikailag, legyengített a suli és az alig kevesebb, mint ezer barom. Gyűlölök oda járni! Egyedül a péntekek elviselhetők, mert akkor már bennem van, hogy másnap már hétvége, enyém lesz az egész világ, nem fognak cseszegetni, végre nyugtom lesz, meg ilyenek. A legutóbbi elég vicces volt: Mányokra mentem Gáborhoz, és amikor megüdvözöltük egymást, kitaláltam, hogy veszek ki pénzt, bemegyünk a Casinoba, és megiszunk egy-egy sört. Benát már ott volt Nagyi, akkor már sejtettem, hogy ebből nem csak egy sör lesz... úgy is lett. Kilenc körül átmentünk egy másik helyre, mert Casinoban valami zenekar volt, és belépőt szedtek. Szóval eliszogattunk jó darabig, majd kissé megcsúszva mentünk haza. Másnap délután kitalálta, hogy nézzük meg a Hideg Csontokat. Rólam tudni lehet, hogy a horrorfilmeket és néha a thrillereket úgy nézem, hogy csukva van a szemem, és az arcomat egy párnába vagy akármibe fúrva hátat fordítok a tévének. De hát úgy gondoltam, hogy most úgyis hozzá vagyok bújva Gáborhoz, csak nem fogok úgy betojni... ja, az első negyed óra után elaludt. Én meg berezeltem. Nem is mertem odanézni egy csomószor. Nesze nekem, nem fosok eléggé a háziszellememtől, még ilyen mentális terrort is át kell élnem! Ja, egyébként megkérdeztem Gábort, és azt mondta, hogy ő is sokszor érzékelte már a kis pajtásomat, néha meg is rémült, hogy ott van, csak nem mutatta ki. Bölcs döntés volt. Azt mondta, hogy nem nálunk van, hanem a szomszédban, csak átmászkál. Hozzátette, hogy a szomszédban tuti meghalt régen valaki. Fogalmam sincs, amióta ideköltöztünk, nem is tudom, hogy halt-e meg valaki a lépcsőházban. Na sebaj, film után rendbeszedtük magunkat, és mentünk Bonyhádra, Zakata próbára. Nagyi már az induláskor részeg volt, mikor odaértünk, rájöttem hogy éhes vagyok és fázom, de szerencsére ahol a szükség, ott a segítség: jött Monsu, aki kaját adott, és a fűtést is bekapcsolták. Hamar bulihangulatba kerültem, gurultak le a sörök, énekeltem, aztán egy kis időre befordultam a múltam miatt, eltöprengtem azon, hogy Gábor egy sokkal tisztességesebb lányt érdemelne, mint én, meg ilyenek, de hamar visszazökkentem a régi kerékvágásba, bementem, és éjfélig minden haláli jó volt, megjelent Leslie, vele is beszélgettem, ittam, ittam... aztán ledőltem az asztalra, és majdnem elaludtam, de túl nagy volt a zaj. Nem tudom, mennyi ideig lehettem úgy, mert bár megmozdulni nem tudtam, beszélni sem, de egyfolytában járt az agyam, és sokmindent hallottam magam körül. Oké, volt hogy el is aludtam, ezt aláírom. De arra emlékszem, hogy amikor pont azon filóztam, hogy szegény Gábor most mit szólhat, hogy én már most kiütöttem magam (szerencsére nem hánytam, nem is voltam rosszul, csak elfáradtam), de nem sokáig zavart, mert éreztem ahogy átölel, majd rádől a jobb vállamra, és feladja az éberlétet. Kettőkor ébresztett a pultoscsaj, már csak négyen voltunk: Nagyi, Gábor, Leslie, meg én. Zárni akart, mi taxit hívtunk, hazamentünk... én alig vártam, hogy folytathassam alvást, de nem csak én voltam így vele. Vasárnap meg már csak hesszeltünk, szép idő volt, meg minden, boldog voltam. Hétfőn aztán elkezdődtek a szürke munkás hétköznapok, és megint érzem hogy a nappal felemészti az erőmet, az éjszaka pedig az őrületbe kerget a maga összes kísértetével és koboldjával. Tegnap óta ugyan még egy védelmezőm van: egy fehér tigris, elfér a tenyeremen, és haláli aranyos! Már három plüssel alszok. Így már jobb. Persze szívesebben aludnék Gáborral, de egyelőre beérem ennyivel. Egyébként ha valaki esetleg tud olyan sulit, ahol két (és nem három, nem négy) év alatt le lehet érettségizni nappalin, az szóljon legyen szives! Előre is köszi!