Tényleg az van! Ma suli után vittem Katalinától néhány melót, és ahogy mentem a játszótér másik felén, egy öregasszony ült a padon, Napnak szembe, mezítláb, és süttette magát. Kicsit komikus volt... de hirtelen rájöttem, hogy én is szívesen vagyok most kint (hát most nem, de akkor igen), amíg még melegen süt a Nap, mert szerintem egy hét múlva már be fog fagyni mindenkinek, aminek be kell fagynia. Meg aztán a lehullott levelek illatát is imádom... a fakó fényeket... még a parkba is lenézek suli után, jobb dolgom nem lévén. Van még pár ember, akikért érdemesnek tartom az odatekerést, meg aztán kinek van kedve tanítás végeztével egyből hazamenni? Elkapott az alkothatnék is: megint rajzolok. Egészen máshogy és mást, mint régen, de rajzolok. Ez színtisztán Gábornak köszönhető, ő vett rá, hogy próbáljam meg újból. Érdekes, múlt pénteken arról beszélgettünk, hogy ki mit lát valamiben (fa, épület, villanyoszlop, akármi!), és kiderült, hogy tényleg különbözünk, de annyira, amennyire kell is. Ő például mindenben valami alkotást látott, valami megfogható dolgot (szerintem ennek sok köze van ahhoz, hogy asztalos lett), valami képzőművész-féleség. Én igazából elgondolkoztam, hogy vajon mik történhettek ott, milyen emberek laknak vagy dolgoznak egyik-másik házban... szóval hogy mit mesélnének azok a dolgok, ha tudnának beszélni. Aztán odajött a részeg kötekedős cigánygyerek, szerencsére normálisan viselkedett, de a lila köd elillant... hétfő óta megint iskola, amitől változatlanul rosszul vagyok... véletlenül mindenkinek elkotyogtam Rémarcú hihetetlen történetét arról, hogy hogyan termékenyítette meg egy Szigeti Valter nevezetű egyén a kloákáján keresztül (nem hiszem el, hogy ugyanaz van a lába között, mint más lányoknak). Igazából semmi nem történt még a héten, ami említésre méltó lenne, tulajdonképpen ide is csak azért írok most, mert Gábort várom msn-re, és unatkozom, a vacsi még nincs kész... pedig éhes vagyok! Sült tök van, de azt meg nem szeretem. Nyűgös vagyok, nagyon nyűgös! Lolácska is megint fűzi a fejem, csak azt nem tudom, hogy miért. El akarok innen menni.