Megint furcsát álmodtam, és nem tudom, hogy miért. Oké, beszéltünk tegnap az illetőről, de nem gondoltam volna, hogy megint megjelenik álmomban, belefurakodik, mint egy féreg... vajon üzenni akart nekem? Szóval az álom: Gábornál voltam Mányokon, de valamiért el kellett mennem (összevesztünk?), és felszálltam a vonatra (mindig busszal járok), majd valami puszta közepén leszálltam. Ott már nem sínek voltak, hanem betonút. Szeptemberi délelőtt, kihalt minden, csak egy ház állt kissé odébb, és két ember az út másik oldalán. Döbbenten fedeztem fel, hogy az egyiket ismerem: Zoli volt. Bementem a házba, ami valami büfészerűség volt, az egyik szobában egy franciaágy, vele szemben az ablak előtt egy hűtő, amin egy kis italautomata állt, ami nem pénzzel, hanem valami zsetonféleséggel működött. Vettem magamnak inni, közben bejött Zoli, de egymásra se hederítettünk. Kiderült, hogy este valami házibuli lesz, arra kíváncsi voltam, és bár érdekelt, hogy mi lehet Gáborral, maradtam. Este tényleg sokan voltunk, jól is éreztük magunkat, bár Zoli kivételével senkit sem ismertem. A következő kép, hogy fekszünk az ágyon, és csókolózunk. Bár végig eszemben volt Gábor, és hogy most mit szólna ehhez, úgy gondoltam, hogy úgyse fog tudni róla, meg aztán álmomban azt csinálok, amit akarok... jelen esetben Zoli mosolygó arcát néztem... és nem akartam, hogy vége legyen. Zoli aztán mégis fölkelt és elment. Tudtam, hogy nem jön már vissza. Volt nálam egy nagy, vonalas füzet, amit a többiek valahogy megtaláltak, és mindenfélét írtak bele: hogy jó a buli, meg mit tudom én. Zoli is beleírt, méghozzá ezt: "Cica, azt kapod amit megérdemelsz". Furcsa, mert nem az ő kézírása volt... és mert nem a nevemen szólított, hanem úgy, ahogy régen. Körülnéztem, hogy hol lehet, de már csak néhány emberke volt ott. Később Tesóm szülőijére mentem (furcsa, hogy az általános iskolában tartották, ahonnan tavaly elballagott). Az utcánk felőli bejáratnál ácsorogtunk egy csomóan, főleg promisok. Sötét volt már, és úgy emlékeztem, hogy Zoli megígérte, hogy ott lesz. Meg is jelent, méghozzá, az égből szállt le, valami furcsa füst kíséretében. Azt mondta, elmegy egy kicsit, de nemsokára visszatér. Még néztem, ahogy elmegy az EÜ irányába, majd az elillanó füstöt... odamentem, belélegeztem... kénszaga volt. Gondoltam, hogy ez egyáltalán nem furcsa, hiszen Zoli a Pokol szülötte. Megint vártam, de megint nem jött vissza... aztán fölébredtem. És most nem értem ezt az egészet... miért álmodtam vele? Miért akartam vele maradni? Miért nem akartam, hogy az a csók véget érjen? Olyan volt minden, mint régen, réges régen... és miért van egész nap a fejemben?