PatkányBlog

Kedvenc barátnőnk megint akcióba lépett. Lassan megutál. De jó lesz! :D 

18:17:36 csajszika:  szia   (már megint?!)
18:17:46 deTo:  cső
18:18:20 csajszika:  mizuka?   (közöd?)
18:18:41 deTo:  semmi, feléd? 
18:19:17 csajszika:  velemse   (mélyen meghat, tényleg)
18:26:52 deTo:  ez ilyen
18:28:46 csajszika:  apám most jött haza   (tudom, az ügynökeim már jelentették)
18:32:35 deTo:  értem
18:33:14 csajszika:  mit mongyk mire vagy kivi   (hogy mi a frászt akarsz már megint?!)
18:34:39 deTo:  semmire
18:34:43 deTo:  úgy igazából... 
18:34:57 deTo:  te írtál rám, azt hittem, akarsz mondani vagy kérdezni valamit.
18:35:17 csajszika:  mit kaptál karácsra azér irtam   (karácsra?!)
18:35:47 deTo:  könyvet, dvd-t, pénzt, Gábortól kabátot
18:35:48 deTo:  te? 
18:36:16 csajszika:   énis kabátot pénzt is   (milyen meglepő, hogy ugyanazt kaptuk, nem?)
20:09:36 csajszika:   ki békültünk a párommal   (oh)
20:09:51 deTo:  össze voltatok veszve? 
20:10:06 csajszika:  ja
20:10:14 csajszika:  látod a képen?   (kitette azt a képet, ami a gyerek myvipjén is van)
20:10:20 deTo:   látom igen
20:10:37 csajszika:  ő az   (tééényleeeg?)
20:10:50 deTo:  tudom, múltkor már mutattad
20:11:20 csajszika:  helyes?   (hozzád igen)
20:12:00 deTo:  hát sokminden nem látszik belőle...
20:13:06 csajszika:  ok
20:37:41 deTo:  és szerelmes vagy belé?
20:37:58 csajszika:  ja   (na persze!)
20:38:13 deTo:  akkor Kun ejtve van?
20:38:35 csajszika:  nem tudom de ő érez irántam valamit hm,   (undort, szánalmat, megvetést...)
20:38:48 deTo: mármint Kun?
20:39:08 deTo:  mit számít az?
20:39:09 csajszika:  igen kunra gondoltam   (nem áll a te gondolkodásod még olyan fejlett szinten, ne viccelj már!)
20:39:20 deTo:  ha szereted a barátod, akkor miért érdekel, hogy Kun mit érez?
20:39:37 csajszika:  mert érdekel
20:40:19 deTo:  igazából nem érdekled
20:40:46 csajszika:  akkor mér kérdezet engem   (ő nem, csak én! :D)
20:40:56 csajszika:  na lépek   (váú, valaki megsértődött :D)
20:41:09 csajszika:  szia
20:41:16 deTo:  nemrég derült ki, hogy szerelmes a barátnőjébe
20:41:18 deTo:  ez van
20:41:30 csajszika:  csá
20:41:49 deTo:  most ezért rám haragszol?
20:41:51 deTo:  beszarok
20:42:11 csajszika:  nem
20:42:23 csajszika:  de leszek még csak fürdők   (rajtad már az se segít)
20:42:32 deTo:  rendben
20:44:27 csajszika:   ok
20:56:12 csajszika:    vagyok   (de minek?!)
20:56:17 deTo:  oks 
20:56:35 csajszika:  te azér birsz engem?   (ha te azt tudnád...!)
20:57:32 deTo:  nincs veled különösebb bajom 
20:58:03 csajszika:   régeben nem birtál engem?   (soha nem bírtalak, most se bírlak)
20:58:22 deTo:  nem igazán
20:58:43 csajszika:  mérnem
20:58:48 csajszika:  ?    (na pontosan ezért!)
20:59:18 deTo:  nem tudom, egyszerűen csak nem
20:59:27 deTo:  ne vedd a szívedre, sok embert utálok
20:59:42 csajszika:  ok de engem nem úgy nem?   (nem... még sokkal jobban)
21:00:20 deTo:  tessék?
21:00:48 csajszika:  te nem utálsz engem?   (dehogynem!)
21:01:44 deTo:  miért, kik utálnak?
21:02:06 csajszika:  mert irtad sok embert utálsz   (ja, hármat)
21:03:37 deTo:  nézd, nem vagy a kedvencem, és néha mocskosul fel tudsz idegesíteni, de ezt nem nevezném utálatnak
21:04:00 csajszika:  ok
21:09:09 csajszika:  ha pld kedvenced szeretnék lenni mit kell csinálni ahoz?    (na itt ugrottam ki majdnem az ötödikről!!!)
21:10:37 deTo:  micsoda?!
21:10:55 csajszika:  ha kedvenced szeretnék lenni   (változz kisállattá... akkor legalább sajnálnálak)
21:11:12 deTo:  miért akarsz a kedvencem lenni?
21:11:17 deTo:  egyébként meg felejtsd el
21:11:42 csajszika:  nem tudom
21:11:55 csajszika:   mér baj ha az szeretem volna lenni,  (hogy aztán majd az ölembe feküdj?! Na neeem!!!)
21:12:10 deTo:  nem szeretem az ilyet
21:13:54 csajszika:  ok bocsi   (ezt nem tudom megbocsátani)
21:14:14 csajszika:  szia   (megint hisztizik, én beszarok...!)
21:14:32 deTo:  ne akarj a kedvencem lenni
21:14:42 csajszika:  ok
21:14:48 deTo:  szerelmes vagy belém?
21:14:57 csajszika:   nem mér, (lófaszt nem)
21:15:08 deTo:  mert nagyon úgy tűnik...
21:15:22 csajszika:  nem vagyok baeátomba vagyok   (midbe?)
21:15:30 csajszika:  barátomba    (tisztán látszik... Kun így, Kun úgy...)
21:16:09 deTo:  múlt héten még Kunba voltál
21:16:23 deTo:  nem akarlak baszogatni, de szerintem neked fogalmad sincs arról, hogy milyen a szerelem
21:16:29 csajszika:  birom inkáb azt mondom   (mit mondtam, hogy nem vagy szerelmes...)
21:16:51 csajszika:  de tudom tóbinál meg tapasztaltam   (öregapád bal tökét tapasztaltad te meg, azt!)
21:17:11 deTo:  mennyi ideig tartott?
21:17:27 csajszika:  1 év.  (2-3 hónap volt, tán annyi se)
21:18:13 deTo:  a szerelem? és meddig jártatok?
21:18:24 csajszika:  1 évig   (beszarok... ennyit hazudni!)
21:18:51 csajszika:  na szia   (hiiisztis, hiiisztis! :D)
21:20:04 deTo:  te haragszol rám! :D
21:20:22 csajszika:  nem mér te rám?   (dehogyisnem!)
21:21:37 deTo:   haragudni nem haragszok
21:21:48 csajszika:  ok
21:21:54 deTo:  csak többet hazudsz, mint a sokéves átlag
21:22:15 csajszika:  nem hazudok    (többet hazudsz, mint három Panda együttvéve basszus!)
21:22:37 deTo:  de
21:22:51 csajszika:  tényleg nem akkor pld mibe?   (megőszülnék, mire felsorolnám)
21:23:06 csajszika:  ha te szerinted hazudok   (mindenki szerint...)
21:25:42 deTo:  nem is jártál egy évig Tóbival, ott kezdődik
21:25:49 deTo:  meg egy csomó más apróság
21:25:55 deTo:  mesélnek ám az emberek...
21:27:16 csajszika:  szar keverő emberek azok   (naná, mindig más a hibás...)
21:27:47 csajszika:  ezér utálok pár embert a promi környékén   (ők is téged, nyugodj bele)
21:27:59 deTo:  például kiket? egyébként nem promis mondta
21:28:41 csajszika:  azt nem mondom meg   (hopp egy újabb hazugság!)
21:28:46 csajszika:  bocs
21:28:49 deTo:  mert gyáva vagy
21:29:38 csajszika:  azt akarod őssze veszünk?    (inkább azt, hogy felejts már el végre!)
21:30:34 csajszika:  én veled nem sztnék őssze veszni   (késő...)
21:31:04 deTo:  csak megmondom a véleményem
21:31:37 csajszika:  bocs de tényleg nincs kedvem elmondani    (agyad nincs, nem kedved!)
21:31:50 deTo:  miért nem?
21:32:07 csajszika:  mert nem kész   (blablabla)
21:32:14 deTo:  mert nincs is
21:33:36 csajszika:  mér neked ki mondot tóbiról   (Kun, Tesóm... elég sokan :D)
21:33:47 deTo:  tudom amit tudok
21:33:54 deTo:  nem volt az egy év, amíg jártatok
21:35:08 csajszika:  ki mondta   (ki nem?!)
21:35:16 csajszika:  amugy szia   (HIIISZTIIIS!!! :D)
21:35:28 deTo:  szia   (visítok)

Tehát szépen sorban: a bonyhádi koncert után valamelyest megnyugodtam Gyapjas ügyben, elhatároztam, hogy ha nem fog belém kötni, hanem veszteg marad a szőrös seggén, akkor én is nyugton hagyom... tehát nem verem meg... talán. Huszonharmadikán elmentem Tesómmal vásárolgatni, kiderült, hogy a magamnak kinézett csillagos póló kicsi rám (mégse olyan jó XXL-esnek lenni...), majdnem meg is sirattam, persze Tesóm megvette magának... sebaj, jól áll neki. Tecsóban találtunk magamnak is göncöt, és vettem ajándékot sógornőimnek. Már majdnem minden rendben volt... de apósnak még nem volt sehol semmi. Szóval az utolsó pillanatban, huszonharmadikán délután fél ötkor vettem neki egy doboz bonbont és egy Davidoffot... jobb nem jutott eszembe, vagy épp pénzem nem volt rá. Lényeg, hogy örült neki. A hétórási busszal mentem Mányokra... úgy kezdte hogy késett negyed órát, én meg kb tűkön ültem, hogy mikor ér már oda... a buszon rosszul lettem, de végre beértem Mányokra. Gáborral bementünk még Casino-ba, ahol kiderült, hogy Nagyit ejtette a Birodalmi Lépegető (ezt mi előre tudtuk, ez egy hosszabb történet), megittunk egy sört, rendeltem két pizzát, hogy legyen mivel ünnepelnünk... békés voltam és nyugodt, mégis valahol izgatott is... mikor odaértünk hozzájuk, mindenkivel megkarácsonyoltuk egymást: anyóséktól egy szép, névre szóló törölközőt kaptam, Renitől egy csudajó mécsestartót, Melindáéktól meg még nem tudom... elvileg Gábor holnap hozza el. :) Jaj, a csúcsot majdnem kihagytam... amit Tőle kaptam... gyerekek, én lehidaltam... sikítoztam, majdnem ugráltam is, nem győztem csókolgatni, ölelni, hálálkodni... egy földig (de tényleg földig!) érő, fekete kabátot... műbőr, de simán kinéz valódinak is... egyelőre még elég hideg van ahhoz, hogy hordjam, de majd jobb időben! Szóval elájultam tőle! :) Olyan hihetetlen... egy éve együtt, csak ő meg én... a Zolival töltött négy hónap után ez rengeteg. Gáborral boldogabb vagyok, még ha néha álmodok is Zolival, mint például tegnapelőtt este. Álmomban Gáborral törökülésben ültünk egymással szemben, és Zoli körülöttünk szaladgált körbe-körbe. Közben Gábor magyarázott nekem valamit, de lecsitítottam, hogy én most Zolira akarok figyelni. Mindeközben a valóságban Gábor ott aludt mellettem, hozzám bújva... felébredtem, és rohadtul éreztem magam. Tegnap este viszont azt álmodtam, hogy valami mocsaras, olajos és sáros állóvizen kelek át miatta, úgy, hogy még úszni sem tudtam. Akik ismernek, tudják, hogy rettegek az olyan víztől, aminek nem látok le az aljára, vagy legalábbis nem kellően áttetsző, és hogy három éves korom óta tudok úszni. Tudom, hogy Zoli már rég a múlté, de valahogy mégis befejezetlen maradt valami. Minden esetre ő már nem az az ember, akibe anno beleszerettem, teljesen megváltozott, úgyhogy már abszolúte nem kellene. De vissza a karácsonyhoz: huszonnegyedikén délelőtt hazajöttem, ki tanyára, ünneplés, ajándékok mindenkinek mindenkitől. Tök jó volt. :) Lehet, hogy nem az ajándékokon múlik az ünnep szépsége és meghittsége, de én esendő lélek, igencsak örültem nekik. Tehát amiket adtam: éccsapámnak egy mobiltartót, mert az volt az álma, meg hát arra volt szüksége, Katalinának mécsestartót, mert a Jysk-ben már nem lehetett kapni olyan faliórát, amilyet akart. Egyébként tudtátok, hogy azt Jöszknek kell ejteni? Én mindig azt hittem, hogy Jiszk. Mik vannak... Tesóm fülbevalót. Amiket én kaptam: Tesómmal közösen kaptunk DVD-ket (Mr. Bean nyaral [imádom azt az ürgét!], Sötét víz [nem kapunk horrort, he?!], A Faun labirintusa, A titkok kulcsa), meg kaptunk külön-külön is. Én például: Kontroll (jippí, ezer éve ezt a filmet hajtom!), Macskafogó (másik kedvenc), még néhány kiírt mese, úgy mint A halott menyasszony, valami Akira, állítólag japán rajzfilm, mindjárt utána is nézek... és... ésss... na mit még, na micsoda? Igen, a hőn óhajtott Vándorló Palota. Azért odáig voltam meg vissza! Huszonötödikén jött pataji öreganyám, érdeklődött, hogy mik a terveim érettségi után, megkért, hogy ne menjek külföldre... na persze, ha azon múlik, nem a hetvenéves öregasszony aggodalmaskodása miatt fogom felrúgni a terveimet. Ha kimehetnék, Gábor se tudna visszatartani. Aztán azt is megkérdeztem, hogy mikor megyek hozzá... hirtelen azt se tudtam megint, hogy köpjek-e vagy nyeljek... na sebaj, huszonötödikét túléltem, huszonhatodikán Gábor jött hozzánk, mert fater meghívta ebédre... bár igyekeztem őt anyámtól távol tartani, illetve hát inkább őket egymástól, kölcsönösen, azt hiszem, minden rendben volt. Végül itt töltötte a hétvégét, és tök jó volt... most várom, hogy Tesóm hazaérjen, ha egyáltalán jön... holnap meg elvileg Lolácska jön be Szekszárdiába... hogy örülnék neki... augusztus óta nem láttam, előtte meg tavaly decemberben... áhhh...

Hátkéremszépen, voltam szombaton Kishordóban Bonyhádon. Valamiért volt olyan sejtésem, hogy izgalmas, sőt érdekes lesz, ez be is jött. No de az elején: délelőtt még bementem suliba két órára (az első likas volt, a másodikról meg sokat késtem, és azt se tudtam, hogy melyik teremben vagyunk, így leültem a folyosóra kávézni), a harmadik órám szintén magyar volt, kiderült hogy ez egyszer az a drága ja Király beírta a hiányzókat, köztük engem is. Na aztán nagy kaland... egész órán pókerezett a srácokkal. Negyedik óra osztályfőnöki, csak a hiányzásokat igazolták, akiknek kellett, és kaptunk egy karácsonyi szentbeszédet is az osztályfőnöktől, de olyan íze volt az egésznek, mintha általános iskola eslő osztályában lettünk volna. Szóval olyan dolgokat magyarázott el (nem az ajándék értéke a fontos, hanem hogy szívből jöjjön), amiket mindenki tud. Vagy csak naiv vagyok? Oda se neki, suli után hazajöttem, kockultam, mint ahogy azt a lejjebbi, Rémarcús beszélgetések is tanúsítják. Utána összeszedtem a cókmókom, fürdés, meg minden, és elindultam Mányokra. Majdnem lekéstem a buszt, az eső is esett (mondanom se kell, szinte alig értünk ki Szekszárdiából, már szárazak voltak az utak), de aztán minden oké lett. Bonyhádon leszálltam cigizni, akkor láttam meg Áronékat, ahogy a Tecsóba mentek, gondolom piát venni. Váltottunk pár szót, aztán vissza buszra, be Mányokra. Gáboréknál tettünk-vettünk, a fél kilencessel visszamentünk Bonyhádra. Hordónál már annyian voltak, mint az oroszok, egy kicsit kint maradtam üdvözölni a jónépet és megbeszélni a szilvesztert az érintettekkel, Gábor addig bement körülnézni. Addig én váltottam pár szót Livivel, aki szólt, hogy bár találgathatok hármat, hogy ki van bent, ne legyek ideges. Tudtam, éreztem! Abban a pillanatban jött vissza Gábor is, hogy bent majd legyek nyugodt... persze én abban a pillanatban be akartam menni. Feltettem a nyakörvem, hogy legalább a kis ribanc Gyapjas előtt veszélyesebbnek tűnjek, mert hiába, akik ismernek, azok szerintem tudják, hogy ártalmatlan vagyok (tévedek?). A bentiekkel is köszöntünk egymásnak, puszi-puszi, pacsi, ölelés, babámfasza, minden volt! Gyapjas úgy gubbasztott a sarokban, mint akinek ütött az utolsó órája. Livivel ezen röhögtünk vagy fél órát, közben ittam a söröm, szívtam a cigim, és néha oda-odapillantottam, hogy ellenőrizzem, veszteg marad-e? Elhatároztam, hogy akkor este adok neki. Gábor még kint kikötötte, hogy ha balhézni fogok, ő hazamegy. Leesett az állam, valahogy úgy éreztem, hogy ezzel azt a kis ribancot akarja védeni, mintha nem lenne meg rá minden okom, hogy a halálba kergessem. Megígértem, hogy majd visszafogom magam, de az nem abból áll majd, hogy egész este felé se szagolok majd. Érdekes módon fél órával később én mondtam neki, amikor be akart menni pogóba a kis Gyapjas felé, hogy azt bízza csak rám. Nem hiányzott volna nekem se, hogy valami feszkó legyen azért, mert megütött egy lányt, még ha az a Gyapjas is volt... nem lett volna tisztességes. Szóval elvoltunk, mint a befőtt, időközben odaért Emese is, Gyapjaska meg beállt pogózni. Én nem tudom, szerintem ez burokban nőtt fel, de garantálom hogy egy ötéves kislány is vadabbul nyomja, mint ő... még én is, pedig van már egy éve is annak, hogy utoljára pogóztam. Na lényeg a lényeg, leszedtem magamról a harci díszt, fülbevalót, nyakláncomat (nem akartam, hogy leszakadjon), és uccu be! Emese is velem tartott, egyből rámentem Gyapjasra, és halljátok... olyan isteni érzés volt... olyan felemelő... először hátul, valahol nyaktájon... majd megfordult... akkor ököllel, szemöldökcsonton... életem egyik legszebb pár másodperce volt. Valószínűleg fájt neki, mert kiállt. Emesével vigyorogtunk, de a szám után mondta, hogy ő sokkal többet kapott tőlem, mint Gyapjas. Bocsánatot kértem, és megjegyeztem, hogy ez bizony ilyen. Következő kép: Gyapjas valamit nagyon magyaráz Gábornak. Na akkor kapott el igazán a harci ideg! Úgy verettem oda, mint egy tank, félrelökdösve mindenkit, megkérdeztem Gábort, hogy talán valami baj van-e, mire Gyapjas akart mondani nekem valamit, viszont Gábor abban a pillanatban kirohant, és így mielőtt még Gyapjas elkezdte volna a mondókáját, abba a bamba pofájába ordítottam, hogy kurvára nem érdekel, és mentem Gábor után. Ő sorolta, hogy azért jött ki, mert nem bírja az ilyen helyzeteket, és nem akart balhé kirobbantója lenni. Gyapjaska is kijött egyik barátosnéjával, és a szemöldökét fájlalta. Egy szót se szóltam hozzá, de olyan pillantásokat küldtem felé, amiből szerintem megérthette, hogy ne kerüljön még egyszer a közelembe. Gábornak is asszem elmagyaráztam, hogy ne rinyáljon, mert pogóban kapott egyet-kettőt... ilyenkor nem az a megoldás, hogy megyek pityeregni a volt barátomhoz, hogy képzelje csak el, az a némber barátnője megpróbált megölni... kíváncsi voltam, neki hogy álllt volna a szája, hogyha én egy fordított esetben teszem azt, Zolihoz szaladok hiszterizálni, hogy a mostani asszonya megütött. Ráadásul még csak nem is úgy, ahogy akartam... hogy a bogjas hajánál fogva kicibálom a Hordó elé, és addig ütöm-verem, amíg kegyelemért nem könyörög, és utána még egy kicsit... pogóban kapott, bassza meg! Aki elmegy kurvának, az ne csodálkozzon, ha megbasszák! Később, amikor bementem, persze rámszálltak a barátnői, észrevettem már előtte is, hogy nagyon megy a pusmogás, és igen, és is kaptam valamennyit, de hát istenem, ez ebből áll, adok is, kapok is! Ugyanúgy vigyorogtam utána és közben is, mint előtte. Később Gábor említette vagy tízszer, hogy ő Gyapjas barátnőivel még azért jóban van, és ő szólt nekik hogy álljanak le. Megköszöntem, de úgy éreztem, egyedül is el tudtam volna intézni. Egy biztos: ennyivel még nem úszta meg! A hazautunk is elég vicces volt: elvinni senki nem tudott, stoppoltunk volna, de nem jött kocsi, busz semmi... hittül azt mi. Stoppolás után visszamentünk még egy kicsit melegedni, vettem cigit, és hirtelen Gábornak lett egy olyan ötlete, hogy na, próbáljunk meg stoppolni még egyszer. Amint kiléptünk, megláttunk egy álló buszt... futás, uccu neki! Gábor a betonon, én meg mint valami túlélőbajnok, a vizes fűben, bokáig érő sárban, meredek partoldalnak fölfelé... de elértük a buszt... ez volt hajnali háromnegyed négykor. Gyapjasék is fent voltak, nem szóltunk egymáshoz. Mányokon Gábor említette, hogy valószínűleg Gyapjas már nincs együtt a mázai pasijával, mert erről árulkodnak az msn-kiírásai. Erre megint felkaptam a vizet... hiszen megígérte, hogy nem letiltja, hanem le is törli őt msn-ről. Kell ennél ékesebb bizonyíték arra, hogy nem tudja elfelejteni? Ezen rágódtam vele egy darabig, de azt hiszem, nem tudtam meggyőzni. Sebaj, addig basztatom, amíg kénytelen nem lesz választani: vagy letörli az a ribancot msn-ről (mert nekem az édeskevés, hogy le van tiltva... egy tiltást bármikor föl lehet oldani, nem igaz? még ha állítólag nem is akarja...), vagy én törlődök ki az életéből. Néha úgy érzem, hogy egyébként sincs benne sok keresnivalóm. Tudom, ez az én dilim... mikor annyi mindent megtesz értem... és nincs olyan nap, hogy ne hozna nekem valami apróságot... de akkor is bennem van a félsz, hogy ha festene egy képet, amin minden ismerőse rajta van, akkor én valahol Gyapjas és a háttér között húzódnék meg, míg ő vígan vigyorogna azzal a bevernivaló, bamba képével.

Na itt az előző beszélgetés folytatása... csak erős idegzetűeknek!!! Ja, és egy komoly erőfeszítést igénylő fél perces kereséssel megtaláltam az emberét is. További részletek lejjebb:

Beszélgetés kezdete: 2008. december 20.

(13:48) (L)Baba(L): szia mutterodal taliztam   (szegény Katalina...)
(13:48) deTo: szia
(13:48) deTo: mikor, hol?
(13:49) (L)Baba(L): délelőtt a fogászati rendelőnél takaritott   (he?!)
(13:50) deTo: fogászati rendelőnél?!
(13:50) (L)Baba(L): aha
(13:50) deTo: anyám nem takarító!
(13:50) deTo: és semmiféle fogászati rendelőről nem tudok
(13:50) (L)Baba(L): ott alatatok dolgozott egy lakásba   (az a fogtechnika te szerencsétlen, böszöm betűkkel ki is van írva!!!)
(13:51) deTo: na tisztázzuk
(13:51) deTo: az a fogtechnika, és mivel ma végzett, ezért kitakarított
(13:51) deTo: úgy állítod be, mintha egy hat általános végzett takarítónő lenne
(13:51) (L)Baba(L): bocsi   (elő ne forduljon még egyszer!)
(13:54) deTo: barátoddal egyébként voltál lent tegnap?
(13:54) deTo: mert most jut eszembe, hogy lehet hogy láttalak titeket
(13:54) (L)Baba(L): mire gondoltál hogy hol len   (lent a Déli sarkon bazmeg!)
(13:55) deTo: lent a városban
(13:55) deTo: konkrétan a Garay gimi felé
(13:55) (L)Baba(L): nem
(13:57) deTo: nem voltál lent vele, vagy arra nem jártatok?
(13:57) (L)Baba(L): nem voltunk arra   (faszt nem)
(13:59) deTo: értem
(13:59) (L)Baba(L): miér
(14:00) deTo: mit miért?
(14:00) (L)Baba(L): mérdezted voltunk arra   (ilyen nincs...)
(14:01) deTo: baszd meg már mondtam hogy azért, mert mintha titeket láttalak volna
(14:01) (L)Baba(L): jó bocsi nincs jó kedvem   (mostmár nekem se)
(14:01) deTo: nekem sincs
(14:01) deTo: neked miért nem?
(14:02) (L)Baba(L): muteromék miatt  (oké, arról nem faggatom)
(14:02) deTo: ja értem
(14:02) deTo: ne foglalkozz velük
(14:02) (L)Baba(L): bocs hogy felhuztalak   (legalább lesz mit blogba tennem :)
(14:02) deTo: semmi gond
(14:03) deTo: egyébként miért nem akarsz beszélni a barátodról? Győriről mindig meséltél, hogy mit csináltatok, meg mit tudom én...
(14:03) deTo: erről a srácról meg egy szót se szólsz
(14:03) (L)Baba(L): de maratok szekszárdon?   (maró vagy? én bótos, Gábor asztalos...)
(14:03) (L)Baba(L): buliba ismerkedünk meg   (képzelem...)
(14:04) (L)Baba(L): focizik nincs tesoja lengyelen lakik   (igazából Kétyen, és Antal Balázsnak hívják... végülis nem tőled tudom...)
(14:04) deTo: és milyen buliban ismerkedtetek meg?
(14:04) (L)Baba(L): rollingba
(14:04) deTo: értem... és akkor most Kun ejtve van?
(14:04) (L)Baba(L): nincs mert szeretem kunt   (ez megható... kurvára megható...)
(14:05) (L)Baba(L): de irtam msre neki nem irt vissza semit   (őszintén meglep... Kun, megkaptad egyáltalán? :D)
(14:05) deTo: akkor miért jöttél össze ezzel a gyerekkel?
(14:05) deTo: Kun elég ritkán van fent
(14:05) (L)Baba(L): inkáb alakuló csak
(14:05) (L)Baba(L): de fent volt mult hétvégén
(14:05) deTo: mármint Kun msn-en?
(14:06) (L)Baba(L): igen
(14:06) deTo: vagy úgy
(14:06) (L)Baba(L): mér te taliztál vele   (én akkor látom amikor akarom)
(14:06) deTo: még hatodikán Pécsen
(14:07) (L)Baba(L): ott lesz   (ott volt, te barom!!!)
(14:07) deTo: hol?
(14:08) (L)Baba(L): mi volt pécsen   (öreganyám tankon!!!)
(14:08) deTo: punkmikulás
(14:10) (L)Baba(L): aha az tök jó lehetet
(14:10) deTo: csak már éjfélkor elaludtam... de azért jó volt :DF
(14:11) (L)Baba(L): itt maratok szdon véglegesen?   (ja hogy úúúgy! Tényleg, le kéne porolni Tápióhirtelengöröngyöst! :D)
(14:11) deTo: még nem lehet tudni
(14:11) deTo: múltkor is voltunk kint, csak nem volt időm még írni róla
(14:11) deTo: de a szünetben sort kerítek rá
(14:12) (L)Baba(L): aha
(14:13) deTo: mikor találkozol legközelebb barátoddal?
(14:14) (L)Baba(L): nem tudom   (jól kezdődik...)
(14:15) deTo: hogyhogy nem tudod? nem beszéltetek meg semmit?
(14:15) (L)Baba(L): de mondta majd hév mert muterjánál van
(14:16) deTo: hév? mármint hétvége?
(14:16) (L)Baba(L): elváltak a szülei
(14:16) deTo: gondoltam...
(14:17) (L)Baba(L): ok
(14:19) deTo: nos, akarsz még valamiről beszélgetni? mert ha nem, akkor lépek!
(14:19) (L)Baba(L): most nem meny csak ha menned kell
(14:19) (L)Baba(L): lesz havi metal karácsony?   (mi bajod van?!?!?! havi?! csak decemberben van...)
(14:19) deTo: havi? ezt hogy érted?
(14:20) (L)Baba(L): lesz a sporiba?  
(14:20) deTo: lesz, de hogyhogy havi? 
(14:20) (L)Baba(L): hevi metal   (na neee, most lettem kész!)
(14:21) deTo: jaaa, hogy az! lesz igen
(14:21) deTo: kint is vannak már mindenfelé a plakátok
(14:21) (L)Baba(L): te mész?   (ha te mész, akkor pláne nem!)
(14:22) deTo: nem, nem szeretem azt a zenét ami ott lesz
(14:23) deTo: de most megyek
(14:23) deTo: szia

(14:23) (L)Baba(L) letiltva   (letargia, tikkelő bal szem, végtagok elgyengülése és zsibbadása, önmegsemmisülés, vegetáció...)

Igen, ezt Izától hallottam először tegnap, és tényleg, egy fél órával később mintha Rémféjszet láttuk volna egy pasival sétálgatni az utca másik oldalán. Nem vagyok benne biztos, hogy ő volt, mert hát este hétkor már kissé sötét van, meg aztán... de hasonlított rá. A srác egy lépéssel előtte ment, szóval... egyébként semmit nem hajlandó elárulni róla... ha egyáltalán létezik a gyerek... ha pedig létezik, valószínűleg rühelli Rémarcot, legalábbis nekem ez jön le. De azért egy kis fűszer:

Beszélgetés kezdete: 2008. december 19.

(21:42) (L)Baba(L): helo (nabazmeg)
(21:42) deTo: szia
(21:42) (L)Baba(L): mizu?
(21:43) deTo: nem sok, veled?
(21:43) (L)Baba(L): velemse
(21:45) (L)Baba(L): szilveszterkor hol leszel (nem mindegy az neked?)
(21:45) deTo: tanyabuliban...
(21:45) deTo: és te?
(21:46) (L)Baba(L): nem tudom (szar ügy...)
(21:46) (L)Baba(L): de kár nem lehetek ott (arról ne is álmodj! Bár többen jelezték, hogy hiányozni fogsz onnan... :D)
(21:46) deTo: úgy hallom, van barátod... miért nem leszel vele?
(21:47) (L)Baba(L): vele is leszek (gondolom.)
(21:47) deTo: egyébként mesélsz róla valamennyit?
(21:48) (L)Baba(L): mér (hogy blogolhassak =)
(21:48) deTo: csak kíváncsi vagyok :)
(21:48) (L)Baba(L): jó de nem szeretnék (peeersze, melyik lány szeret beszélni a barátjáról?...)
(21:48) deTo: de miért nem? nem mondom el senkinek (kirak egy srácot képnek, vasalt hajú, napszemüveges... felismerhetetlen)
(21:49) deTo: ő a barátod, aki most kint van képen?
(21:49) (L)Baba(L): igen (álmodban talán)
(21:49) deTo: legalább annyit, hogy hol ismerkedtetek meg, vagy mi a keresztneve, vagy mióta vagytok együtt...
(21:50) (L)Baba(L): buliba csak enyit mondok többet nem (nem is jársz el otthonról, ne hülyíts már!)
(21:50) deTo: azt se mondod el, hogy miért nem?
(21:50) (L)Baba(L): mert nem (...létezik?)
(21:50) deTo: bántana téged, ha elmondanád?
(21:51) (L)Baba(L): megigértem neki (hát... a helyében lehet én is megígértettem volna veled)
(21:51) deTo: ne haragudj, de ezt nem értem... miért nem engedi, hogy beszélj róla?
(21:51) (L)Baba(L): mert mondta senkinek semi köze hozzá ki az (hát hóóógyneee!)
(21:52) deTo: és ha azt mondja, hogy ugorj a kútba, akkor beleugrasz? (kezdtem ideges lenni)
(21:52) (L)Baba(L): nem (szart nem)
(21:52) (L)Baba(L): de nem mondom el senkinek semmi pénzérsem (nincs elég fantáziád, mi?)
(21:53) deTo: ennyire szégyelled, hogy ki az?
(21:53) (L)Baba(L): nem (chöhh!)
(21:53) deTo: akkor végképp nem értem
(21:54) (L)Baba(L): hagyuk (hazudós, hazudós! :D)
(21:56) deTo: és az utcára se megy ki veled?
(21:56) (L)Baba(L): de (azt láttam... ha tényleg ti voltatok)
(21:56) deTo: akkor meg?
(21:56) deTo: szégyell téged, azért nem beszélhetsz róla?
(21:57) (L)Baba(L): jó fej srác enyit mondok rola és focizik (hasznos információ, köszönöm)
(21:57) deTo: rendben (elegem lett)
(21:57) deTo: én lépek
(21:57) deTo: szia

(21:57) (L)Baba(L) letiltva

Most is zsibbaszt, azt is majd felrakom... ez a lány katasztrófa... vááá!!!

ÁTHEGESZTVE!!! MEGVAN A SRÁC!!! Antal Balázsnak hívják, és kétyi!!! Bár Rémarc azt mondta, hogy lengyeli... ez hülye... miért nem vagyok meglepve?!

Nem múlik, nem múlik, ha minden erőmet beleadom, akkor se múlik! Úgy érzem magam, mint egy hároméves kislány. Legszívesebben a fejemre húznám a takarót, hogy ne lássanak. Mert igen, még mindig félek a sötétben, a sötéttől... itthon annyira nyugtalan tudok lenni, ha egyedül vagyok... még akkor is, amikor világos van. Tudom, hogy egy panellakásban elég jól terjednek a hangok, de vannak akkor is, amiket akárhogy akarok, egészen egyszerűen nem tudok megmagyarázni. Van itt valami tényleg? Vagy csak az én fejemben léteznek? Képek, hangok... tegnap a suliban is hallottam. Először azt hittem, hogy valaki a telefonjával szórakozik, de körülnéztem, és senkinél nem volt... hátul a fiúk kártyáztak, elöl a csajok írtak, mellettem ettek, de senki nem babrált telefont. Este, amikor lefekszem aludni, tökmindegy hogy Tesóm is ebben a szobában alszik-e vagy a másikban, nem érzem magam biztonságban. Fal felé fordulva szeretek aludni, és ilyenkor mindig azt érzem, hogy áll valaki a hátam mögött, az ágy mellett, és figyel, feszülten figyel... de ez nem akkor tör rám, amikor elhatározom, hogy na most alszok, és ledőlök, hanem utána, változó, hogy mikor... jön egy pillanat, és elfog a rémület, és csak akkor tudom egyáltalán lehunyni a szemem, ha a szoba felé fordulok, és bosszant... nagyon bosszant... mikor lesz már vége? Faszomat bogáncs...

Ma kibukott, hogy anyám egyszerűen nem bírja elviselni Gábort. Mondhatni utálja. Már csak ez hiányzott. Úgy érzem, azt akarja, hogy hagyjam el, de ezt ne kérje, nem tudnám megtenni... másfél év magány, szomorúság, és önvesztettség után valaki odajött, megfogta a kezem, és megpróbálta elhitetni velem, hogy nem egy értéktelen szardarab vagyok, mert ő akármilyen ember is, szeret engem, és én is szeretem őt. Olyan, amilyen, ez tény. Távol kell tartanom őket egymástól. Mihez kezdjek?!

Én nem akarom, hogy vége legyen... szeretem.

Megint ott tartok, hogy sehol. A múltamat szégyellem, a jelenemet nem bírom elviselni, a jövőm meg üres... Gábor ad reményt, meg hogy vele hamarosan elmehetek olyan messzire, hogy soha ne kelljen visszajönnöm, és végre boldogan élhessek, ha egyáltalán megérdemlem. Anyám megint kiakasztott... igazából azzal, hogy amennyire én észrevettem, nagyon nem bírja Gábort. Vagy én nem tudom. Az egész egy telefonos ügyön alapszik, ami ráadásul... áh, mindegy... szóval most megint ő a közellenség itthon, vagy én nem tudom, de én ezt nem akarom, mert ez így rossz, nagyon rossz... a lelkem eladnám hogy legalább kedveljék... szerintem faterom bírja... Tesóm nem tudom... anyám meg, ha tippelnem kéne, egyáltalán nem. Tudom, hogy ő se hibátlan, de én se vagyok az, és senki más nem az! Mindemellett a suli is egyre jobban bosszant, meg úgy általába minden... úgy érzem, megfulladok. Néha rámtör, hogy tényleg fölöslegesen jöttem a világra, és az ittlétem csak egy tévedés, nem lett volna szabad megfogannom, nem lett volna szabad megszületnem, mert az értéktelen emberek számát szaporítom azzal, hogy létezem. Pedig nem én akartam! Sokszor gondolom azt, hogy tényleg mindenkinek a terhére vagyok, rengeteg negatív kritikát kapok magamat illetően, amik csak megerősítik, hogy egy darab szar vagyok. Szinte már mindenkit gyűlölök magam körül, főleg az idegeneket... akiket pedig bírok, azok remélem tudják, hogy ők kivételek. Gyűlölöm az embereket az utcán, a tévében, a lépcsőházban, gyűlölöm az utcaseprőktől kezdve az agysebészekig az összeset! Gyűlölöm Gyapjast, mert tudom, hogy sokkal többet jelentett Gábornak, mint amennyit én valaha jelenteni fogok neki. Próbálja titkolni, de szerintem így van. Azt mondja, hogy engem jobban szeret, mint amennyire azt szerette. Ezt elhiszem, de néha vannak kétségeim affelől, hogy lehet-e engem egyáltalán szeretni? Megérdemlem én azt? Nem hinném. És miért? Mondd meg, Istenem, miért?! Mert nem felelek meg egy adott normának? Mert nem vagyok anorexiás? Mert nem érdekelnek azok, amik a nagy többséget igen? Mert szívesebben elvagyok a saját kis világomban, ami legalább tiszta, és olyan, amilyennek látni akarom? Sokszor irdatlanul nehéz másmilyennek lenni, de azért nem fogom magam megjátszani, hogy befogadjon egy olyan közösség, aminek nem is akarok a tagja lenni. Nem akarok együtt vonulni a birkákkal, nem akarok behódolni olyanoknak, akiknek esetleg márkás ruháik vannak, vagy félkilós aranylánc lóg a nyakukban. Mikor lesz már ennek vége? Lesz-e egyáltalán vége? Most legszívesebben odabújnék Gáborhoz, és (meghalnék) elaludnék jó mélyen, és fel sem ébrednék, amíg nem jönne el az ideje.