PatkányBlog

Van egy nő a face-en, aki évek óta a halott lányával haknizik, naponta, vagy legalábbis hetente többször kiposztol valami szánalomkeltő dolgot, amire jönnek a lájkok, szívecskék meg sírdogáló hangulatjelek. Ez a nő szerintem mások sajnálatából táplálkozik. Lehet, hogy én vagyok a fasz, és nem érzem át a fájdalmát, de úgy gondolom, hogy aki igazán gyászol, az ritkán beszél róla, és legtöbbször sejteni se lehet róla, hogy valami ilyen mély fájdalma van. Sok ilyen embert ismerek, tudom, hogy elveszítettek valaki fontosat, szülőt, testvért, legeslegjobb barátot, mégse emózzák tele a világot. Nem azért, mert nem foglalkoznak vele, hanem egyszerűen nem akarják a saját személyes tragédiájukat mások orrára kötni. Beszélnek róla, ha szeretnének, de nem ez az állandó témájuk. Úgyhogy kivételesen emberséges voltam, és letiltottam a nőt a picsába, mielőtt még odaírtam volna valami gonoszságot. Bár nagyon kikívánkozott belőlem.
Volt egy elég komoly rémálmom a minap. Inkább letaglózó, mintsem ijesztő, és a hirtelen felriadás se könnyített meg semmit.
Mostanában viszonylag asszem sokat dolgozok, de örülök is neki, a pénz kell, meg ha úgy jön ki a lépés, hogy D-nek meg nekem a műszakok fedik egymást, akkor még jól is járunk. Iszonyat meleg van már vagy két hete, néha jobb is egy aránylag légkondicionált áruházban kibekkelni a délutánokat, mint itthon a lapostető alatt. Kb. két órája elbringáztunk venni ezt-azt, kint már kellemesen hüsi az idő, de itt bent még mindig meg lehet dögleni, pedig ventilátorral nyomatjuk be a levegőt.
Zsémbes vagyok, talán zsémbesebb, mint valaha. Vagy tényleg csak sok körülöttem a túlságosan hülye. Valamelyik nap az egyik kollégámmal még majdnem kiabáltam is. Bocsánatot kellett volna kérnem tőle, de inkább iszkoltam haza, fáradt voltam, melegem volt. Majd legközelebb. Egyébként is, faszé' értetlenkedik nekem az újonc fejével. Majd én azt jobban tudom, hogy mikor mi van. Nah, akkor se volt szép tőlem. Egyébként nem nagyon történt semmi, ja deee, van bringánk. :) D-nek is, nekem is, én tőle kaptam. Ha nem éjszakában kéne dolgoznia, rávettem volna, hogy tekerjünk még a vásárlás után egy kicsit, bár egy szavam se lehet, elvitt fagyizni is. Van itt a közelben egy aranyos kis fagyizó, eszméletlenül finom portékával, kimondottan barátságos áron. Reklám: Béke téri fagyizó, XVIII. kerület, Nagybánya utca 5. El lehet ott ücsörögni, színes lampionok, tücsökciripelés, forgalom este már nagyon nincs... mint régen mondjuk Szeliden, ha alkalomadtán valahogy este is kint voltunk. Csak kaprot nem kaptam még szárítottat se, úgyhogy azért még be kell mennem holnap. Hamarosan megyünk Siófokra, oda is visszük a birigliket, sokkal kényelmesebb és gyorsabb így eljutni bárhova. Tudtam én, hogy hiányzik! Erre jobban fogok vigyázni, mint Rozira, valahogy az ember néha sokkal nagyobb becsben tartja azokat a dolgokat, amiket másoktól kapott, mint amiket magának vett (főleg hogy Rozál anno pontosan az ötödébe került annak, mint Nyikolaj). Nem mondom, hogy lábamban van a kilométer, de azért jó lenne most szép csöndesen eltekeregni erre-arra, csak itt a kertvárosban. Majd máskor, amikor D. is tud jönni. :)